A Felix-Promotion "későn érő" bokszolója szenzációs esztendőt tudhat maga mögött, hiszen márciusban az év egyik leglátványosabb összecsapásán visszavágott korábbi legyőzőjének, a veretlen Papp Lászlónak, majd júniusban - a szintén veretlen - Varga István legyőzésével megszerezte a félnehézsúlyú Magyar-bajnoki övet. Popovics az őszi szezonban is brillírozott, ugyanis meggyőző teljesítménnyel verte Halász Gábort, s ezzel megvédte bajnoki koronáját, és néhány napja a remek rekordú, egykori román válogatott Giulian Iliét is felülmúlta.

Teljesítményét, és legyőzött ellenfeleinek "minőségét" jelzi, hogy a jelenlegi számítógépes ranglistán Madár és Csonttörő után Popovics számít a legmagasabban rangsorolt magyar ökölvívónak. Vele beszélgettünk.


Hogyan értékelnéd a legutolsó találkozódat?

- Sokkal könnyebb ellenfélre számítottam. Azt mondom, hogy férfias küzdelemben volt részem, amit úgy gondolom, hogy jól oldottam meg.

Milyennek láttad Iliét?

- Végig próbálta kontrollálni a mérkőzést. Úgy érzem, hogy a negyedik menettől kezdve egy kicsit megtört már lélekben, de azért próbálta tartani magát férfiasan, annak ellenére, hogy maximálisan tudta, hogy minden menetet elveszített. Ezt lehetett is látni. Az ötödik és a hatodik menet már könnyű volt. Ha két menettel tovább tart az összecsapás, akkor valószínűleg más lett volna a végeredmény, hiszen kiüthettem volna, de így is elégedett vagyok. Azt a feladatot, amit meg kellett oldanom, megoldottam. Amiket az edzőm kért tőlem, azokat megcsináltam. Jó volt!

Jól láttam, hogy beszedtél egy-két mélyütést?

- Igen. Kétszer ütött mélyet, a második nem volt annyira megrendítő, az első mélyütés inkább. Mindig azt mondtam a mostani meccsemig, hogy a mélyütés nem fájhat az embernek, mert soha nem kaptam még komoly mélyütést. Gondoltam, hogy ott van a szuszpenzor, a mélyütés védő, ami azért van, hogy megvédjen... de a férfiasságomnak az első eset nem kifejezetten tett jót.

Hogy emlékszel, a mérkőzés elején ütéstől vagy csúszástól volt lent a román öklöző?

- Szerintem mind a kettő benne volt, de nem hiszem, hogy különösen átszaladt volna rajta az ütés. Az ütés egy lendületet adott neki, s közben ahogy lépett volna el, elcsúszott. Szóval nem feltétlenül ütéstől volt lent.

Eltelt számodra egy újabb év. Hogyan értékeled?

- Gyakorlatilag ez egy nagyon munkás, de nagyon eredményes esztendő volt, de ezek után csak sokkal nehezebb feladatok következnek, mint ahogy már csiripelik is a madarak. Úgyhogy most egy két-három hetes hosszú pihenőre kerül sor, s aztán azt hiszem, hogy 2006 első felében már egy interkontinentális bajnoki címmérkőzést fogok bokszolni. Úgyhogy számomra az igazi munka még csak most fog kezdődni.


Ha visszagondolsz az idei négy mérkőzésedre, melyiket tekinted a legnehezebbnek?

- Mindig azt mondom, hogy az a mérkőzés, ami éppen pont akkor előtted áll, az a legnehezebb. Most ha így belegondolok, akkor azt mondom, hogy ez volt a legnehezebb, de mondjuk a Papp Laci elleni egy igen munkás mérkőzés volt. Laci igazi jó ellenfél volt. Egyébként nagyon kedvelem őt, mert nagyon vagány srác és őszinte sportember. Végülis mindegyik mérkőzés akkor, és ott egy nehéz mérkőzés, ami egy előtted álló feladat, amit meg kell oldani. Aztán persze, ha megoldod, s te nyersz, akkor utána már mondhatsz akármit, hogy ez most könnyű volt, vagy nehéznek bizonyult. Nem az én tisztem, hogy ezt most minősítsem. Lényeg, hogy megoldottam ezeket a feladatokat, jó ellenfelek ellen. Kész, így történt.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb találkozó?

- A Papp Laci elleni mérkőzés. Laci egy szív-lélek ember. Ki kell hangsúlyoznom, hogy egy igazi nagyszerű sportember, aki utána bejött az öltözőbe, elismerően nyilatkozott, s aki azt mondta, hogy "az első találkozásunkkor is úgy érzem, te voltál a jobb, de másodjára maximálisan bizonyítottál, hogy te vagy a jobb". Ez nagyon jól esett tőle. Egy kifejezetten jóindulatú, valós sportembernek tartom őt.

Azt csiripelik a madarak, hogy novellákat írsz, ezért zárásként azt kérdezném, hogy mit lehet tudni ezekről az alkotásokról?

- Igazából ez annyira még nem publikus. Igen, szoktam írni. Van egy nagyon jó író barátom, akit sokan ismernek, Sáringer Károly. Ő szokta ezeket az írásaimat elolvasni, s véleményezni, de ezek inkább, mivel hogy ő olvassa el, neki, de inkább csak magamnak szólnak. Egyelőre. Vannak persze ezzel céljaim, de hát az majd csak a jövő zenéje, hogy hogyan sikerül ezeket megvalósítanom.