Petrovics János jó irányú seggberúgásokat kapott a sorstól
Petrovics János (10 győzelem - 6 vereség) egész élete a küzdelemről, a bizonyításról, s az útkereséséről szól(t). A Vásárosdombon született fiú 12 éves korában szeretett bele az ökölvívásba, s a dombóvári ökölvívóedző, Lampert Gábor tanítványaként sorra nyerte a korosztályos bajnokságokat. Felnőtt szinten is elismert bunyós Pakson vált belőle, 21 éves korában részt vett a barcelonai olimpián, megalkuvást nem ismerő stílusa miatt hamar a hazai bokszrajongók kedvencévé vált. Személyes sértésnek vette, ha egyszer-egyszer eltalálták, ilyenkor beindította a "gőzgépet", s igyekezett felőrölni ellenfele minden ellenállását. "Ha lett volna egy olyan klubedzőm, aki tökéletesíteni tudta volna ezt a kőkemény, felőrlő stílust, sokkal többre vihettem volna. Szerettem volna többet dolgozni, de edzőimtől nem mindig jött segítség, talán kaphattam volna egy picikét több figyelmet is, de sárdobálásba nem akarok belemenni" - mondta az amatőrként három bajnoki címet nyerő, egykor Oscar De La Hoya ellen is meccselő Petrovics János.
Még ma is emlegetik a paksi öklöző '95-ös amatőr magyar bajnoki döntőjét, melyen "élet-halál" harcot vívott Matolcsi Józseffel. A felek már akkor sem halvérűségükről voltak híresek, s a fináléban olyan verekedést rendeztek, hogy abban még a legínyencebb bokszrajongók sem találtak kivetnivalót. A meccs négy leütést hozott, köztük olyat is, amikor csínybe ütöttek a fiúk, majd mindketten rogyadozó lábakkal keresték a stabilitást. A hiriget végül 3:2-re Petrovics nyerte, ám utána fordulatot vett az akkor 24 esztendős sportoló élete. Orgazdaság miatt három hónapra leültették, a paksi vezetők pedig azonnal felbontották az atlantai olimpiára jó eséllyel pályázó sportoló szerződését.
"1995 nyarán elhunyt édesanyám, aki a világon a legfontosabb volt számomra, s ekkor kicsúszott a lábam alól a talaj. Azt mondják, a bokszolók egy nagy család, akik összetartanak, s a bajban segítik egymást. No, én nem éreztem ezt, nekem nem segített senki, ekkor megharagudtam a 'családra'" - idézte fel a nehéz napokat az ökölvívó, aki ezután biztonsági őrként, s szórakozóhelyek éjszakai portásaként kereste meg a kenyérre valót, s bízott benne, talán valamikor visszatérhet a ringbe. Az alkalom '97-ben jött el, Rácz Félix lehetőséget biztosított számára, hogy megvívhassa élete első profi meccsét, ám az öklöző újra bajba került. A tréningeket - ahogy ő fogalmazott - megint csak a "böri" szakította meg.
2000 elején Kanadában próbált meg új életet kezdeni, csak a munkájára és a bunyóra koncentrált. Kiváltotta a licencet, s az akkor kint tartózkodó Szántó József edző segítségével készült 2001 szeptemberi bemutatkozására. A meccs azonban elmaradt, az ökölvívó pedig úgy döntött, egy hónapra hazatér, s meglátogatja az akkor 9 éves fiát, akinek már nem bírta tovább a hiányát. Az ajándékokkal felpakolt bunyóst azonban a ferihegyi reptéren már a rendőrség várta, s ez a 'találkozás' 19 hónapjába került. "Elismerem a hibáimat, bár akkor nem éreztem jogosnak a büntetést, hiszen dobtam a régi életemet, de a múlt utolért. Haragudtam a világra, ám most már mindent másként látok. Nem mondom, hogy megszakadok a röhögéstől, de nem bánom, hogy így történtek a dolgok. Nem ajánlom senkinek, hogy bekerüljön az 'élet iskolájába', de ott nagyon sok dologra rájöttem, s ez megváltoztatta a további életemet."
Petrovics 2003 májusi szabadulása után az általa nagyon tisztelt Füzesy Zoltánnál jelentkezett edzésre, majd nyolc hónap múlva már Klein Csaba irányítása alatt meccselt, ám ez a munkakapcsolat sem tartott sokáig. Előkerült a régi nóta, a bunyós azt várta, hogy többet foglalkozzanak vele. "Utólag átlátom, mennyi mindenben hibáztam ebben az időszakban, a makacsságom, akaratosságom nem tett jót az edzőimmel való viszonyomnak. De éreztem magamban az eredményt, a lehetőséget, kértem a segítséget, a több munkát, de nem kaptam." - fogalmazott János, aki a Kovács Attila elleni ütközetre már Gálfi "Gatto" András segítségével készült fel. A Felix-Promotion "első számú nagyváltósúlyúja" címért megrendezett hatmenetes mérkőzésen Petrovics komoly harcra késztette "Viperát", ám ez nem volt elég a győzelemhez. "Ma is köszönöm Félixnek az akkori lehetőséget, sajnálom, hogy nem tudtam élni vele. Ennek elsősorban lelki okai voltak, egyedül éreztem magam a ringben. Szükségem lett volna egy olyan edzőre, akiben megbízom, aki támogat, hiszen az ember nem a vidámparkba megy ugrabugrálni, hanem verekedésben vesz részt."
A nyughatatlan természetű bunyós 2005 szeptemberétől fél évre Mexikóba tette át székhelyét, ahol egy TKO-s győzelemmel, s a "Guerrero" (harcos) művésznévvel gazdagodott. A latin vakációról hazatérve rátalált a számára ideális trénerre, az UTE vezetőedzőjével, Farkas Józseffel kezdte el a munkát. "Remek edző, felépíti a bunyósait, neki és Georgidze Lavan grúz edzőnek köszönhetem, hogy fejben is egyre jobban átlátom az ökölvívást."
2006 szeptemberében "Gerrero" nekivágott a Burányi László elleni magyar bajnoki címmeccsnek. "Az 5. menetben beszedtem egy ütést, amit nem tudtam kipihenni. Szünetekben idegeskedtem, mi van velem, hiszen edzéseken sokkal nagyobb fülesek sem jelentenek problémát. Bennem ragadt a negatív érzés, így elvesztettem a meccset, ami nagyon megfogott, hiszen 11 év után újra szerezhettem volna magyar bajnoki címet, csak most már a profik között."
Később Veres László segítségével Petrovics négy hónap alatt három meccsen, jó bunyósok ellen kapott lehetőséget: kisváltóban Colin Lynes ellen nyomta, aztán jött a korábbi WBU váltósúlyú bajnok, Eamonn Magee, majd a Magyarországon ismeretlen szervezet, a TWBA-bajnoki címéért Slawomir Ziemlewicz következett. A beugrónak szerződtetett, olykor másfél hét alatt hét kilót is fogyasztó ökölvívó nem vallott szégyent, de már új csatára készül.
Petrányi Zoltánnak és Paszterkó Lászlónak köszönhetően "Guerrero" az Universum július 28-án megrendezésre kerülő gáláján a volt WBA bajnok, a címétől doppingolás miatt megfosztott argentin Carrera ellen, középsúlyban lép majd ringbe. "Nagy lehetőség egy ilyen szintű bunyós ellen bokszolni, gondolkodás nélkül elvállaltam. Mivel nem címmeccs, ellenfelem akár 74-75 kiló körül is lehet, az én súlyom viszont nem több 70 kilónál. 'Hosszú idő', három hét volt a felkészülésemre, nekem ez már ajándék. Nem félek, nem kell a számba köpni, hogy nyál legyen benne, ha ringbe lépek." - mondta mosolyogva az osztrák licenccel versenyző öklöző. (A mérkőzés végül elmaradt - a szerk.)
Petrovics János nem csak remek edzőket, de igazi közösséget is talált az újpestiek csarnokában, edzései mellett, ha ideje engedi, Farkas József és Lavan mester mellett ő is besegít az edzői munkába, de Matolcsi József nemrég megnyitott boksztermében is foglalkozik tanítványokkal. Ragadnak rá a srácok, ért a gyerekek nyelvén. "Száz százalék, hogy a boksz körül szeretném leélni az életemet, sokat köszönhetek a sportágnak, kötelességem visszaadni belőle! A jövő útja lehet számomra az edzősködés, sok dolgot megértem, 24 évig jártam edzőről edzőre, pontosan tudom, mire van szüksége a tanítványnak. Nyugodt vagyok a magyar bunyó jövőjét illetően, hiszen itt olyan mozgáskultúrával rendelkeznek a srácok, mint kevés helyen a világon."
A magánéletben is lecsendesedett a 36 éves ökölvívó, már nem keresi a bajt, tökéletesen elégedett mostani életével. A kanadai időszak alatt a vallással is megismerkedett, persze, mint mondta, benne van a kétkedés, de naponta kap visszajelzéseket. "Az élet eddig átláthatatlan és kusza volt számomra, de lassan kezdenek kiegyenesedni a dolgok, s ebben óriási szerepe van a barátnőmnek, Bernadettnek. Megtanultam becsülni az élet apró örömeit, rájöttem, nem kell rengeteg pénz a boldogsághoz, nem kell luxusautó, sem drága étterem. Ha mellettem van a barátnőm, vagy ha elmegyek a kutyámmal futni, nekem már kerek a világ. Gyerekkori vágyaim válnak valóra, úgy érzem, lassan megkapom az élettől azokat a dolgokat, melyekre mindig is vágytam.
Jó időben, jó irányú seggberúgásokat kaptam a sorstól, újra 21 évesnek érzem magam, mint amikor a barcelonai olimpián bokszoltam. Tele vagyok életerővel, energiával, most már kellő tapasztalat is áll mögöttem, várom, keresem a lehetőségeket!"
Még ma is emlegetik a paksi öklöző '95-ös amatőr magyar bajnoki döntőjét, melyen "élet-halál" harcot vívott Matolcsi Józseffel. A felek már akkor sem halvérűségükről voltak híresek, s a fináléban olyan verekedést rendeztek, hogy abban még a legínyencebb bokszrajongók sem találtak kivetnivalót. A meccs négy leütést hozott, köztük olyat is, amikor csínybe ütöttek a fiúk, majd mindketten rogyadozó lábakkal keresték a stabilitást. A hiriget végül 3:2-re Petrovics nyerte, ám utána fordulatot vett az akkor 24 esztendős sportoló élete. Orgazdaság miatt három hónapra leültették, a paksi vezetők pedig azonnal felbontották az atlantai olimpiára jó eséllyel pályázó sportoló szerződését.
"1995 nyarán elhunyt édesanyám, aki a világon a legfontosabb volt számomra, s ekkor kicsúszott a lábam alól a talaj. Azt mondják, a bokszolók egy nagy család, akik összetartanak, s a bajban segítik egymást. No, én nem éreztem ezt, nekem nem segített senki, ekkor megharagudtam a 'családra'" - idézte fel a nehéz napokat az ökölvívó, aki ezután biztonsági őrként, s szórakozóhelyek éjszakai portásaként kereste meg a kenyérre valót, s bízott benne, talán valamikor visszatérhet a ringbe. Az alkalom '97-ben jött el, Rácz Félix lehetőséget biztosított számára, hogy megvívhassa élete első profi meccsét, ám az öklöző újra bajba került. A tréningeket - ahogy ő fogalmazott - megint csak a "böri" szakította meg.
2000 elején Kanadában próbált meg új életet kezdeni, csak a munkájára és a bunyóra koncentrált. Kiváltotta a licencet, s az akkor kint tartózkodó Szántó József edző segítségével készült 2001 szeptemberi bemutatkozására. A meccs azonban elmaradt, az ökölvívó pedig úgy döntött, egy hónapra hazatér, s meglátogatja az akkor 9 éves fiát, akinek már nem bírta tovább a hiányát. Az ajándékokkal felpakolt bunyóst azonban a ferihegyi reptéren már a rendőrség várta, s ez a 'találkozás' 19 hónapjába került. "Elismerem a hibáimat, bár akkor nem éreztem jogosnak a büntetést, hiszen dobtam a régi életemet, de a múlt utolért. Haragudtam a világra, ám most már mindent másként látok. Nem mondom, hogy megszakadok a röhögéstől, de nem bánom, hogy így történtek a dolgok. Nem ajánlom senkinek, hogy bekerüljön az 'élet iskolájába', de ott nagyon sok dologra rájöttem, s ez megváltoztatta a további életemet."
Petrovics 2003 májusi szabadulása után az általa nagyon tisztelt Füzesy Zoltánnál jelentkezett edzésre, majd nyolc hónap múlva már Klein Csaba irányítása alatt meccselt, ám ez a munkakapcsolat sem tartott sokáig. Előkerült a régi nóta, a bunyós azt várta, hogy többet foglalkozzanak vele. "Utólag átlátom, mennyi mindenben hibáztam ebben az időszakban, a makacsságom, akaratosságom nem tett jót az edzőimmel való viszonyomnak. De éreztem magamban az eredményt, a lehetőséget, kértem a segítséget, a több munkát, de nem kaptam." - fogalmazott János, aki a Kovács Attila elleni ütközetre már Gálfi "Gatto" András segítségével készült fel. A Felix-Promotion "első számú nagyváltósúlyúja" címért megrendezett hatmenetes mérkőzésen Petrovics komoly harcra késztette "Viperát", ám ez nem volt elég a győzelemhez. "Ma is köszönöm Félixnek az akkori lehetőséget, sajnálom, hogy nem tudtam élni vele. Ennek elsősorban lelki okai voltak, egyedül éreztem magam a ringben. Szükségem lett volna egy olyan edzőre, akiben megbízom, aki támogat, hiszen az ember nem a vidámparkba megy ugrabugrálni, hanem verekedésben vesz részt."
A nyughatatlan természetű bunyós 2005 szeptemberétől fél évre Mexikóba tette át székhelyét, ahol egy TKO-s győzelemmel, s a "Guerrero" (harcos) művésznévvel gazdagodott. A latin vakációról hazatérve rátalált a számára ideális trénerre, az UTE vezetőedzőjével, Farkas Józseffel kezdte el a munkát. "Remek edző, felépíti a bunyósait, neki és Georgidze Lavan grúz edzőnek köszönhetem, hogy fejben is egyre jobban átlátom az ökölvívást."
2006 szeptemberében "Gerrero" nekivágott a Burányi László elleni magyar bajnoki címmeccsnek. "Az 5. menetben beszedtem egy ütést, amit nem tudtam kipihenni. Szünetekben idegeskedtem, mi van velem, hiszen edzéseken sokkal nagyobb fülesek sem jelentenek problémát. Bennem ragadt a negatív érzés, így elvesztettem a meccset, ami nagyon megfogott, hiszen 11 év után újra szerezhettem volna magyar bajnoki címet, csak most már a profik között."
Később Veres László segítségével Petrovics négy hónap alatt három meccsen, jó bunyósok ellen kapott lehetőséget: kisváltóban Colin Lynes ellen nyomta, aztán jött a korábbi WBU váltósúlyú bajnok, Eamonn Magee, majd a Magyarországon ismeretlen szervezet, a TWBA-bajnoki címéért Slawomir Ziemlewicz következett. A beugrónak szerződtetett, olykor másfél hét alatt hét kilót is fogyasztó ökölvívó nem vallott szégyent, de már új csatára készül.
Petrányi Zoltánnak és Paszterkó Lászlónak köszönhetően "Guerrero" az Universum július 28-án megrendezésre kerülő gáláján a volt WBA bajnok, a címétől doppingolás miatt megfosztott argentin Carrera ellen, középsúlyban lép majd ringbe. "Nagy lehetőség egy ilyen szintű bunyós ellen bokszolni, gondolkodás nélkül elvállaltam. Mivel nem címmeccs, ellenfelem akár 74-75 kiló körül is lehet, az én súlyom viszont nem több 70 kilónál. 'Hosszú idő', három hét volt a felkészülésemre, nekem ez már ajándék. Nem félek, nem kell a számba köpni, hogy nyál legyen benne, ha ringbe lépek." - mondta mosolyogva az osztrák licenccel versenyző öklöző. (A mérkőzés végül elmaradt - a szerk.)
Petrovics János nem csak remek edzőket, de igazi közösséget is talált az újpestiek csarnokában, edzései mellett, ha ideje engedi, Farkas József és Lavan mester mellett ő is besegít az edzői munkába, de Matolcsi József nemrég megnyitott boksztermében is foglalkozik tanítványokkal. Ragadnak rá a srácok, ért a gyerekek nyelvén. "Száz százalék, hogy a boksz körül szeretném leélni az életemet, sokat köszönhetek a sportágnak, kötelességem visszaadni belőle! A jövő útja lehet számomra az edzősködés, sok dolgot megértem, 24 évig jártam edzőről edzőre, pontosan tudom, mire van szüksége a tanítványnak. Nyugodt vagyok a magyar bunyó jövőjét illetően, hiszen itt olyan mozgáskultúrával rendelkeznek a srácok, mint kevés helyen a világon."
A magánéletben is lecsendesedett a 36 éves ökölvívó, már nem keresi a bajt, tökéletesen elégedett mostani életével. A kanadai időszak alatt a vallással is megismerkedett, persze, mint mondta, benne van a kétkedés, de naponta kap visszajelzéseket. "Az élet eddig átláthatatlan és kusza volt számomra, de lassan kezdenek kiegyenesedni a dolgok, s ebben óriási szerepe van a barátnőmnek, Bernadettnek. Megtanultam becsülni az élet apró örömeit, rájöttem, nem kell rengeteg pénz a boldogsághoz, nem kell luxusautó, sem drága étterem. Ha mellettem van a barátnőm, vagy ha elmegyek a kutyámmal futni, nekem már kerek a világ. Gyerekkori vágyaim válnak valóra, úgy érzem, lassan megkapom az élettől azokat a dolgokat, melyekre mindig is vágytam.
Jó időben, jó irányú seggberúgásokat kaptam a sorstól, újra 21 évesnek érzem magam, mint amikor a barcelonai olimpián bokszoltam. Tele vagyok életerővel, energiával, most már kellő tapasztalat is áll mögöttem, várom, keresem a lehetőségeket!"
