"Paff!", landol az első pofon egy kisfiú arcán, és a hatéves kölyök már rohan is haza könnyek közt az édesanyjához, zokogva bújik a mama szoknyája alá. Oscar De La Hoya túl van első ökölvívó "élményén". 1979-ben járunk, a helyszín East Los Angeles, ahol a mexikói felmenőkkel rendelkező De La Hoya született. Habár a család vérében hordozza az ökölvívást - amatőr bokszoló nagyapa, könnyűsúlyú profi bunyós apa - bátyja, Joel Jr. elmondása szerint a kis Oscar nem szerette a fizikai erőszakot, kerülte a konfliktusokat, s inkább baseballt játszott a haverokkal vagy gördeszkázott. 1979-ben küldte le a család az Eastside Boxing Gym-be, hogy megtanulja megvédeni magát, az első - nem éppen pozitív élménnyel végződő napra - így emlékszik vissza De La Hoya: "A bátyám, Joel Jr. felhúzott a kezemre egy pár kesztyűt, egy másik párat pedig az unokatestvérem kezére, majd elkiáltotta magát: "Time!" Eltakartam az arcom a kesztyűvel. A következő dolog, amire emlékszem: "paff!" az első ütés egy balegyenes, ami áthatolt a kesztyűk között és odasózott az orromra."


Amatőr idők

Szerencsére a kellemetlen élmény ellenére Oscar elkezdte az ökölvívást, és hamar kiderült, hogy egy remek képességű kissrác került az edzőterembe. "Minden alkalommal, amikor nyertem, az unokatestvéreim, a nagynénéim és nagybátyáim pénzzel jutalmaztak. Egy dollár itt, egy negyed ott, egy fél amott." És a győzelmek sorozatban jöttek! 1989-ben, harmatsúlyban a Golden Glove verseny aranyérmese lett, majd ugyanilyen érmet szerzett '90-ben az Egyesült Államok nemzeti versenyén, a Goodwill Games tornán, 1991-ben pedig ismét a nemzeti versenyen. A sydney-i világbajnokságon - négy év veretlenségi sorozat után - azonban pontozással kikapott a német Marco Rudolphtól. De La Hoya tanult a hibákból, megjegyezte legyőzője nevét, és gőzerővel készült élete legfontosabb versenyére, a '92-es barcelonai Olimpiai Játékokra.

Oscar az amerikai válogatott tagjaként, mindössze 19 évesen, könnyűsúlyban jutott ki az Olimpiára, s három meggyőző diadal után máris a döntőért küzdhetett. A dél-koreai Sung-Sik Hong azonban megnehezítette a dolgát, s a szoros meccsen mindössze egy pontos előnnyel jutott döntőbe, ahol legyőzője, Marco Rudolph várt rá. Oscar azonban ígéretet tett rákos édesanyjának, hogy elhozza az aranyat, és ezt meg is tette: a három menetet végig uralva, a németet az utolsó felvonásban a padlóra is küldve lett az amerikai ökölvívó csapat egyetlen barcelonai aranyérmese - és az Egyesült Államok új hőse. Édesanyját azonban elveszítette, Ceciliánál a mellrák erősebbnek bizonyult. Oscar a meccsei előtt, amikor a bíró az ökölvívóknak ismerteti a szabályokat, nem az ellenfelével vív szemcsatát, hanem az égre szegezi tekintetét, és édesanyjához fohászkodik. "Elmondom neki, hogy harcolni készülök, és kérem a segítségét. Abban a pillanatban, amikor felnézek rá olyan, mintha azt mondaná: "ne aggódj, jó leszel!" Ez után úgy érzem, hogy minden oké lesz. Nem félek. Érinthetetlennek érzem magam." Oscar elmondása szerint az olimpiai siker volt élete eddigi legboldogabb momentuma. "Az Olimpia, és a győzelem még ma sem hasonlítható semmi máshoz. Az áldozat, a kemény munka és az elkötelezettség, amit az édesanyámért tettem, összehasonlíthatatlan. Ez a sportág legmagasabb foka. A pódium tetején állni, és meghallgatni a nemzeti himnuszt abban a tudatban, hogy az egész világ néz - hihetetlen volt."


Profi karrier

Ahogy az USÁ-ban lenni szokott, Oscar De La Hoya is profinak állt a sikeres olimpiai szereplés után. Egészen fantasztikus amatőr rekordot hagyott a háta mögött: 223 győzelem, mindössze 5 vereség és 163 idő előtti siker. 1992. november 23-án, Lamar Williams ellen 1 perc 42 másodperces rohammal mutatkozott be a profik táborában. A gyors sikerek pedig folytatódtak, az első 6 meccsét a Golden Boy idő előtt nyerte meg, s különlegesen hatékony balhorga miatt 'Hooker' becenéven is emlegették. Mégis a Golden Boy becenév maradt meg inkább az emberekben. De honnan van ez a név? "Akkor kaptam a becenevet, amikor hazatértem az Olimpiáról, nem én neveztem így el magam. A nagybátyám, Vicent nevezett először Aranyfiúnak a medálom miatt, és mert még mindig csak egy kisfiú voltam. Szóval megszereztem az aranyérmet, és minden alkalommal, amikor megláttam, széles mosoly ült az arcomra. A nagybátyám megmondta Michael Buffer ringspeakernek, hogy jobb lesz, ha ezentúl így nevez engem."

A Golden Boy soha egyetlen negatív mérlegű ellenféllel sem küzdött meg, magas szintről kezdte a profi bunyót. Másfél év sem telt el, és a 21 éves Oscart mindössze 11 profi mérkőzéssel a háta mögött máris megkoronázták - a veretlen Jimmy Bredahl-t fosztotta meg nagypehelysúlyú WBO övétől. 1994. március 5-én tehát megkezdődött az Aranyfiú hihetetlen sikersorozata! Még ebben az évben egy második menetes KO-val "befeketítette" Giorgio Campanella makulátlan rekordját, majd legyőzte a korábbi világbajnok Jorge Paezt - ezzel megszerezte a WBO könnyűsúlyú trónját, amit az év végéig kétszer meg is megvédett.

1995-ban a korábbi háromszoros világbajnok, John John Molina ismerkedett 12 meneten keresztül a Golden Boy pofonjaival - vesztére, mert sima pontozásos vereséggel hagyta el a szorítót. Az IBF bajnok Rafael Ruelas viszont csak két menetet töltött Oscar ellen a ringben, az egykoron sírva hazarohanó kisfiú pedig egyesített bajnokként térhetett haza. (Később a WBO övéről lemondott). Jól sikerült a címvédés a veretlen, és szintén korábbi bajnok Genaro Hernandez ellen is, s az első csúcsán lévő (korábbi világbajnok, jelenleg másodvirágzását élő) Jesse James Leija sem tudta az Aranyfiút megoldhatatlan feladat elé állítani.

1996. Új év, új súlycsoport, de egy korántsem új név a piros sarokban! A világ egykori legjobb ökölvívója, Julio César Chávez 96 győzelemmel, s mindössze egy vereséggel, ötszörös bajnokként, a WBC kisváltósúlyú uralkodójaként várta a fiatal sztárt. Hatalmas érdeklődés előzte meg a mexikói ikon és a megállíthatatlan De La Hoya mérkőzését; vajon a 30(!) győztes címmérkőzésen túllévő, rendkívüli képességű Chávez, vagy a sporttörténeti babérokra törő fiatal és energetikus Golden Boy lesz a győztes? - kérdezték az emberek. Nos, az év meccseként beharangozott csata végül nem lett az esztendő legjobbja, a fiatalság felülkerekedett a tapasztalaton. Chávezt ugyan a mérkőzés első menete óta zavarta egy mély vágás a szeme fölött, de a csata négy menetének egyike alatt sem tudott mit kezdeni ellenfele gyorsaságával. Oscar az előkészítő egyeneseivel sikeresen távol tartotta magától Juliót, s a negyedik menetben egy sorozás után a mexikói arcát már annyi vér borította, hogy a ringorvos tanácsára Joe Cortez vezetőbíró félbeszakította a meccset. A Golden Boy megszerezte harmadik koronáját.


Sűrű év volt a '97-es esztendő De La Hoya számára, ugyanis öt világbajnoki meccset is vívott. 12 menetes csatában múlta felül a veretlen Miguel Ángel Gonzálezt, aki korábban évekig uralta a könnyűsúlyt, s akinek nem sikerült újabb súlycsoportban győzedelmeskedni - De La Hoya ugyanis nem adott neki esélyt, remek formában, magabiztos győzelemmel védte meg koronáját. Mindössze három hónap telt el, és az Aranyfiú újabb korszakos tehetséggel találta szembe magát. A háromszoros világbajnok és korábbi vitathatatlan könnyűsúlyú bajnok Pernell Whitaker a WBC váltósúlyú koronájával a piros sarokból várta De La Hoyát, aki egy évet sem töltött előző kategóriájában, máris feljebb lépett. Whitaker keményebb próbatétel elé állította De La Hoyát, mint korábban Chávez, vagy González, s a kilencedik felvonásban padlóra is küldte a Golden Boy-t: egy kombinációtól Oscar megingott, és jobb kezét a földhöz érintette. Ennek ellenére De La Hoya kétséget kizáróan hozta a meccset, és már negyedik súlycsoportjában is a csúcsra jutott. Egy gyors címvédés után Julio César Chavez nagy ellenfelével, Héctor Camacho Seniorral hozta össze a sors - vagy inkább mérkőzésszervezője. A korábban három kategóriában is csúcsra jutó Camacho Oscarhoz hasonlóan negyedikként váltósúlyban is ki akarta próbálni magát, de annak ellenére, hogy egy még magasabb súlycsoportban az idős Roberto Duránt és Sugar Ray Leonardot is legyőzte, az Aranyfiú ellen esélye sem volt. De La Hoya felejthetetlen teljesítménnyel, a gránitállú Héctort padlóra is küldve már-már megalázó fölénnyel hozta a meccset, Camacho 35 évesen nem volt ellenfele az Aranyfiúnak. Szinte hihetetlen, de a bajnok az addig is hihetetlen év után még egy címvédést bevállalt, méghozzá Wilfredo Rivera ellen. Az esztendőt a nyolcadik menetben éppen KO-val készült zárni, amikor Riverát sérülés miatt leléptették.

De La Hoya 1998-ban viszont csak két csatát vívott: egy könnyű címvédést, majd a várva-várt visszavágót Chávezzel. A mérkőzés ezúttal váltósúlyban került megrendezésre, s most Oscar volt bajnok, Chávez pedig a kihívó. A mérkőzés nem hozott túl sok változást az odavágóhoz képest, De La Hoya végig kézben tartotta a meccset, s Chávez ismét megsérült - ezúttal mindkét szeme fölött, s a száján is seb keletkezett, a kilencedik felvonásra ezért nem is tudott kijönni. Oscar ismét legyőzte a boksztörténet egyik kiemelkedő legendáját, aki 36 évesen már nem volt régi önmaga.


Az Aranyfiú első igazán komoly próbatétele 1999-ben, a méltatlanul elfeledett kiválóság, Ike Quartey ellen volt. Oscar három hónappal a Chávez elleni győzelem után a 29 éves, csúcsán lévő ghánai "Bazooka" ellen tette kockára váltósúlyú övét - hatodik alkalommal. Quartey remek, zárt boksszal, s jabekkel törte meg Oscar addig ellenállhatatlannak hitt stílusát. De La Hoya kezdte jobban a mérkőzést, és a hatodik menetig el is húzott a pontozólapokon, amikor még padlóra is küldte Quartey-t, de a menet végén maga is megismerkedett a padló vászonborításával, s a következő perceket a ghánai uralta. A 12. menetre a Golden Boy előnye szertefoszlott, és mindkét fél számára nyilvánvalóvá vált, hogy aki az utolsó menetet megnyeri, annak emelik a kezét a magasba. Oscar keményen végigküzdötte a menetet, és a legjobb pillanatban le is tudta ütni Ike-ot - ezzel bebiztosította magának a győzelmet. A mérkőzés szorosságát bizonyítja, hogy két pontozó szűken De La Hoyának adta a meccset, de a harmadik Quartey-t látta jobbnak. Oscar tehát hozta a meccset, de nyilvánvalóvá vált, hogy neki is megvannak a gyengéi, amit aztán az elkövetkező meccsein többen ki is használtak. A Golden Boy szerint egyébként ez volt karrierje eddigi legkeményebb meccse. "Azt hittem, hogy téglák vannak a kesztyűiben. Úgy ütött, mint egy öszvér." Quartey után Oba Carr következett, akit a 11. menetben megállított, majd a boksztörténelem legdrágább és leginkább várt olyan csatája következett, amit nem nehézsúlyban rendeztek meg.


A váltósúlyt akkoriban De La Hoya mellett egy elsöprő erejű, könyörtelen harcos uralta. A neve: Felix Trinidad, becenevén Tito. Makulátlan rekorddal, 15 sikeres világbajnoki mérkőzéssel a háta mögött, 26 évesen nemcsak a sportág egyik akkori legjobbjának, hanem a boksztörténelem talán legnagyobb hóhérának tartották. Legjobb meccseit a padlóról nyerte meg. Amikor ellenfele nyeregben érezte magát, Tito akkor indult meg, és nem lehetett megállítani. A két szupersztár útja 1999. szeptember 18-án keresztezte egymást. Ezrek látogattak el a Las Vegasi gálára, és milliók ültek le a TV képernyője elé, hogy a két veretlen harcost végre egymás ellen láthassák. Lebilincselő 12 menetes csata kerekedett a két váltósúlyú összecsapásából, de a sokak által várt, leütésekkel tarkított állóháború helyett a közönség egy taktikusabb, lábon kiválóan mozgó Oscart láthatott. A meccs első felét De La Hoya uralta, előkészítő egyenesekkel, beugrásokkal és kombinációkkal hatékonyabbnak bizonyult Titónál. A meccs közepe táján aztán - amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy tempó nem tartható - visszafogottabb, takarékosabb bunyóra váltott, a biztonságra törekedve próbálta megvédeni az eredményt. Tito azonban ezekben a menetekben sikeresen ledolgozta a hátrányát, és a meccs végéig gyakorlatilag mindent meg is tett a győzelem érdekében, habár leütés nélkül csak nagyon szoros eredmény születhetett. Trinidad magabiztossága és Oscar passzivitása végül az Aranyfiú övébe került, habár a harcosok, és a közönség is rendkívül megosztott volt a döntést illetően. Két pontozó Titót látta jobbnak, a harmadik döntetlent hozott ki, s ezzel Tito lett a WBC/IBF egyesített váltósúlyú bajnok. Az eredmény azóta is megosztja a rajongókat, de Trinidad a legtöbb szakíró szerint az utolsó menetekben behozta hátrányát, és megérdemelten érte el addigi legnagyobb sikerét. Oscar nem tört össze, de addigi makulátlan rekordját egy vereség befeketítette. A mérkőzés pedig az előzetes becsléseket is túlszárnyalva a boksztörténet legnézettebb és legdrágább nem nehézsúlyú csatája lett, 1,25 millió PPV TV-csomag előfizetőjével olyan csatákat utasított maga mögé, mint a Tyson-Ruddock II., Holyfield-Lewis vagy a Holyfield-Douglas királykategóriás mérkőzések.


Az Aranyfiú hamar visszatért a szorítóba. Az IBA világbajnoki és WBC váltósúlyú eliminátor meccsén kiütötte Derrell Coley-t, s miután Tito fellépett nagyváltósúlyba, a szervezet Oscarnak adományozta a bajnoki övet. 2000. június 10-án újabb szupermeccs következett, a Golden Boy a váltósúlyú babérokra törő, megállíthatatlan "Sugar" Shane Mosley ellen tette kockára öveit. Mosley korábban évekig uralta a könnyűsúlyt, számtalanszor megvédte övét, s mindössze két ellenfele állta végig gyilkos kombinációit. Mosley úgy gázolt végig ellenfelein, mint kés a vajon. Nem véletlenül tartották a világ egyik legjobbjának. Egészen fantasztikus kézsebességgel rendelkezett, és belharcban nem volt nála jobb a világon. A Sugar Shane-Golden Boy meccstől is KO-kat vártak, végül ez a csata is leütés nélkül ment végig. Oscar ahogy Quartey és Tito ellen, úgy Mosley ellen is nagy iramban kezdett, s képes volt a veszélyes harcost távol tartani magától. Mosley azonban folyamatosan csökkentette a távolságot, és amellett, hogy az egyenesi is egyre hatékonyabbá váltak, belharcot is ki-ki tudott erőszakolni, ahol persze maga javára fordította a mérleget. A csata lélegzetelállítóan magas színvonalú és lebilincselő volt. Két villámkezű, képzett, kiemelkedő mozgáskultúrájú harcos csatája, ami méltán vonult be a sportág történetének lapjaira. Nemcsak a mérkőzés, hanem a menetek is szorosak voltak, de Sugar Shane dominanciája De La Hoya kondíciójának csökkenésével egyre nőtt. Nyilvánvalóvá vált Oscar számára, hogy a meccs végére újítani kell, de Mosley állóképességéből és gyorsaságából mit sem veszített az első menetekhez képest. Az Aranyfiú még a belharcot is erőltetni próbálta, de az utolsó percekben egy Mosley rohamtól bajba is került. Egy szoros meccset gongattak le a 12. menet végén, de az itészek újabb pontot írhattak jóvá Mosley javára, akinek a győzelme nem volt kérdéses. Az egyik pontozó még így is Oscarnak adta a meccset, de megosztott pontozással Sugar kezét emelték a magasba, aki kétséget kizáróan jobb volt aznap este a Golden Boy-nál. Ahogy az első bukást, ezt a vereséget is mosolyogva vette tudomásul Oscar, s elismerően nyilatkozott legyőzőjéről. Mégis egy rövid szabadság következett ökölvívó karrierjében, és a zeneiparban is kipróbálta magát.


Oscar, a latin-amerikai zenész?!

Az éneklés nem volt újdonság De La Hoya számára, édesanyjával, Ceciliával már a legkorábbi években együtt fújta a latin-amerikai nótákat. "Kiskorom óta szerettem volna egy albumot készíteni. Régebben az édesanyámat hallgattam, aki a nap minden órájában, a ház körüli munka alatt balladákat énekelt. Egész nap együtt dúdoltuk a dalokat a ház körül." És De La Hoya elkészítette az első albumát, ami az 'Oscar' nevet kapta. A lemez olyan sikeres lett, hogy felkerült a Billboard Latin Dance toplistájára, s a "Ven a Mi" nevű dalt Grammy díjra is jelölték! De La Hoya felesége, a csodálatos szépségű és hangú Millie Corretjer amúgy az egyik legismertebb latinajkú énekesnő, aki azonban az Oscarral való házasságkötés óta egyetlen lemezt sem készített, ezzel is támogatva férjét. Az Aranyfiú a zenéléssel töltött hónapok során többet lehetett együtt a családjával, ami saját elmondása szerint a legfontosabb dolog az életében. "Ez a legfontosabb kétség kívül. Amikor hazamegyek, és meglátom a feleségem, visszazökkenek az igazi világba. Amikor azt mondja, hogy nyírjam le a füvet, mosogassam el az edényeket, vagy cseréljem ki a körtét. Szeretem ezt csinálni. Imádom. Amikor Los Angeles-be visszamegyek, s találkozom a húgommal vagy édesapámmal, a régi családi érzés fejbe kólint. Ezek a dolgok felbecsülhetetlenek a számomra."


Újabb meccsek

Oscar 2001-ben, a legendás Arturo Gatti ellen tért vissza. A könyörtelenségéről ismert egykori nagypehelysúlyú, jelenleg kisváltósúlyú bajnok azonban nem bizonyult méltó ellenfélnek a bizonyításra éhes De La Hoya számára. Végigharcolta ugyan az öt menetig tartó összecsapást, s hatalmas bombái egyszer-kétszer célba is találtak, De La Hoya azonban megtörte Arturo támadásait, és olyan verésben részesítette, hogy Gatti edzője feladta a küzdelmet. Oscar magabiztos teljesítménnyel tért vissza, és hamarosan megszerezte az ötödik súlycsoport koronáját is. Fellépett ugyanis nagyváltósúlyba, és 12 menetben simán megverte a WBC spanyol bajnokát, Javier Castillejót. Az újabb súlycsoportváltás sokakban felvetette a kérdést, hogy Oscar magával tudta-e hozni villámgyors kombinációit, remek lábmozgását és kiemelkedő ütőerejét. Az ötödik súlyfelvétellel talán veszített korábbi elsöprő erejéből, de Fernando Vargas ellen bebizonyította, hogy van még miből gazdálkodnia!


Az "Azték Harcos" becenevet viselő Fernando Vargas karriere Trinidadhoz hasonlóan mindent és mindenkit elsöprő teljesítménnyel indult: 21 évesen legyőzte Yory Boy Campast, s megszerezte az IBF nagyváltósúlyú övét. Az első 17 meccse alatt senki sem állta végig az előírt menetszámot, de egy Winky Wright elleni vitatható győzelem után kikapott Titótól. 2001-ben, még mindig csak 23 évesen, megszerezte a WBA és IBA nagyváltósúlyú koronáit, s egy évre rá vívott címegyesítő mérkőzést Oscar De La Hoyával. Nagy csatára lehetett számítani, ugyanis Tito sem tudott a 12. menetes KO-ig felülkerekedni az Azték Harcoson. Az Oscar-Vargas csatát Fernando kezdte keményebben, de a csata közepére az Aranyfiú felszívta magát. A végére Vargas ismét kezdett visszakapaszkodni, de az izgalmas meccset a 11. menetben egy igazi nagyváltósúlyú balhoroggal, majd egy megállíthatatlan rohammal zárta a Golden Boy. Látványos és önbizalom növelő győzelemmel tudatta Oscar a világgal, hogy nemcsak a nagyváltósúly legjobbja, hanem továbbra is a sportág egyik legkiválóbbika, súlycsoportoktól függetlenül.

A remek formában lévő De La Hoya új célt tűzött ki maga elé: visszavágni Titónak és Mosleynak. Trinidad a Bernard Hopkins elleni súlyos veresége után bejelentette a visszavonulását, és nem akart visszatérni, Mosley pedig a Vernon Forresttől elszenvedett két vereséggel volt elfoglalva. 2003 őszére azonban úgy tűnt, hogy létrejöhet a visszavágó Sugar Shane-nel. Oscar addig is magabiztos teljesítménnyel megverte Yory Boy Campast.


A szeptember 13-iki visszavágót nem csak az Aranyfiú, hanem az egész bokszvilág izgatottan várta. Oscar szinte tökéletesre csiszolt stílusával, a korábbinál megfontoltabb boksszal várta nemezisét, Mosley pedig magabiztosan készült edző édesapjával, Jackkel, a harmadik súlycsoport meghódítására. "A visszavágó, amire mindnyájan vártunk." - konferálta fel a csatát Michael Buffer. És a két ökölvívó ismét összemérte erejét. De La Hoya kezdett jobban, s habár a menetek végig szorosak voltak, Oscar indította a több ütést, és ő is talált többször. Mosley ennek ellenére többször tisztán talált a Golden Boy arcán, de Jack több ütésre és jobb lábmunkára kérte a fiát. Hamar kiderült, hogy a visszavágó legalább olyan színvonalas lesz, mint az előző meccs volt. Sugar Shane Oscar megfontolt ökölvívásán lassan megtalálta a rést, és a mérkőzés második felétől megkezdte a felzárkózást a ponthátrányból. A menetek továbbra is szorosak voltak, és a compubox számlálója szerint még mindig Oscar talált többször, de Mosley mind ütésszámban, mind hatékonyságban feljavult, és sorban nyerte a meneteket. A Golden Boy a végére azonban tudott újítani, s Jack Mosley az utolsó felvonás előtti szünetben kemény csatára utasította a fiát, s azt mondta, hogy ki kell ütnie Oscart, ha meg akarja nyerni a csatát. Az izgalmas 12. menet után a közönség felállva éltette a két ökölvívót. A rajongók közül sokan már győztesként éltették De La Hoyát, a pontozók azonban egyhangúan Sugar Shane-t látták jobbnak, aki megnyerte a visszavágót és elhódította a nagyváltósúlyú öveket. Sokan az év egyik legrosszabb ítéleteként emlegették a pontozók döntését, és az HBO stábján is az értetlenség lett úrrá, de az tény, hogy mind a csata, mind a menetek szorosak, és nehezen pontozhatóak voltak. Egy felmérés szerint a szakírók egynegyede Mosley-t látta jobbnak, s habár az eredményt a legtöbben vitatták, neves és tapasztalt írók is kiálltak Shane neve mellett. Az egyet nem értés valószínűleg a különböző pontozási stílusokból adódott, mert ugyan Oscar menetekre lebontva is többször talált ellenfelénél, a hangsúlyosabb ütések viszont - amire a profi bunyóban nagyobb hangsúlyt fektetnek a pontozók -, Mosley oldalán voltak. "Nem érzem magam vesztesnek, és ez most a különbség." - mondta a meccs után Oscar. "Amikor először csaptunk össze, úgy éreztem, hogy kikaptam. Ma este nem így érzem. Folytatom karrieremet a sportágban, aminek a segítségével idáig eljutottam. Az ökölvívás a véremben van."


Címei elvesztése után idén De La Hoya lehetőséget kapott egy élő legenda legyőzésére. A legenda neve pedig Bernard Hopkins. Az év mérkőzésének beharangozott csata előtt azonban június 5-én mindketten vívtak egy könnyebbnek látszó meccset, Hopkins Robert Allen ellen tette kockára középsúlyú WBC/IBF/WBA öveit, Oscar pedig a fiatal német Felix Sturmtól próbálta elhódítani karrierje hatodik súlycsoportjának világbajnoki övét, a WBO középsúlyú trófeáját. Hopkins meggyőző teljesítménnyel verte Allent, Oscar viszont egészen pocsék teljesítmény nyújtott, és csak a pontozók segítségével hozta a csatát. De La Hoyán már a bevonuláskor látszott, hogy a háromnegyed éves szünet után aluledzetten és alulmotiváltan, a súlycsoportkülönbséget jelentő 2,7 kg felesleggel érkezett a szorítóba. A méltatlanul lebecsült, de remek képességű, gyorskezű és zártan védekező Felix Sturm már alig várta, hogy saját példaképével bokszolhasson. A Golden Boy kezdte aktívabban a meccset, és kisebb pontelőnyre szert is tett, de korábban gyilkos test-fej kombinációi meg se hatották a németet. A briliáns lábmunka is a múlté volt, Sturm pedig fantasztikus teljesítménnyel és okos taktikával az első menetek után egyre hatékonyabban bokszolta ki az ötszörös világbajnokot. Az Aranyfiú a végére ráadásul az erejével is elkészült, s az utolsó gongszó után csak a pontozók segítségében bízhatott. Nagy meglepetés született - gondolta a szakírók döntő többsége, a legtöbben 4-6 pontos különbséggel is jobbnak látták a németet. A nagy meccs árnyékában a három las vegasi pontozó azonban De La Hoyát hozta ki győztesnek, ezzel az év eddigi legrosszabb döntését hozták. A meccs még nagyon szorosnak sem volt mondható, nem csoda tehát, hogy sokan kétségbe vonták a sportág hitelét. "Mit mondhatnék? Kemény meccs volt. Alábecsültem Sturmot, de keményen készültem és végeztem a munkámat. Begyűjtöttem a hatodik övet, és már a Hopkins elleni meccsre szegezem a tekintetem." - De La Hoya gyorsan szerette volna elfelejteni június ötödike rossz élményét, és minden erejével a történelmi csatára koncentrált, de a történelem lapjaira ez a meccs úgy vonul be, mint amit rendkívül vitatott körülmények között hozott csak.


A történelmi csata

A Golden Boy tehát begyűjtötte hatodik világbajnoki övét, és ezzel történelemi tettet hajtott végre. Hogy hol helyezkedik majd el ez a legendás ökölvívó a legnagyobb hősök között, még nem megválaszolható kérdés, egy csata ugyanis még hátra van a kiváló karrierből. A boksztörténet legnagyobbjai közé csak egyvalaki juthat, aki a WBC/IBF/WBA/WBO öveket sikeresen egyesíti szeptember 18-án. A négy szervezet fennállása óta soha nem került terítékre mind a négy világbajnoki öv, és most két remek ökölvívó küzdhet meg a történelmi győzelemért. A Sturm elleni teljesítményt figyelembe véve azonban a legtöbben Hopkins sima győzelmét várják, sokan idő előtt, KO-val.
Mire is lehet számítani a meccsen, és milyen esélyei vannak Oscarnak, akit a fogadóirodák is messze esélytelenebbnek tartanak? Ha a Sturm elleni meccsből indulunk ki, mint az Aranyfiú egyetlen középsúlyú összecsapása, akkor nem sok jóval kecsegtet az Aranyfiú számára a szeptemberi csata. A túl nagy súly számlájára írható a visszafogott lábmunka, és a gyilkos kombinációk sem tűntek hatékonynak. Ugyanakkor De La Hoya tisztában van Hopkins képességeivel, s a valaha élt egyik legnagyobb középsúlyúnak tartja. Élete legnehezebb meccsére pedig saját elmondása szerint keményebben készült, mint azelőtt bármikor. Elszántságról, motiváltságról, kiváló kondícióról nyilatkozott a médiának, de elég lesz-e a kitűnő kondíció a győzelemhez? A történelmi csatán a Golden Boy elsősorban gyorsaságára és lábmunkájára építhet, ehhez azonban nem árt alacsony súllyal mérlegelni. Kevesen tudják, hogy a mérkőzést két fonttal a középsúly felső határa alatt, 158 fontban rendezik meg, tehát Bernard elvileg könnyebb lesz, mint Sturm volt! Az is igaz, hogy a fiatal Sturm frissebbnek és gyorsabbnak tűnt De La Hoyánál, míg Hopkins kézsebessége elmarad egy felkészült Oscarétól. Az Aranyfiúnak szüksége lesz még hatékony kombinációira, tapasztalatát és kiváló technikai tudását be kell vetnie, s a taktikához nem árt videón kielemeznie Hopkins gyengéit - a legalkalmasabb meccs erre a Roy Jones elleni összecsapás, amit elveszített. Ez a meccs azonban 11 éve volt, és Hopkins azóta nem szenvedett vereséget. Jones is a sebességbeli különbségre épített, és jabekkel és balhorgokkal próbálta kontroll alatt tartani Bernardot. A sokkal alacsonyabb Oscar számára azonban ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, mégis elsősorban az előkészítő egyenesekre és a beugrásos támadásokra kell építenie, ugyanis közelharcban, állóháborúban még Trinidadot is felőrölte a vitathatatlan középsúlyú bajnok. Végül nem árt biztos felkészülés tudatában nagy iramot diktálni, ugyanis a legendás kondíciójáról híres Hopkins az elmúlt meccsein igencsak takarékosan bokszolt, magasabb fokozaton kérdéses, hogy meddig bírja az ereje. Ha tehát mindent egybevéve, kiválóan teljesít Oscar, akkor lehet esélye pontozásos győzelemre.


Hopkins mellett ugyanakkor sok minden szól. Bernard napjaink talán legjobb és legrafináltabb ökölívója. Kiválóan uralja a szorítót, kitűnő a védekezése, és fantasztikus ütemben indítja a támadásait. Gránitállát Oscar aligha fogja megtörni. 39 évesen is jól bírja az utolsó meneteket, hosszabb a keze Oscarnál, erősebb nála, és mint mindegyik meccsére, a szeptember 18-ikira is úgy érkezik majd, hogy ha nyerni akar, akkor nagyon meg kell verni az ellenfelet, szó nem lehet az eredmény védéséről. Hopkins stílusa talán nem tartozik az ökölvívás leglátványosabbjai közé, mindazonáltal a környező súlycsoportok leghatékonyabbika. De La Hoyának is remek álla van, de sokan úgy gondolják, hogy ha Bernard nyeregbe kerül, akkor idő előtt zárja a történelmi csatát.


De La Hoya a ring mellett

Oscarnak csak aktív karrierje érkezett az utolsó felvonáshoz, a szorító világától nem tud elszakadni, s ahogy tudja, támogatja a sportágat. Megvásárolta az eladásra kínált egykori amatőr edzőtermét East Los Angelesben. Lebontatta, és újjáépíttette az épületet, ahol azóta több ezer gyerek tanult meg bokszolni. Az ezredforduló után pedig még inkább elkötelezte magát az ökölvívók segítése mellett: megalapította mérkőzésszervező irodáját, a Golden Boy Promotions-t. "Tekintettel a spanyolajkú közösségek ökölvívás iránti óriási érdeklődésére és a spanyolajkú népesség Egyesült Államokbeli növekedésére, úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy egy spanyolajkú is belépjen az ökölvívás üzleti világába jelentős tervekkel. Évekig gondolkodtam a módján, hogy miként tudnék valamit visszaadni a sportágnak, amelyik olyan jó volt hozzám, és arra a következtetésre jutottam, hogy egy nemzeti ökölvívó mérkőzésszervező irodával tudnám viszonozni a szívességet." A Golden Boy Promotions már több jelentős gálán túl van, és olyan neves ökölvívók alkotják a csapatot, mint pl. Marco Antonio Barrera, Mike Anchondo, aki a WBO nagypehelysúlyú világbajnoka, Israel Vazquez vagy Marco Antonio Rubio.

De La Hoya ha eddig a valaha élt legtöbbet kereső nem nehézsúlyú ökölvívóként még nem biztosította volna maga számára a jövőt, a Golden Boy Promotions vezetésével akkor is jómódban öregedhet meg. Oscar éhsége az ökölvívás iránt azonban ennyivel sem érte be, ezért szeptember 7-én TV-s reality show-t indított fiatal, tehetséges ökölvívók számára "The Next Great Champ", azaz "A Következő Nagy Bajnok" címmel. A győztes pénzjutalomban részesül, és szerződést kap a Golden Boy Promotions-nél. "Az ökölvívásnak szüksége van a TV-időre. A show-nk remélhetőleg megadja a sportágnak azt a megbecsülést és népszerűséget, amit megérdemel. Ez egy kis lépés a célom felé, hogy megváltoztassam a sportágat. Itt vannak ezek a kompániák, ahogy őket nevezik: az IBF, a WBO, a WBC, WBA, IBA vagy akármi, sok különböző trófea. Mindenki meg van ettől zavarodva. Nem tudják, hogy kinek szurkoljanak, és még itt van a korrupció a pontozóknál, itt vannak a rossz döntések meg a Don Kingek. De mindez megváltoztatható, és garantálom, hogy megváltoztatom." A reality show-nak, amelyet a FOX közvetít, az első nap 5.2 millió nézője volt, ami remek nézőszámnak mondható. "Ez az első alkalom sok év után, hogy a sportágunkat főműsoridőben közvetítették a TV-n, és a tény, hogy 'A Következő Nagy Bajnok' annyi embert a képernyő elé szegezett bizonyítja, hogy az ökölvívás nem halt meg. Végig az volt a célom, és most is az, hogy segítsem a sportágat. Ha ennek a show-nak az eredményeképpen szórakoztatni tudjuk a bokszrajongók új generációját, és a vállalkozások Amerikájának meg tudjuk mutatni, hogy az ökölvívásnak joga van ott lenni az olyan elsőszámú sportágak mellett, mint a foci, baseball és kosárlabda, akkor a küldetésem teljesült!"

Ez lett volna De La Hoya, az Aranyfiú pályafutásának bemutatása, de az életrajz nem lehet teljes, amíg Oscar aktív ökölvívó, és nem lehet teljes, amíg Oscar az ökölvívásért él és dolgozik. Oscar De La Hoya a sportág történetének egyik legeredményesebb, legszínesebb és legszimpatikusabb egyénisége, aki mit sem veszített szerénységéből és fiatalos életkedvéből. Lehet őt szeretni és nem szeretni, ettől függetlenül a Golden Boy és az ökölvívás kölcsönösen egybeforrott fogalommá vált és válik.


De La Hoya névjegye

Született: 1973. február 4, Montebello, Egyesült Államok
Életkor: 31 év
Becenév: The Golden Boy, The Hooker
Jelenlegi súlycsoport: középsúly (eredeti: nagypehelysúly)
Alapállás: normál (eredeti: fordított)
Magasság: 180 cm
Családi állapota: nős, 1 fiúgyermek és 1 leánygyermek édesapja
Hobby: golf, éneklés, horgászat
Gyerekkori hősei, példaképei: Alexis Arguello, Sugar Ray Leonard, Julio César Chávez
Kedvenc filmjei: Micsoda nő, Több mint testőr, Rocky V.
Kedvenc étele: Big Mac, minden meccse után elfogyaszt egyet
Legnagyobb momentuma: a barcelonai aranyérem
Kedvenc meccsei: Pryor-Arguello I-II, Douglas-Tyson
Amatőr rekord: 223-5; 163 TKO/KO
Profi rekord: 37-3; 29 TKO/KO
Profi eredmények: WBO nagypehelysúlyú bajnok, WBO/IBF könnyűsúlyú bajnok, WBC kisváltósúlyú bajnok, Kétszeres WBC/IBA váltósúlyú bajnok, WBC/IBF/IBA nagyváltósúlyú bajnok, WBO középsúlyú bajnok
Jelenlegi edzője: Floyd Mayweather Sr.

(A cikk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Boxrec adatbázisa. Az idézetek Danny Aller "The Golden Interview" cikkéből, a Latinosportslegends De La Hoya életrajzából és a Golden Boy Promotions honlapjáról származnak. A névjegyhez a Boxinginsider információi nyújtottak segítséget.)