Egyelőre nem tudni, a kettős látással küszködő sportoló mikor kerül versenyzésre alkalmas állapotba, ám ez nem veszi el a kedvét, bízik benne, hogy az idén címmérkőzést vívhat valamelyik nagy világszervezetnél.

- Csak kocogok, erősítek, nyújtok, a boksszal még sajnos nem foglalkozhatok. Az ökölvívás elméleti, mentális részéből azonban nem esek ki teljesen, hiszen a tanítványaimnak naponta kétszer tartok edzést. Kesztyűt sajnos nem húzhatok, hat hete kettős látásom van - mesélt kálváriájáról a szimpatikus sportember.

- Ez nem jó hír. December 15-én meccseltél volna, fel tudtad dolgozni, hogy benned maradt a rengeteg munka?
- Nagyon nehezen, többször is a sírógörcs kerülgetett, napokig nem tudtam aludni. Most sem könnyű a helyzetem, de próbálom méltóképpen viselni.

- Mit lehet tudni a sérülésedről?
- Sem a CT, sem az MRI nem mutatott ki semmit, de a szemklinikán dr. Fodor Magdolna adjunktusnő a legutóbbi vizsgálat után kijelentette: a jobb szemem fölött az egyik szemmozgató izom lebénult.

- Ez elég ijesztően hangzik.
- Nekem is az volt, amikor meghallottam. De legalább már tudom, mi a bajom, mert eddig csak sötétben tapogatóztak az orvosok. Amikor a gyógyulás esélyeiről érdeklődtem, a doktornő azt mondta: ennek meg kell gyógyulnia! Jelenleg nem tudok mást tenni, mint várni.

- Tavaly kétszer védted meg WBF bajnoki címedet, a sérüléseket is beleszámítva, tudod-e jó szájízzel értékelni a teljesítményedet?
- Nem vagyok annyira pesszimista. Márciusban védtem meg először a címemet a jó képességű Ismail Abdoul ellen, júniusban pedig volt egy könnyebb győzelmem Merick Roberge-el szemben, akiről előzőleg nem tudtuk, milyen bokszoló, de a második menetben sikerült őt legyőznöm.

- Tetszett a budapesti bunyód, szívesen elnéztem volna még néhány menetet. Látszott, nagyon élvezed a küzdelmet.
- Igen, így van, a két sérülést leszámítva jól mentek a dolgok, úgy érzem, kezdek megtanulni bokszolni. Éppen ezért nagyon sajnálnám, ha a szemsérülésem miatt hosszabb időt ki kellene hagynom. Októberben 29 éves leszek, s véleményem szerint ebben a nagyobb súlyban, most érhetném el a legnagyobb sikereket.

- Ahogy fogalmaztál, megtanultál bokszolni, s ezt a Polishnál is észrevették, hiszen 2011-ig szóló, hosszú távú szerződést kötöttek veled. A lengyelek a négy nagy szervezet egyikénél egy éven belül címmeccset szeretnének összehozni számodra.
- Jól esik, hogy számítanak rám, bíznak bennem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy meggyógyuljak. Tartom magam ahhoz, amit még válogatott koromban Szántó Öcsi bácsinak feleltem, amikor megkérdezte, meddig akarok bokszolni. A válaszom az volt: ameddig a kezem és a lábam mozog! Minden nap ennek tudatában élek. Most is lent vagyok az edzőteremben, foglalkozom a tanítványaimmal.

- A miliő ébren tartja a harci tüzet, de gondolom, benned van: mikor sparringolhatok már egy jót?
- Nap, mint nap ez jár az agyamban! Ha holnap meggyógyulna a szemem, másnap már akár tétmeccsen is bokszolnék. Csak azért egy nappal később, mert annyi idő kellene, hogy elutazzak a találkozó helyszínére.

- Hogyan viseli a helyzetet a családod, nem vagy ingerült velük?
- Nem, nem. Azt hiszem, jól kezelem a dolgot, de amúgy sem vagyok egy ideges típus. Belülről rágódom, nem mutatatom ki senki felé, csak a nagyon közelállók látják rajtam. Egyébként nem beszélünk róla, átmenetinek tekintem a helyzetet. Hétfőn megyek az első kontrollra, ahol megmérik, hogy áll a kettős látásom, mennyit haladt a gyógyulás. Bízom a jó eredményben.

- Szívből kívánom, hogy mihamarabb visszatérj a ringbe, de úgy hiszem, most butaság lenne közvetlen meccsről érdeklődnöm. Inkább távlati dolgokról kérdeznélek: a nagy szervezetek közül melyiknél látsz esélyt egy címmérkőzésre?
- Az IBO öve jelen pillanatban nem időszerű, hiszen Tomasz Adamek birtokolja. Ellene nehéz lenne bokszolnom, oda kellene mennem, ahová ők mondják, otthonában megküzdeni vele, pedig a legjobb formámban is nagyon kockázatos lenne. A Polish egyébként bármilyen irányban nyitott, ahol lehetőség van. Hogy ez most WBA vagy IBF, konkrétan nincs leszögezve, a lényeg, hogy címért bokszolhassak.

- Bárcsak már itt tartanál, de most a gyógyulás a legfontosabb, csak aztán jöhet a tervek megvalósítása.
- Úgy vagyok a szemsérülésemmel, ha itthon nem tudnak meggyógyítani, akkor arra is hajlandó vagyok, hogy Amerikában vagy Oroszországban specialistákkal nézessem meg a szememet. Mindent megteszek azért, hogy rendbe jöjjek. De az is lehet, megszokom ezt az állapotot, s ha azt mondják, hogy nem rosszabbodhat, így bokszolok tovább, bár erre egyelőre gondolni sem merek.