Taylor, aki Alattomos a ringben
Noha a 26 éves Jermain Taylor beceneve "Bad Intentions", szabad fordításban "Alattomos", az arkansasi ökölvívó ringen kívüli élete menetes minden rosszindulattól, s harmonikus életet él. A szorítóban azonban megszűnik példaértékű magatartása, és csupa "Alattomos" dolgot művel ellenfeleivel - agresszívan fellépve felőrli és kiüti őket - innen kapta bunyós nevét. Taylor 13 éves amatőr és profi karrierje alatt kiváló képességekre tett szert, s remek ütőerejével, gyorsaságával és kombinációival napjaink legfőbb feltörekvő reménységévé lépett elő. Az igazi erőpróbáig, a szombati vitathatatlan középsúlyú világbajnoki csatáig pedig már csak néhányat kell aludnia, és Bernard Hopkins ellen kiderül, hogy mire képes valójában...
Gyermekkorának eseményei miatt Jermain Taylor sok társához hasonlóan idejekorán felnőtté vált, mindez azonban személyisége és karrierje javára vált. Az élet hamar megtanította, hogy saját lábára kell állnia, s a dolgokhoz alázattal és pozitív attitűddel kell viszonyulnia - ez a sikerre vezető igazi út. "Minden alkalommal, amikor felidegesítem magam valamin, megállok, és azt mondom magamnak: 'Hé ember, felejtsd el, menj és érezd jól magad'. Imádom az ökölvívást, mert nyújt számomra valamit, ami miatt jól érzem magam." - olvasható az HBO beharangozójában. Taylor a pozitív hozzáállással pedig a ringen belül és kívül is a maximumot hozza ki magából. Jermain különben a countryzene szerelmese, imádja a Titanic c. filmet és kedvelt időtöltése az autószerelés - melyet fiatal korában számtalanszor gyakorolhatott - nem egy mindennapi ökölvívóval van tehát dolgunk. Pillantsunk vissza a kezdetekhez. Taylor az arkansasi Little Rockban született 1978-ban, s ott is él és bokszol, amióta az eszét tudja. A 185 cm magas, normál alapállású ökölvívó 13 éves korában húzott először bokszkesztyűt, s rövidesen fényes diadalok sorozatát aratta kesztyűben és fejvédőben. 1996-ban megnyerte hazája 19 év alatti bajnokságát, nyert a Golden Glove tornán, 1997-ben és 1998-ban ezüstérmes lett az Egyesült Államok felnőtt bajnokságán és ez utóbbi évben bronzérmet szerzett a goodwilli tornán - tette mindezt olyan vérzivataros időkben, amikor nagyanyját a saját fia meggyilkolta, aki hamarosan saját életét is kioltotta. Azóta Jermain szinte szertartásszerűen nagyszülője segítségét kéri meccsei előtt. "Minden összecsapásom előtt a semleges sarokba vonulok, letérdelek, és elmondok egy imát Istenhez, majd nagymamámhoz." Az ökölvívás mellett a fiatal Taylornak szinte minden idejét lekötötte családja, mivel neki kellett vigyáznia húgaira és édesanyjára, miután apjuk otthagyta őket ötéves korában. "Nem járhattam el szórakozni. Gyerek voltam, mégis el kellett végeznem a kötelességemet. Tudtam, hogy én vagyok a férfi a családban, még ha olyan fiatal is voltam. Rákényszerültem, hogy hamar felnőjek. Most, amikor visszanézek, nem is értem egészen, hogy sikerülhetett mindez." - emlékszik vissza Jermain, majd hozzáteszi: "Szeretem jól érezni magam. A gyermekkoromban nem jutott erre túl sok időm." Nem jutott, mert az ökölvívásba fektetett rengeteg energia szinte rabolta az idejét, mindez azonban hamarosan megtérült: 2000-ben amatőr pályafutása megkoronázásaként olimpiai bronzérmet szerzett hazájának nagyváltósúlyban. Ezt követően átállása a hivatásosak közé borítékolható volt.
Taylor profi karrierje, mint láthattuk, hosszú és eredményes amatőr múlt után kezdődött 2001-ben, az "Olimpiai szereplők éjszakája" elnevezésű gálán, ahol a negyedik menetben megállította a rutinos Chris Walsh-t (TKO4). Jermain meccsről-meccsre olyan rendezvényeken gyűjtötte tapasztalatait immár fejvédő nélkül, mint a De La Hoya-Castillejo, McCline-Briggs, Spadafora-Dennis Holbaek gálák. Alattomosan és agresszívan fellépve szétszedte és általában kiütötte ellenfeleit, s 2003. augusztusára elért arra a pontra, ahonnan címmérkőzésekkel vezet tovább az út. Ellenfele, Freddie Cuevas azonban hiába próbálta megnehezíteni az arkansasi dolgát, Jermain végigbokszolta és megnyerte mind a 12 menetet, így a derekára csatolhatta a WBC középsúlyú amerikai kontinentális övét. Ebben az évben még egy elsöprő győzelmet aratott Rogelio Martinez ellen (TKO7) a gálán, amelyen Roy Jones és Antonio Tarver először találkozott, majd következett a világbajnoki cím kapujához vezető 2004-es esztendő. Alex Rios félmenetes elintézése után (TKO1) tavaly márciusban az első címvédés és Alex Bunema következett. Taylor villámgyors szurkáló egyenesei és robbanó balhorgai a hetedik menetig kíméletlenül felőrölték Bunemát, végül egy jobbhorog megrendítette a teljesen elfogyott ellenfelet, s Jermain hamar pontot tett az ügy végére (TKO7).
Júniusban következett az amerikai első igazán komoly összecsapása: a korábbi nagyváltósúlyú világbajnok, Raul Marquez ellen kemény csatára volt kilátás. Marquez igazi adok-kapokot ígért és meg is próbált a mérkőzésen állóháborút kiharcolni, azonban Taylor első A-kategóriás ellenfelét is könnyedén kontroll alatt tartotta kiváló balegyeneseivel. Ezek a pattogó, villámgyors előkészítő ütések legalább olyan hatékonynak bizonyultak, mint Winky Wright jobbosai Felix Trinidad ellen. Ahogy a menetek haladtak előre, a gránitállú Marquez úgy nyelte be egymás után a bal-jobb kombinációkat, a remek testütéseket és a csattanó horgokat. Jermain igazán dominánssá a kilencedik felvonásban vált, ekkor padlóra is küldte az ellenfelét - Marquezre először számoltak pályafutása során! Mivel eddig a pontig az arkansasi minden menetet elvitt, s Raulra nem sok jó várt, sarka a szünetben feladta a küzdelmet - Jermain a volt világbajnok ellen is jelesre vizsgázott (TKO9)! A verekedő után az év végén egy rutinos ökölvívó következett: a korábbi háromszoros középsúlyú világbajnok, William Joppy. Egy évvel korábban a vitathatatlan bajnok Bernard Hopkins fölényesen verte a karrierje csúcsán túljutott Williamet, Taylor azonban még magasabbra tette a lécet. A remek egyenesek, horgok és felütések mellett testre is kiválóan sorozott, s az ötödik menetben egy hatalmas balhoroggal padlóra is tudta küldeni tapasztalt ellenfelét. Jermain kiválóan mozogva a ringben, remek ütemérzékével és fizikai fölényével minden menetet elvitt és még Hopkins győzelménél is dominánsabb diadalt aratott (120-107-es pontozás mindhárom bíránál). A "Alattomos" ökölvívó megérett a világbajnoki lehetőségre...
Az idei évben Taylor még egyszer kesztyűt húzott, ezúttal egy fiatal és hatalmas szívű öklöző, Daniel Edouard ellen. A haiti harcos mindjárt az első gongszó után megpróbálta lerohanni Jermaint, és a menet közepe táján egy hatalmas balhoroggal be is talált - Taylor egy pillanatra megrendült -, ez volt azonban az egyetlen komoly találata Edouardnak. Taylor hamar összeszedte magát, és a hatalmas pofonok ellenére is rendületlenül támadó haitit egy megrendítő erejű bal-jobb-bal kombináció után a köteleknél kivégezte (TKO3). Jermain 23. meccsén 23. győzelmét és 17. TKO/KO diadalát aratta. Hamarosan pedig remek hírt kapott promóterétől, Lou DiBellától: július 16-án, a las vegasi MGM Grandben Bernard Hopkins ellen bizonyíthat!
Nos, ezzel elérkeztünk a jelenhez, amikor is felvetődik a kérdés: nyerhet-e Taylor szombat este világelső riválisa ellen? A válasz: természetesen nyerhet! Sőt, Winky Wright mellett alighanem neki van a legnagyobb esélye az öreg róka legyőzésére, s nemcsak középsúlyban, hanem a környező kategóriákban sem találhatunk nála alkalmasabb kihívót az őrségváltásra. A kiváló képességek és a remek, Bernardénál gyorsabb kézsebesség mellett ugyanis komoly fizikai előnnyel is rendelkezik az amerikai: magasság és ütőtáv tekintetében is Taylor javára billen a mérleg. S ne felejtsük el: 12 évvel ezelőtt Roy Jones Jr. is gyorsaságával és remek lábmunkájával győzte le az akkori Hopkinst - a Hóhér hiába veszített csak keveset gyorsaságából, szombati ellenfele másfél évtizeddel fiatalabban, hatalmas energiabombaként lép majd szorítóba. Bernard azonban kétségtelenül napjaink legjobb ökölvívója, aki mindent tud a sportágról, és kész bevetni minden trükkjét és fogását a győzelem érdekében. Jermain álla és nagy nyomás alatt az állóképessége sem volt még igazán letesztelve, s első világbajnoki csatáján mindjárt a legjobb ellen húz kesztyűt - elég csak egy kis rést hagynia védekezésében, elég egy kis teret engednie a Hóhérnak, 40 év ide vagy oda, Taylor gyors vereséget szenvedhet Hopkinstól. Az esélyek különben a bajnok mellett szólnak, azonban meg kell jegyezni, hogy a sportág történetében nem egyszer kerekedett felül a fiatalság és a sebesség a rutinon és a tapasztalaton.
A magánéletben példaértékű, s az edzőteremben a legpozitívabb attitűddel rendelkező Jermain Taylor azzal a "Alattomos" szándékkal fog néhány nap múlva kesztyűt húzni, hogy napjaink egyik legnagyszerűbb sportemberét nyugdíjazza, egyszer és mindenkorra, s azon kiválóságok sora közé száműzze, akiket az elmúlt időszakban búcsúztattak: Roy Jones Jr., Dariusz Michalczewski és Kostya Tszyu. Kettős értelmű az HBO PPV gálájának a címe: "NeXt in Line", azaz "A következő a sorban". Hopkins szerint Taylor a következő, a 21. lesz, akit címvédő mérkőzésen legyőz, a kihívó azonban másként értelmezi a dolgot: "Igen, én leszek a következő. A következő vitathatatlan középsúlyú bajnok. Bernard Hopkins nagy ökölvívó és én tisztelem az eredményeiért, de minden jó szándékom elpárolog, amint a gong megszólal. Egész életemben erre a pillanatra vártam, és nem hagyom, hogy július 16-án a lehetőség elússzon. Ha Hopkins nem adja át a fáklyát, majd én elveszem tőle!"
Jermain Taylor névjegye:
Született: 1978. augusztus 11., Little Rock, Arkansas, Egyesült Államok
Életkor: 26 év
Családi állapot: Nős, felesége, Erica a tavalyi év végén adott életet kislányuknak, Niának
Becenév: Bad Intentions (~Alattomos)
Súlycsoport: Középsúly
Alapállás: Normál
Magasság: 185 cm
Edző: Pat Burns, Ozell Nelson
Profi rekord: 23-0; 17KO
Gyermekkorának eseményei miatt Jermain Taylor sok társához hasonlóan idejekorán felnőtté vált, mindez azonban személyisége és karrierje javára vált. Az élet hamar megtanította, hogy saját lábára kell állnia, s a dolgokhoz alázattal és pozitív attitűddel kell viszonyulnia - ez a sikerre vezető igazi út. "Minden alkalommal, amikor felidegesítem magam valamin, megállok, és azt mondom magamnak: 'Hé ember, felejtsd el, menj és érezd jól magad'. Imádom az ökölvívást, mert nyújt számomra valamit, ami miatt jól érzem magam." - olvasható az HBO beharangozójában. Taylor a pozitív hozzáállással pedig a ringen belül és kívül is a maximumot hozza ki magából. Jermain különben a countryzene szerelmese, imádja a Titanic c. filmet és kedvelt időtöltése az autószerelés - melyet fiatal korában számtalanszor gyakorolhatott - nem egy mindennapi ökölvívóval van tehát dolgunk. Pillantsunk vissza a kezdetekhez. Taylor az arkansasi Little Rockban született 1978-ban, s ott is él és bokszol, amióta az eszét tudja. A 185 cm magas, normál alapállású ökölvívó 13 éves korában húzott először bokszkesztyűt, s rövidesen fényes diadalok sorozatát aratta kesztyűben és fejvédőben. 1996-ban megnyerte hazája 19 év alatti bajnokságát, nyert a Golden Glove tornán, 1997-ben és 1998-ban ezüstérmes lett az Egyesült Államok felnőtt bajnokságán és ez utóbbi évben bronzérmet szerzett a goodwilli tornán - tette mindezt olyan vérzivataros időkben, amikor nagyanyját a saját fia meggyilkolta, aki hamarosan saját életét is kioltotta. Azóta Jermain szinte szertartásszerűen nagyszülője segítségét kéri meccsei előtt. "Minden összecsapásom előtt a semleges sarokba vonulok, letérdelek, és elmondok egy imát Istenhez, majd nagymamámhoz." Az ökölvívás mellett a fiatal Taylornak szinte minden idejét lekötötte családja, mivel neki kellett vigyáznia húgaira és édesanyjára, miután apjuk otthagyta őket ötéves korában. "Nem járhattam el szórakozni. Gyerek voltam, mégis el kellett végeznem a kötelességemet. Tudtam, hogy én vagyok a férfi a családban, még ha olyan fiatal is voltam. Rákényszerültem, hogy hamar felnőjek. Most, amikor visszanézek, nem is értem egészen, hogy sikerülhetett mindez." - emlékszik vissza Jermain, majd hozzáteszi: "Szeretem jól érezni magam. A gyermekkoromban nem jutott erre túl sok időm." Nem jutott, mert az ökölvívásba fektetett rengeteg energia szinte rabolta az idejét, mindez azonban hamarosan megtérült: 2000-ben amatőr pályafutása megkoronázásaként olimpiai bronzérmet szerzett hazájának nagyváltósúlyban. Ezt követően átállása a hivatásosak közé borítékolható volt.
Taylor profi karrierje, mint láthattuk, hosszú és eredményes amatőr múlt után kezdődött 2001-ben, az "Olimpiai szereplők éjszakája" elnevezésű gálán, ahol a negyedik menetben megállította a rutinos Chris Walsh-t (TKO4). Jermain meccsről-meccsre olyan rendezvényeken gyűjtötte tapasztalatait immár fejvédő nélkül, mint a De La Hoya-Castillejo, McCline-Briggs, Spadafora-Dennis Holbaek gálák. Alattomosan és agresszívan fellépve szétszedte és általában kiütötte ellenfeleit, s 2003. augusztusára elért arra a pontra, ahonnan címmérkőzésekkel vezet tovább az út. Ellenfele, Freddie Cuevas azonban hiába próbálta megnehezíteni az arkansasi dolgát, Jermain végigbokszolta és megnyerte mind a 12 menetet, így a derekára csatolhatta a WBC középsúlyú amerikai kontinentális övét. Ebben az évben még egy elsöprő győzelmet aratott Rogelio Martinez ellen (TKO7) a gálán, amelyen Roy Jones és Antonio Tarver először találkozott, majd következett a világbajnoki cím kapujához vezető 2004-es esztendő. Alex Rios félmenetes elintézése után (TKO1) tavaly márciusban az első címvédés és Alex Bunema következett. Taylor villámgyors szurkáló egyenesei és robbanó balhorgai a hetedik menetig kíméletlenül felőrölték Bunemát, végül egy jobbhorog megrendítette a teljesen elfogyott ellenfelet, s Jermain hamar pontot tett az ügy végére (TKO7).
Júniusban következett az amerikai első igazán komoly összecsapása: a korábbi nagyváltósúlyú világbajnok, Raul Marquez ellen kemény csatára volt kilátás. Marquez igazi adok-kapokot ígért és meg is próbált a mérkőzésen állóháborút kiharcolni, azonban Taylor első A-kategóriás ellenfelét is könnyedén kontroll alatt tartotta kiváló balegyeneseivel. Ezek a pattogó, villámgyors előkészítő ütések legalább olyan hatékonynak bizonyultak, mint Winky Wright jobbosai Felix Trinidad ellen. Ahogy a menetek haladtak előre, a gránitállú Marquez úgy nyelte be egymás után a bal-jobb kombinációkat, a remek testütéseket és a csattanó horgokat. Jermain igazán dominánssá a kilencedik felvonásban vált, ekkor padlóra is küldte az ellenfelét - Marquezre először számoltak pályafutása során! Mivel eddig a pontig az arkansasi minden menetet elvitt, s Raulra nem sok jó várt, sarka a szünetben feladta a küzdelmet - Jermain a volt világbajnok ellen is jelesre vizsgázott (TKO9)! A verekedő után az év végén egy rutinos ökölvívó következett: a korábbi háromszoros középsúlyú világbajnok, William Joppy. Egy évvel korábban a vitathatatlan bajnok Bernard Hopkins fölényesen verte a karrierje csúcsán túljutott Williamet, Taylor azonban még magasabbra tette a lécet. A remek egyenesek, horgok és felütések mellett testre is kiválóan sorozott, s az ötödik menetben egy hatalmas balhoroggal padlóra is tudta küldeni tapasztalt ellenfelét. Jermain kiválóan mozogva a ringben, remek ütemérzékével és fizikai fölényével minden menetet elvitt és még Hopkins győzelménél is dominánsabb diadalt aratott (120-107-es pontozás mindhárom bíránál). A "Alattomos" ökölvívó megérett a világbajnoki lehetőségre...
Az idei évben Taylor még egyszer kesztyűt húzott, ezúttal egy fiatal és hatalmas szívű öklöző, Daniel Edouard ellen. A haiti harcos mindjárt az első gongszó után megpróbálta lerohanni Jermaint, és a menet közepe táján egy hatalmas balhoroggal be is talált - Taylor egy pillanatra megrendült -, ez volt azonban az egyetlen komoly találata Edouardnak. Taylor hamar összeszedte magát, és a hatalmas pofonok ellenére is rendületlenül támadó haitit egy megrendítő erejű bal-jobb-bal kombináció után a köteleknél kivégezte (TKO3). Jermain 23. meccsén 23. győzelmét és 17. TKO/KO diadalát aratta. Hamarosan pedig remek hírt kapott promóterétől, Lou DiBellától: július 16-án, a las vegasi MGM Grandben Bernard Hopkins ellen bizonyíthat!
Nos, ezzel elérkeztünk a jelenhez, amikor is felvetődik a kérdés: nyerhet-e Taylor szombat este világelső riválisa ellen? A válasz: természetesen nyerhet! Sőt, Winky Wright mellett alighanem neki van a legnagyobb esélye az öreg róka legyőzésére, s nemcsak középsúlyban, hanem a környező kategóriákban sem találhatunk nála alkalmasabb kihívót az őrségváltásra. A kiváló képességek és a remek, Bernardénál gyorsabb kézsebesség mellett ugyanis komoly fizikai előnnyel is rendelkezik az amerikai: magasság és ütőtáv tekintetében is Taylor javára billen a mérleg. S ne felejtsük el: 12 évvel ezelőtt Roy Jones Jr. is gyorsaságával és remek lábmunkájával győzte le az akkori Hopkinst - a Hóhér hiába veszített csak keveset gyorsaságából, szombati ellenfele másfél évtizeddel fiatalabban, hatalmas energiabombaként lép majd szorítóba. Bernard azonban kétségtelenül napjaink legjobb ökölvívója, aki mindent tud a sportágról, és kész bevetni minden trükkjét és fogását a győzelem érdekében. Jermain álla és nagy nyomás alatt az állóképessége sem volt még igazán letesztelve, s első világbajnoki csatáján mindjárt a legjobb ellen húz kesztyűt - elég csak egy kis rést hagynia védekezésében, elég egy kis teret engednie a Hóhérnak, 40 év ide vagy oda, Taylor gyors vereséget szenvedhet Hopkinstól. Az esélyek különben a bajnok mellett szólnak, azonban meg kell jegyezni, hogy a sportág történetében nem egyszer kerekedett felül a fiatalság és a sebesség a rutinon és a tapasztalaton.
A magánéletben példaértékű, s az edzőteremben a legpozitívabb attitűddel rendelkező Jermain Taylor azzal a "Alattomos" szándékkal fog néhány nap múlva kesztyűt húzni, hogy napjaink egyik legnagyszerűbb sportemberét nyugdíjazza, egyszer és mindenkorra, s azon kiválóságok sora közé száműzze, akiket az elmúlt időszakban búcsúztattak: Roy Jones Jr., Dariusz Michalczewski és Kostya Tszyu. Kettős értelmű az HBO PPV gálájának a címe: "NeXt in Line", azaz "A következő a sorban". Hopkins szerint Taylor a következő, a 21. lesz, akit címvédő mérkőzésen legyőz, a kihívó azonban másként értelmezi a dolgot: "Igen, én leszek a következő. A következő vitathatatlan középsúlyú bajnok. Bernard Hopkins nagy ökölvívó és én tisztelem az eredményeiért, de minden jó szándékom elpárolog, amint a gong megszólal. Egész életemben erre a pillanatra vártam, és nem hagyom, hogy július 16-án a lehetőség elússzon. Ha Hopkins nem adja át a fáklyát, majd én elveszem tőle!"
Jermain Taylor névjegye:
Született: 1978. augusztus 11., Little Rock, Arkansas, Egyesült Államok
Életkor: 26 év
Családi állapot: Nős, felesége, Erica a tavalyi év végén adott életet kislányuknak, Niának
Becenév: Bad Intentions (~Alattomos)
Súlycsoport: Középsúly
Alapállás: Normál
Magasság: 185 cm
Edző: Pat Burns, Ozell Nelson
Profi rekord: 23-0; 17KO
