Belinszky Krisztina visszakapta a hitét
Bár "Baby" egyhangú pontozással, 98-94, 97-94, 98-95 arányban elvesztette a mérkőzést, azonban úgy véli, nem vallott kudarcot pályafutása egyik legnagyobb kihívásában. Belinszky Krisztina a monokli.com-nak nyilatkozott a mérkőzés körülményeiről.
- Beszéljünk az előzményekről, a hírek alapján nem volt felhőtlen a fogadtatásotok, még az is felmerült, hogy csak a meccs napján utaztok a Tokiótól 800 kilométerre lévő Okayamába.
- Valóban, kicsit hűvösen fogadtak, bizalmatlanok voltak. De aztán a másnapi edzés után helyükre kerültek a dolgok, megváltozott minden, egész felszabadult lett a hangulat. Egy aprócska edzőteremben készültünk, de a célnak megfelelt. Inkább az időeltolódás okozott problémát, egy hét alatt csak négy-öt órát tudtam összesen aludni - mondta Belinszky Krisztina a monokli.com-nak.
- Okozott ez fizikális problémát?
- Nem, szerencsére nem éreztem, de mindenestre szokatlan volt, hogy nem tudtam aludni, életemben nem történt még velem ilyen.
- Milyen volt a hangulat a mérlegelésen, gondolom, nem volt kakaskodás, hiszen Japánban nem dívik a harsány viselkedésforma.
- Akkor láttam először az ellenfelemet, aki nagyon korrekten viselkedett. Ikeyama alacsonyabb nálam, de hatalmas kezei vannak, s nagyon izmos. Érdekesség, hogy a mérlegre a legtöbb ökölvívó ruhában állt fel, ott nem divat, hogy fürdőruhában pózolnak. De engem nagyon megtapsoltak, elismerően bólogattak.
- Akkor vittél egy kis színt a japán hétköznapokba. No, de nézzük a meccset. Ha Japánban három hazai bírónál 98-94, 97-94, 98-95 arányú pontozással kaptál ki, akkor itthon valószínűleg simán neked adják az Ikeyama elleni meccset.
- Igen, én is ezt gondolom, úgy vélem, megnyertem a találkozót.
- Milyen taktikával kezdtél, "felmérős kiváróssal", vagy rögtön nekiugrottál?
- Mint ahogy korábban is nyilatkoztam, tudtam, csak akkor lehet esélyem, ha rögtön támadólag lépek fel. Így is tettem, de azt nagyon furcsálltam, hogy a japán lány igen passzív volt. Úgy érzem, az első két menetet tisztán hoztam.
- A harmadikban azonban rád számoltak.
- Nem volt ütés, Ikeyama ellökött, nekiestem a kötélnek, de rögtön felpattantam. Jeleztem, nem volt semmi, ám a bíró nem foglalkozott velem, elkezdett számolni. A WIBA ellenőre is csak a fejét ingatta a bírói ítélet láttán, de hiába, ilyenkor már úgy is felesleges reklamálni. Nevetséges volt az egész rászámolás.
- Megfogott a szituáció?
- Szó sem volt róla, éreztem a meccset, biztos voltam benne, hogy a rászámolástól függetlenül is nyerhetek. Tény, ellenfelem vérszemet kapott, jött rám, de sikerült néhány pontos ütéssel megállítanom.
- Milyen ütésekkel operáltál?
- Egyenesekkel igyekeztem távol tartani, hiszen az előző meccseken láttam, hogy a japánok lehajtott fejjel, szinte védekezés nélkül, folyamatosan rohamoznak. Ikeyama is így tett, de összesen, ha háromszor sikerült tisztán eltalálnia a mérkőzés alatt.
- A nyolcadik menetben fogásért intettek.
- Nem sokat tehettem, hiszen ellenfelem folyamatosan fejelt. Neki ezért nem szólt a bíró, én viszont megkaptam az intést.
- Milyen érzésekkel kezdtél neki az utolsó, tízedik menetnek? Zsebben érezted a győzelmet?
- Kinéztem a WIBA elnökére, Ryan Winslóra, aki azt mutatta, megvan a meccs. Még jobban felbátorodtam, s úgy voltam vele, még az utolsó menetben is megmutatom, beleadok mindent. Biztos voltam a győzelmemben, aztán csak álltam ott csodálkozva, amikor kihirdették az eredményt. Nem volt kellemes.
- Földrengésszerű csalódást azért nem okozhatott, számíthattál rá, hogy Japánban hazai versenyzőt nem valószínű, hogy megverhetsz pontozással.
- Igen, persze, ez benne volt a levegőben. Nem csináltam semmilyen cirkuszt, nem voltam udvariatlan, tudomásul vettem a vereségemet.
- Milyen tanulságokat vontál le a távol-keleti túra után? A nehézségek ellenére bevállalnál még egy ilyet?
- Voltak kisebb problémák, itt az utazásra gondolok, s arra, hogy fél tizenegytől négy óráig kellett várakoznom egy közös öltözőben, míg sorra került a mérkőzésem. De mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat, ha előre tudom, hogy elvesztem a mérkőzést, akkor is kimentem volna. Fantasztikusak voltak a körülmények, remek hangulat a csarnokban, ahol óriás kivetítőn is nyomon követhették a nézők az eseményeket. Egy világbajnoki döntő résztvevője lehettem, újra igazi ökölvívónak érezhettem magam, visszakaptam a sportágba vetett hitemet. Nem kellett az itthon megszokott problémákkal, rosszindulatú megjegyzésekkel szembe néznem, a vereség ellenére új lendületet adott pályafutásomnak ez a mérkőzés. Jól bokszoltam, végre úgy, ahogyan szerettem volna. Kellett, hogy külföldön is megmérettessem magam, hogy rá legyek kényszerítve a támadásra, a folyamatos bokszra.
- Hogyan tovább?
- Most tartok egy hosszabb pihenőt, e-mailben éppen most mondtam le az USA-ba tervezett, Carina Moreno elleni mérkőzést. Nagyon elfáradtam, s egy ideig repülőre sem nem szeretnék ülni. Jövőre azonban újult erővel kezdek a munkának!
- Beszéljünk az előzményekről, a hírek alapján nem volt felhőtlen a fogadtatásotok, még az is felmerült, hogy csak a meccs napján utaztok a Tokiótól 800 kilométerre lévő Okayamába.
- Valóban, kicsit hűvösen fogadtak, bizalmatlanok voltak. De aztán a másnapi edzés után helyükre kerültek a dolgok, megváltozott minden, egész felszabadult lett a hangulat. Egy aprócska edzőteremben készültünk, de a célnak megfelelt. Inkább az időeltolódás okozott problémát, egy hét alatt csak négy-öt órát tudtam összesen aludni - mondta Belinszky Krisztina a monokli.com-nak.
- Okozott ez fizikális problémát?
- Nem, szerencsére nem éreztem, de mindenestre szokatlan volt, hogy nem tudtam aludni, életemben nem történt még velem ilyen.
- Milyen volt a hangulat a mérlegelésen, gondolom, nem volt kakaskodás, hiszen Japánban nem dívik a harsány viselkedésforma.
- Akkor láttam először az ellenfelemet, aki nagyon korrekten viselkedett. Ikeyama alacsonyabb nálam, de hatalmas kezei vannak, s nagyon izmos. Érdekesség, hogy a mérlegre a legtöbb ökölvívó ruhában állt fel, ott nem divat, hogy fürdőruhában pózolnak. De engem nagyon megtapsoltak, elismerően bólogattak.
- Akkor vittél egy kis színt a japán hétköznapokba. No, de nézzük a meccset. Ha Japánban három hazai bírónál 98-94, 97-94, 98-95 arányú pontozással kaptál ki, akkor itthon valószínűleg simán neked adják az Ikeyama elleni meccset.
- Igen, én is ezt gondolom, úgy vélem, megnyertem a találkozót.
- Milyen taktikával kezdtél, "felmérős kiváróssal", vagy rögtön nekiugrottál?
- Mint ahogy korábban is nyilatkoztam, tudtam, csak akkor lehet esélyem, ha rögtön támadólag lépek fel. Így is tettem, de azt nagyon furcsálltam, hogy a japán lány igen passzív volt. Úgy érzem, az első két menetet tisztán hoztam.
- A harmadikban azonban rád számoltak.
- Nem volt ütés, Ikeyama ellökött, nekiestem a kötélnek, de rögtön felpattantam. Jeleztem, nem volt semmi, ám a bíró nem foglalkozott velem, elkezdett számolni. A WIBA ellenőre is csak a fejét ingatta a bírói ítélet láttán, de hiába, ilyenkor már úgy is felesleges reklamálni. Nevetséges volt az egész rászámolás.
- Megfogott a szituáció?
- Szó sem volt róla, éreztem a meccset, biztos voltam benne, hogy a rászámolástól függetlenül is nyerhetek. Tény, ellenfelem vérszemet kapott, jött rám, de sikerült néhány pontos ütéssel megállítanom.
- Milyen ütésekkel operáltál?
- Egyenesekkel igyekeztem távol tartani, hiszen az előző meccseken láttam, hogy a japánok lehajtott fejjel, szinte védekezés nélkül, folyamatosan rohamoznak. Ikeyama is így tett, de összesen, ha háromszor sikerült tisztán eltalálnia a mérkőzés alatt.
- A nyolcadik menetben fogásért intettek.
- Nem sokat tehettem, hiszen ellenfelem folyamatosan fejelt. Neki ezért nem szólt a bíró, én viszont megkaptam az intést.
- Milyen érzésekkel kezdtél neki az utolsó, tízedik menetnek? Zsebben érezted a győzelmet?
- Kinéztem a WIBA elnökére, Ryan Winslóra, aki azt mutatta, megvan a meccs. Még jobban felbátorodtam, s úgy voltam vele, még az utolsó menetben is megmutatom, beleadok mindent. Biztos voltam a győzelmemben, aztán csak álltam ott csodálkozva, amikor kihirdették az eredményt. Nem volt kellemes.
- Földrengésszerű csalódást azért nem okozhatott, számíthattál rá, hogy Japánban hazai versenyzőt nem valószínű, hogy megverhetsz pontozással.
- Igen, persze, ez benne volt a levegőben. Nem csináltam semmilyen cirkuszt, nem voltam udvariatlan, tudomásul vettem a vereségemet.
- Milyen tanulságokat vontál le a távol-keleti túra után? A nehézségek ellenére bevállalnál még egy ilyet?
- Voltak kisebb problémák, itt az utazásra gondolok, s arra, hogy fél tizenegytől négy óráig kellett várakoznom egy közös öltözőben, míg sorra került a mérkőzésem. De mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat, ha előre tudom, hogy elvesztem a mérkőzést, akkor is kimentem volna. Fantasztikusak voltak a körülmények, remek hangulat a csarnokban, ahol óriás kivetítőn is nyomon követhették a nézők az eseményeket. Egy világbajnoki döntő résztvevője lehettem, újra igazi ökölvívónak érezhettem magam, visszakaptam a sportágba vetett hitemet. Nem kellett az itthon megszokott problémákkal, rosszindulatú megjegyzésekkel szembe néznem, a vereség ellenére új lendületet adott pályafutásomnak ez a mérkőzés. Jól bokszoltam, végre úgy, ahogyan szerettem volna. Kellett, hogy külföldön is megmérettessem magam, hogy rá legyek kényszerítve a támadásra, a folyamatos bokszra.
- Hogyan tovább?
- Most tartok egy hosszabb pihenőt, e-mailben éppen most mondtam le az USA-ba tervezett, Carina Moreno elleni mérkőzést. Nagyon elfáradtam, s egy ideig repülőre sem nem szeretnék ülni. Jövőre azonban újult erővel kezdek a munkának!
