Napjaink egyik legjobb bokszolója, a filippínó nemzeti hős, Manny Pacquiao hosszú utat járt be, mióta tíz évvel ezelőtt, nyolc tehetségesnek tartott társával együtt General Santos City-ből a Fülöp-szigetek fővárosba, Manilába indult, hogy megtalálja a szerencséjét, és hírnevet szerezzen magának.

Emmanuel Pacquiao 1978-ban született a Fülöp-szigeteki General Santos City-ben, egy négygyermekes családban másodikként. Édesapja, Rosalio rizstermesztésből teremtette elő a napi betevőt, míg háztartásbeli édesanyja, Dionisia foglalkozott a gyerekek nevelésével. A kis Emmanuel tízévesen kezdett el az ökölvívással foglalkozni. A legtehetségesebbnek tartott helyi fiúval, Abner Corderoval együtt edzett, annak apjától sajátította el a boksz alapjait. Már akkor a fejébe vette, hogy egyszer Ő is nagy bajnok lesz, akárcsak ringbeli példaképei, Sugar Ray Leonard és Mike Tyson, ezért mindenkinél keményebben edzett.
Amatőrként 68 mérkőzéséből 64-et megnyert, és már akkor KO- királyként szerzett hírnevet magának. Eredményeivel tizenhat éves korára magára vonta egy igen éles szemű helyi tehetségkutató, Nanay Parcon figyelmét, aki a kilenc legtehetségesebb környékbeli fiút beajánlotta egy manilai bokszistálló tulajdonosának. Pacquiao tizenhat évesen, teljesen üres zsebbel, de annál több becsvággyal érkezett a fővárosba. (A kilenc reménység között volt a már említett Cordero is, aki később nemzeti bajnoki címet szerzett pehelysúlyban, de hepatitis-fertőzés miatt vissza kellett vonulnia, és egy Eugene Barutag nevű fiú is, a társaság legszerencsétlenebb tagja, aki első mérkőzésén halálos fejsérüléseket szenvedett.)
Az ifjú Manny első profi mérkőzését 1995 január 22.-én vívta, ekkor mindössze tizenhat éves és egy hónapos volt. Mivel nem tudta az ökölvívásból fenntartani magát, szabóinasként vállalt munkát, így amikor nem a ringben vitézkedett, ruhákat készített egy manilai gyárban.

"Nem volt más választásom. A gyárban dolgoztam, ott is laktam. Szeretnéd, ha megvarrnám a ruhádat?" - tréfálkozott Pacquiao 2002 októberében, már befutott bokszolóként egy helyi újság munkatársával, mikor ifjúkori viszontagságairól kérdezték.

Pacquiao két év alatt kislégsúlyban és légsúlyban húsz mérkőzést vívott, ezeket nagyrészt kiütéssel nyerte, és csak egyszer kapott ki egy Rustico Torrecampo nevű ellenfelétől. Végül tizennyolc és fél évesen legyőzte az OPBF (Oriental and Pacific Boxing Federation) légsúlyú bajnokát, a címet négy éve birtokló thaiföldi Chokchai Chockvivatot.
A címet csak egyszer védte meg, mert 1998-ban eljött a nagy lehetőség Manny számára; összecsaphatott a WBC légsúlyú világbajnokával, a thaiföldi Chartchai Sasakullal. Az első menetekben a hazai versenyző dominált, bár a negyedik felvonásban, a thai közönség legnagyobb megdöbbenésére, az esélytelennek tartott filippínó fiú egy ütése komolyan megrendítette a bajnokot. Sasakulnak ekkor még sikerült regenerálódnia, folytatni tudta a taktikus bokszát, tovább nyerte a meneteket. Ez az állapot egészen a nyolcadik menet végéig állandó is maradt, amikor Pacquiao ismét betalált egy elemi erejű balhoroggal. Sasakul a földre került, és már nem is tudott felkelni. Manny Pacquiao húsz évesen a WBC szervezet légsúlyú világbajnoka lett!
Első címvédésére fél évvel később került sor, mégpedig az Araneta Coliseumban, ahol 1975-ben, a boksztörténet egyik legnagyszerűbb eseményén Muhammad Ali másodszor is legyőzte Joe Fraziert (Thrilla In Manila). A mérkőzés nem kezdődött a legjobban; a második menetben a mexikói Gabriel Mira kétszer is megrendítette Pacquiaot, de a filippínó nem sokkal később a padlóra küldte ellenfelét. A produkciót a harmadik felvonásban is megismételte, a negyedikben pedig háromszor ütötte le a mexikóit, mire a mérkőzésvezető leállította a mészárlást.
A második címvédő mérkőzés előtt (1999 szeptember 17.) Manny-t megfosztották világbajnoki övétől, mert a mérlegelésen a megengedett súly felett mért be, így a meccs már a WBC betöltetlen légsúlyú címéért ment, a veretlen thaiföldi Medgoen Singsurat ellen. Az előjeleknek megfelelően Pacquiao el is vesztette a mérkőzést; a harmadik menetben egy testütéstől lement, és a mérkőzésvezető kiszámolta.

Manny, három hónappal a vereség után már újra ringbe szállt, de három súlycsoporttal feljebb, nagyharmatsúlyban. A mérkőzést a WBC szervezet nemzetközi bajnoki címéért írták ki, ellenfele a szintén filippínó Reynante Jamili volt. A mérkőzés esélyesének a címvédő számított, annál is inkább, mert a kiváló rekorddal rendelkező Jamili ekkor a szervezet hivatalos világbajnoki kihívója is volt, és már összecsapott a világ egyik legjobb ökölvívójának tartott Erik Moralesszel is. Ennek ellenére, a visszavonult bokszolók megsegítésére összehozott gála főmérkőzésén, a három leütést produkáló, a korábbinál még gyorsabb és erősebb Manny két menet alatt kivégezte honfitársát.

"Nagyszerűen érzem magam."- nyilatkozta Pacquiao a meccs után- "Fantasztikus edzőim vannak, akik azt mondták; nyugodjak meg, vegyem könnyedén..."

Pacquiao légsúlyúként is a világ élvonalába tartozott, de remek kézgyorsasága új súlycsoportjában, a négy kilogrammal nehezebb ellenfelekkel szemben még inkább érvényre jutott. Ez a kozmikus gyorsaság, egy hiperagresszív, ellentmondást nem tűrő, offenzív stílussal, rengeteg indított ütéssel, és remek ütőerővel kombinálva fokozatosan a világ legjobb nagyharmatsúlyújává emelte a már ekkor is "The Destroyer"-ként (Romboló) emlegetett Pacquiao-t.
A nemzetközi bajnoki cím megszerzése után két könnyed címvédés következett; először honfitársát, Arnel Barotillo-t (22-9-3) állította meg a negyedik menetben (A kőkemény Barotillo pályafutása során először került padlóra.) majd egy elsőmenetes kiütés következett, az addig veretlen koreai Seng-Kon Chae (23-0) ellen.
A harmadik címvédés már sokkal nehezebbnek ígérkezett. Manny útját a veretlen Brit Nemzetközösségi Bajnok, az ausztrál Nedal (Skinny) Hussein (19-0) keresztezte. A libanoni születési Hussein rendkívül agresszíven kezdett, a negyedik menetben még egy leütést is sikerült produkálnia, igaz, egy pontot le is vontak tőle szabálytalanság miatt. Pacquiao az ötödik felvonásban feltámadt, sorban nyerte a meneteket, az ausztrál fiú bal szeme pedig menetről-menetre egyre csúnyább lett. Végül a tizedik menet felénél Sonny Padilla mérkőzésvezető- az emlékezetes manilai Ali-Frazier meccs bírója- megállította a küzdelmet, és- mivel úgy vélte, Hussein sérülése szabályos ütések következtében keletkezett- a szabályoknak megfelelően kihirdette a bajnok TKO győzelmét. A pontozólapokon tisztán Manny vezetett, így Husseinnek csak kiütéssel lett volna esélye a győzelemre (87-80, 87-83, 87-85).
Hussein és edzője, az egykori háromszoros világbajnok ausztrál bokszlegenda, Jeff Fenech erélyesen reklamált a mérkőzésvezetőnél, mondván, a negyedik menetben bekövetkezett leütésnél a bíró olyan lassan számolt, hogy az még az emlékezetes 1927-es, Hosszú Számolás (The Long Count) néven elhíresült Jack Dempsey-Gene Tunney meccs hasonló eseténél tapasztaltakat is túlszárnyalta. Fenech ezenkívül még azt is kifogásolta, hogy véleménye szerint védence sérülése sorozatos fejelések következtében alakult ki. A nézők pénzérmékkel és palackokkal dobálták meg Fenechet, aki egyre nagyobb dühbe lovallta magát; az egyik Őt sértegető nézővel szemben még verekedést is akart kezdeményezni.

"(Hussein) ütései nagyon erősek voltak. Ez volt az eddigi legnehezebb mérkőzésem"- nyilatkozta Pacquiao a meccs után.

"Nem vitás, hogy engem itt ma kiraboltak."- mondta Hussein- "Ha el tudsz számolni tízig, akkor láthattad, hogy kiütöttem a negyedik menetben. Akár százig is elszámolhattál volna, amíg Pacquiao a földön feküdt! Másfél perc telt el a leütéstől a mérkőzés folytatásáig..."


A 2001-es év volt Manny nagy kiugrásának esztendeje. Huszonkét éves korára a filippínó bunyós már tapasztalt öklözőnek számított, készen állt egy igazi megmérettetésre. Februárban és áprilisban két könnyed technikai KO-val védte meg nemzetközi bajnoki címét, Tetsutora Senrima (19-4-3) és Wethya Sakmuangklang (40-3-0) ellen, ezután következett az a mérkőzés, amely Pacquiao-ra irányította a bokszvilág figyelmét.
Az Oscar De La Hoya kontra Javier Castillejo mérkőzés fémjelezte gála előmeccseként a Dél-afrikai Lehlohonolo Ledwaba hatodik alkalommal védte volna meg IBF nagyharmatsúlyú világbajnoki címét, hivatalos kihívója ellen. Mivel úgy adódott, hogy az ellenfél visszalépett, az IBF döntnökei az ifjú Fülöp-szigetekit jelölték ki beugróként. Mindössze két hét felkészülési idő állt Manny rendelkezésére, úgy, hogy másfél hónapja még Kidapawan City-ben védte nemzetközi bajnoki címét, de Pacquiao elvállalta, mert tudta; élete nagy lehetősége előtt áll. Így is lett! A Las vegasi MGM Grand közönsége olyan mérkőzést láthatott, amelyről a bokszrajongók legalább annyit beszéltek a gálát követően, mint arról, hogy Golden Boy megszerezte ötödik súlycsoportjának világbajnoki címét is.
Pacquiao már az első menetben megmutatta, ki az úr a szorítóban; erős ütéseitől Ledwaba orra vérezni kezdett, és alighanem már ekkor megfordult a fejében, hogy ez a filippínó gyerek nem csak a meccspénzért ugrott be ilyen kevés idővel az összecsapás előtt. A második etapban a tökéletesen alárendelt szerepet játszó Dél-afrikai már megismerkedett a padlóval, a következő két menetben pedig akkora verésben részesült, hogy az sem lett volna meglepő, ha Ledwaba ki sem jön a folytatásra. Az egyoldalú mérkőzés hatodik menetben ért véget; a Romboló kétszer ütötte le a bajnokot, aki a második padlózás után már képtelen volt a meccs folytatására. Új király született!

"Az álom valósággá vált"- nyilatkozta az örömittas Pacquiao a mérkőzést követően- "Arról álmodtam, hogy ismét bajnok leszek. Nem tudott megrendíteni, egyszer sem talált el keményebben, végig irányítottam a mérkőzést..."

A hazatérő bajnokot óriási tömeg fogadta, a több ezer lelkes szurkoló nemzeti hősként ünnepelte az újdonsült bajnokot. A Fülöp-szigetek elnökasszonya, Gloria Macapagal-Arroyo- aki maga is nagy Pacquiao-szurkoló hírében áll - egymillió pesós (kb 20.000 USD) jutalmat adott a bajnoknak.

"Az Ő győzelme óriási inspirációt jelent a többi bokszolónak, és más sportolónak, akik szintén keményen dolgoznak, hogy Fülöp-szigetek elfoglalja méltó helyét a világ sportjának térképén." - méltatta Manny teljesítményét az elnökasszony, a bajnok rajongóinak körében- "Pacquiao győzelme több mint 76 millió filippínó győzelme, és az egész nemzet csatlakozik hozzánk ezen a nagyszerű ünnepen."

Pacquiao nem ült sokáig a babérjain, öt hónap múlva ismét az Egyesül Államokban lépett szorítóba, ráadásul egy címegyesítő mérkőzésen, a rendkívül tapasztalt, a győzelem érdekében mindent bevető WBO bajnok Agapito Sánchez (33-7-1) ellen. A sokak által a világ legtisztátalanabb öklözőjének tartott dominikai bajnok nem is hazudtolta meg magát; sorozatos szabálytalanságaival ott tördelte a filippínó bokszoló bunyóját, ahol csak tudta. A kiegyenlített mérkőzés második menetében Pacquiao jobb szemhéja már csúnyán felrepedt az ismételt fejelések következtében, de a mérkőzésvezető részéről az eset megtorlatlan maradt, mivel az eseteket vétlennek minősítette. A harmadik felvonásban Sáncheztől egy pontot levontak szabálytalan ütés miatt, egyet pedig a negyedikben, mélyütésért. Az ötödik menetben- szabályos ütések következtében- a dominikai szemhéja is felrepedt, de közel sem volt annyira csúnya, mint Pacquiao sérülése. Marty Denkin mérkőzésvezető a hatodik menet közepén kikérte az orvos véleményét, aki- féltve Pacquiao testi épségét- a mérkőzés megszakítása mellett döntött. Mivel a második menetben bekövetkezett sérülést a bíró szerint vétlen fejelés okozta, a meccset lepontozták. A pontozólapok alapján döntetlen eredmény születetett (58-54 Pacquiao, 57-55 Sánchez, 56-56), így mindkét öklöző megtarthatta világbajnoki övét.

"Ez a mérkőzés a boksz igazságának óriási kudarca volt." - jelentette ki a mérkőzést követően Freddie Roach, Manny edzője-"Sánchez ismétlődően súlyos szabálytalanságokat követett el..."

A következő év nyarán (2002. június 8.) került sor Manny második címvédő mérkőzésére. A memphisi, Lennox Lewis kontra Mike Tyson összecsapás fémjelezte gála undercardjában Pacquiao ellenfele a kötelező kihívó, a kolumbiai Jorge Eliecer Julio volt.
A volt harmatsúlyú WBO bajnok Julio ekkor 44 győzelme mellett három vereséget számlált- egytől egyig neves ellenfelekkel szemben- de kiütni még senki sem tudta. Pacquiao szokása szerint fergetegesen kezdett, rögtön a második menet elején kétszer padlóra küldte kihívóját, aki mindkétszer feláll, de Mannynek harmadszorra is sikerült megrendítenie, mire Bill Clancy mérkőzésvezető beszüntette az egyoldalú küzdelmet.

"Remélem, most már kezdenek kicsit jobban tisztelni az emberek."- nyilatkozta Pacquiao a meccset követően- "Az volt a terv, hogy rögtön a mérkőzés elején megmutatom neki, mit is tudok, hogy megtapasztalja, milyen is az igazi ütőerő."

Alig több, mint négy hónap múlva Manny ismét megvédte világbajnoki címét. Október 26-án rögtön az első menetben négyszer küldte padlóra a thaiföldi Fahrakorb Rakkiatgymet (36-2-0), aki az utolsó leütést követően még mintegy fél percig mozdulatlanul feküdt, ezért kórházba is kellett szállítani.

"Remekül felkészültem a mérkőzésre"- értékelt a meccset követően Pacquiao- "Nagyon meg voltam lepve, hogy már az első komolyabb jobbkezestől lement, de ez annak is köszönhető, hogy kifigyeltem; a bal kezét ütéskor mindi kicsit lent tartja..."

A veretlen mexikói Emmanuel Lucero elleni negyedik címvédése ellőtt, 2003. március 15-én egy felkészülési meccsen Pacquiao majdnem bajba került. A kazah Seikzhan Yeshmangbetov, egy első menetben elszenvedett leütés után, a manilai Luneta Park 50.000(!) fős közönségének legnagyobb megdöbbenésére a negyedik etapban padlóra küldte Mannyt. A bajnok észbekapott, rögtön visszatámadott, és az ötödik menetben már Ő kényszerítette kétszer is vízszintes testhelyzetbe a második leütésnél már a mérkőzés folytatására képtelenné váló kazah versenyzőt.
Pacquiao tehát hozta a kötelező győzelmet, de igen komolyan el kellett gondolkoznia azon, mire is vezethet, ha alábecsüli ellenfeleit. Ezt a szívességet nem is tette meg 2003. július 26-án Emmanuel Lucero ellen, aki elég kellemetlen ellenfélnek bizonyult, folyamatosan ment előre, állandóan széles ütésekkel próbálta eltalálni Mannyt, remekül alkalmazta az elhajlásos védekezést. Ennek ellenére a filippínó megnyerte az első két menetet, a harmadik felvonásban pedig a közönség egy tipikus együtéses KO-t láthatott. A 48. másodpercben, egy előkészítés nélküli balegyenes következtében a mexikói megingott, megfordult, és a kötelekre esett, mielőtt a térdre zuhant volna. Jose Cobian mérkőzésvezető, látva a kihívó állapotát jobbnak látta beszüntetni a mérkőzést.

"Az volt a terve, hogy mélyre hajolva jön előre." - nyilatkozta Pacquiao a meccset követően- "Úgy bokszolt, mint egy amatőr bunyós..."A Lucero elleni diadalt követően Pacquiao (akit ekkorra már az ismert számítógépes játék után Pac Man- nek kezdtek hívogatni) egyre inkább úgy érezte, hogy nem talál igazi kihívásokat súlycsoportjában, ezért egy kategóriával feljebb, a pehelysúly felé kezdett kacsintgatni. Menedzsmentje, az HBO közreműködésével tárgyalásokat kezdett a pehelysúly legnagyobb ászával, az akkor éppen világbajnoki címet nem birtokló, de a "Szervezetek feletti világbajnoknak", más néven a "Szurkolók bajnokának" tekintett Babaarcú Gyilkossal, a pound-for-pound listákon mindenhol az első öt közt jegyzett Marco Antonio Barrerával. A mérkőzést végül tető alá hozták, Pacquiao nem veszthetett semmit, hiszen ha kikap, akkor is megtarthatja világbajnoki övét.
Pacquiao a következőképpen fogalmazta meg érzéseit arról, milyen is egyből a legnagyobb ellen fellépni új súlycsoportjában; "A legjobb pehelysúlyú ellen a legjobb formámat kell nyújtanom. Nem változtatok a stílusomon, nekimegyek Barrerának és kiütöm Őt is! Tudom, hogy kell megverni Barrerát, én vagyok a legnagyobb ütő a súlycsoportomban, és ezt az erőt magammal viszem a pehelysúlyba is."

"Manny most nyújtja élete legjobb formáját." - nyilatkozta edzője, Freddie Roach a mérkőzéssel kapcsolatban- "Nagyon keményen készül, készen áll a mérkőzésre. Barrera rendkívül jó harcos, nagyszerű alapadottságokkal rendelkezik. Mannynek ki kell használnia sebességbeli fölényét és ütőerejét. Tudjuk, milyen nehéz összecsapás lesz, rendkívül tiszteljük Barrerát, aki nagyon nagy sportember és remek fickó, de az én munkám az, hogy felkészítsem Mannyt a legyőzésére, és ez az, amiért dolgozunk."

A mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón Barrera promótere, a Golden Boy Promotions tulajdonosa, a súlycsoporttól független ranglistán szintén igen előkelő helyen található, öt különböző súlycsoportban is világbajnok Oscar De La Hoya szinte mentegetőzött az újságíróknak, hogy Pacquiao nem egy gondosan kiválasztott ellenfél, nem szabad leírni, de a szakemberek- a laikusokról nem is beszélve- egyértelműen Barrera győzelmét várták.
A mérkőzésre 2003. november 15.-én került sor, a texasi Alamodome-ban, San Antonioban. Az első menet nem kezdődött a legjobban Manny számára. Nem elég, hogy azt a menetet a mexikói világsztár elvitte, de egy bírói hiba miatt rögtön két ponttal adhatták neki azt a pontozók. Történt ugyanis, hogy egy Pacquiao által indított ütéskor Barrera véletlenül rálépett a filippínó lábára, aki elvesztette az egyensúlyát, és elesett, mire Laurence Cole mérkőzésvezető rászámolt a tiltakozó Mannyre. A második felvonásban azonban már a kihívó dominált, mind az ütések erejében, mind gyorsaságban felülmúlva riválisát, megnyerte ezt a menetet. A harmadikban aztán bekövetkezett az, amit a helyszínen tartózkodó, zömében spanyol ajkú szurkolók álmukban sem gondoltak volna.
Rögtön néhány másodperccel a menet kezdetét jelző gongszó után Manny egy remek jobb-bal egyenes kombinációval padlóra küldte ellenfelét. Barrera felállt, és próbált néha visszatámadni, de egyértelmű volt, hogy Pacquiao uralja a szorítót. Az ütésváltásokból rendre Ő került ki győztesen, az sem lett volna meglepő, ha már ebben a menetben véget vet a küzdelemnek. A következő két menetben Manny agresszíven ment előre, az eddigi pályafutása során szintén támadóbunyót játszó bajnok pedig leginkább hátrafele mozgott. A hatodik menetben Barrerának sikerült megújulnia, de tizenöt másodperccel a vége előtt ismét a földre került egy kombinációt követően. A mérkőzésvezető elcsúszásnak minősítette a padlózást, de rajta kívül valószínűleg mindenki másképp látta, így a pontozókban is benne maradhatott az eset.
A következő felvonásban Barrera szemöldöke- vétlen fejelések következtében- felrepedt, ami meglehetősen zavarta a mexikóit, de még jobban idegesítette az, hogy egyszerűen nem találta ellenszerét ellenfele agresszív bunyójának. Ez az idegesség, vagy inkább tehetetlen düh, a mindig rendkívül sportszerű Barreránál egy nagyon jól látható fejelési szándékban is megnyilvánult, melyet azonban Cole bíró figyelmen kívül hagyott. A nyolcadik menetre Barrera már fáradni látszott, míg az ifjú filippínó csak úgy duzzadt az energiától. A kilencedikre a mexikói jól látható kiütési szándékkal jött ki, de Pacquiao akkora ütészáporral fogadta, hogy a néző szinte sajnálta a rendkívül szimpatikus, eddig soha ilyen nagy verésben nem részesülő nagy bajnokot. Barrera ekkor ismét elvesztette a fejét és egy összekapaszkodást követő "Állj!" vezényszót követően megütötte ellenfelét, mire a mérkőzésvezető megintette Őt, ami még nagyobb szakadékba taszította a pontozólapokon így is egyértelműen hátrányban levő mexikóit.
A tizedik menetben kicsit alábbhagyott az iram, de itt is a Fülöp-szigeteki fiú dominált. A következő, tizenegyedik menetben Barrera már teljesen elkészült erejével, nagy ütéseket szedett be, egy alkalommal le is ment, mire a bíró- kis késéssel, miután kinézett a zsűriasztal felé- ismét rászámolt. A leütést követően Pac Man lerohanta ellenfelét, óriási verésben részesítve Őt, de a bírónak nem akaródzott beszüntetni a mérkőzést, ezért Barrera edzője elégelte meg az egyenlőtlen küzdelmet, és a ringbe lépve jelezte Cole-nak, hogy nem kívánja tovább nézni védence szenvedését.
Emmanuel "Manny" Pacquiao, az egykori szabóinas, a Romboló, a Fülöp-szigetek büszkesége felült a világ trónjára! Azon a novemberi éjszakán új csillag született! Manny a ringben örömében sírt, míg a sok Barrera- szurkoló, akik a mexikói ikon ötvennyolcadik győzelmének reményében látogattak ki a mérkőzésre, a nézőtéren zokogtak.

"Először is szeretném mindenkinek megköszönni az estét: Az HBO-nak, a Golden Boy Promotions-nek és ebből adódóan leginkább Oscar De la Hoya-nak." - nyilatkozta Pacquiao a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón- "Köszönet a Barrera tábornak, és mindenkinek, aki akármit is tett a bokszért mint sportágért. Köszönöm Istennek, aki erőt adott nekem, ami hozzásegített a győzelemhez. És minden honfitársamnak is köszönet, ti mindig támogattatok. Végül köszönet a csapatnak, de főleg az edzőmnek. Isten áldja meg mindannyiótokat!"

A pound-for-pound listákon Manny mára már a legjobbak között található, a szakma igen nagyra értékeli, ezt leginkább a vitathatatlan nehézsúlyú bajnok Lennox Lewis legendás edzőjének, Emanuel Stewardnak a véleménye támasztja alá, aki a következőképpen magasztalta Pacquiao-t a Barrera-mérkőzést követően; "Ő a világ egyik legnagyszerűbb harcosa, súlycsoporttól függetlenül!"

Manny nem sokkal a mérkőzést követően lemondott IBF nagyharmatsúlyú övéről, ezzel jelezte, hogy igényt tart a pehelysúly öveire. Menedzsmentje, Murad Muhammad vezetésével elkezdett ellenfeleket keresni az új bajnoknak, szóba került Jose Luis Valbuena, a nagypehelysúly frissen feljebblépett ásza, Barrera legendás ellenfele, Erik Morales és a pehelysúlyú WBA-IBF bajnok, Juan Manuel Marquez is. Végül Marquez lett a befutó, a mérkőzés időpontjául 2004. május 8-át tűzték ki, a két versenyző állítólag fejenként 1-1 millió dollárral lesz gazdagabb.
A 2004-es év elején Pacquiao körül kisebb vihar támadt, állítólag Murad Muhammad a mérkőzéspénzek elosztásánál becsapta Mannyt, aki edzőjének, Roachnak panaszolta el gondjait. A 2003-as év legjobb edzőjének választott Roach elmondása szerint úgy nézett ki, Pac Man szakít Muhammaddal, de végül együtt maradt a csapat. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Roach távozik Pacquiao mellől, részint Muhammad miatt, részint azért mert szerinte Marquez előtt még egy-két felkészülési mérkőzést kéne vívnia tanítványának. De végül is megoldódtak a gondok, Pac Man és Roach együtt készülnek a mexikói bajnok ellen, aki várhatóan élete legnehezebb feladata lesz majd az újdonsült világklasszisnak. Azonban, ha Pacquiao legyőzi Marquezt, esetleg már ősszel összecsaphat Barrera egykori nagy riválisával, a nagyharmatsúlyú, pehelysúlyú és friss nagypehelysúly világbajnok Erik "El Terrible" Moralesszel is.

Pacquiao végül is révbe ért. Alig több mint huszonöt esztendősen hazája legnépszerűbb sportolója, az egész világ ismeri a nevét, nagy pénzekért csaphat össze a világ legjobb harcosaival. Családi élete példás, feleségével, Jinkyvel két egészséges gyermeket nevelnek. Hazájában szerepelt már több akciófilmben, barátjának mondhatja a Fülöp-szigetek elnökasszonyának fiát, Mikey Arroyot, ahányszor csak hazaérkezik, mindig rajongók ezrei fogadják...

Végül is valami ilyesmiről álmodozhat egy tizenhat éves fiú, mikor nincstelenül, a népmesék főhőseihez hasonlóan elhagyja otthonát, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban...