Már azelőtt tudni lehetett, hogy izgalmas percekre számíthatunk az április 19-ei, Las Vegasban esedékes Bernard Hopkins - Joe Calzaghe félnehézsúlyú szuperrangadó népszerűsítő körútja kapcsán, hogy az amerikai bokszikon üzenetet hagyott volna a Buckingham Palotában a királynőnél - a legnagyobb vihart ugyanis Hopkins decemberi, rasszista kijelentése kavarta; első személyes találkozásakor riválisa arcába ugyanis azt kiabálta, hogy "soha nem fogok kikapni egy fehér fickótól!" Nem ez volt az első vitatható lépése a 43 éves sztárnak, a 2001-es Felix Trinidad elleni találkozó előtt pl. a Puerto Ricói zászlót gyalázta meg, ám saját bevallása szerint ezeknek a lépéseknek a célja mindössze a találkozó népszerűsítése, és ami talán fontosabb, az ellenfél összezavarása. Calzaghe esetében pedig úgy tűnik, hogy az egykori középsúlyú ikon újabb támadható felületet talált: Joe apját és edzőjét, Enzo Calzaghe-t, kettejük kapcsolatán, bizalmán és egyetértésén alapszik ugyanis a walesi sztár 15 éves veretlenségi sorozata.

Hopkinsszal a The Guardian készített interjút, és az amerikai szár először Calzaghe azon kijelentésére reagált, miszerint a walesi félelmet látott a szemében. Szerinte ez pont fordítva történt.

"Belenéztem Joe szemébe, és azt mondtam neki: soha nem fogok kikapni egy fehér fickótól. Joe erre megdermedt, halálra vált, teljesen összezavarodott. Ezt olvastam ki a szeméből és a viselkedéséből. Egy embert 99%-ig ki lehet ismerni egy hosszú szemkontaktussal. Az első reakció a legfontosabb. Noha Joe ki fog állni ellenem, ez a félelem már beleégett a retinájába. Nem tőlem retteg, hanem a vereségtől. Ezt a félelmet nem lehet legyőzni.

Nekem nincs vesztenivalóm, ugyanúgy fogok ringbe lépni, akár az első alkalommal a börtönből való szabadulásom után. Joe-nak viszont mentálisan is fel kell készülnie, ha be akarja bizonyítani, hogy egy fehér fickónak van ellenem keresnivalója. Ez a kijelentés azért volt fontos, hogy az ellenfelem megértse: kiszámíthatatlan veszély leselkedik rá. A kijelentés persze merész volt, mert az újságírók olyan kontextusba helyezik, amilyenbe akarják, azonban, fura módon, ez az, amire nekem szükségem van a mentális fölényhez.

Meg kell értenie a sportvilágnak, hogy a felvezetés a meccshez nem lesz túl szép. A britek egy része nem kedveli az amerikaiakat és ez fordítva is igaz. A britek hajlamosak nagyra tartani magukat, és azonban kihozom belőlük a legrosszabb formájukat. Szükségem is lesz rá, mint tűznek az olajra. Ez persze a találkozó népszerűsítéséről is szól, azonban nem akarom erre fogni az egészet. A britek ugyanis kifütyülték az amerikai himnuszt a Mayweather-Hatton találkozó előtt. A brit ökölvívók mindig is arról voltak ismertek, hogy csúnyán elbánnak velük az ökölvívás legmagasabb szintjén. Ez a legnagyobb gyengeségük.

Azonban még nem végeztem, el kell jutnom a papa idegrendszeréhez is. Ugyanúgy ki kell húzni nála a gyufát, mint azt a fiánál tettem. Enzo sokkal inkább, mint apa lesz jelen április 19-én. Kettejük kapcsolata nagyon szoros. Szájon szokták csókolni egymást a mérkőzések előtt, ez pedig a tiszta szeretet jele. A vérköteléké. Ki akarná a saját fiát nagy bajban látni? Nem lesz egyszerű dolgom, de Calzaghe vérző sebeket és zúzódásokat fog szerezni, valamit, amire korábban soha nem volt példa. Tudják, Joe roppant büszke jóképűségére és érintetlen arcára. Én soha nem voltam ilyesmire büszke. Isten olyannak teremtett, amilyennek. Elmondom, hogy miből áll a Hóhér büszkesége: hatástalanítani Joe gyorsaságát, megfosztani modellarcától, és addig űzni, amíg a papája ki nem menti a bajból!"