Magyarországon. Kótai Mihály általános iskolás korában, tizenhárom évesen kezdett öklözni, első edzője az édesapja volt. Idősebb Kótai Mihály eleinte súlyt emelt, majd a katonaságnál megtanult öklözni is. Jól felszerelt edzőterem helyett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazon, otthonuk garázsa volt a tréningek helyszíne. Felszerelés híján az edzések iskolázásból és árnyékolásból álltak, ilyen körülmények között az édesapa és a bajnoki babérokra törő Kótai elszántsága kellett ahhoz, hogy munkájuk ne csupán tartalmas időtöltés, hanem eredményes foglalkozás legyen. - Nem sokkal lehettem több, mint tízéves, amikor az első bokszmeccset láttam - emlékezetett vissza Kótai Mihály. - Mindegyik menetben hatalmas küzdelem zajlott. Az egyikben, két bokszoló az adok-kapok hevében kiesett a ringből. Ehhez hasonlót csak sok évvel később láttam filmen. Fantasztikus hangulat uralkodott a teremben, engem, mint kissrácot azonnal magával ragadott a bunyó. Nem csupán azért, mert kizuhantak a szorítóból, és ezt akkor nagyon élveztem. Talán megérzetem valamit abból az életérzésből, ami a bokszolókból sugárzott. Számomra ők hősök voltak, olyanok, akik nem ismernek félelmet. Én éppen ilyen hőssé szerettem volna válni. Édesapámat nem kellett sokáig biztatni, hogy kezdjen el velem edzeni. Az idő előrehaladtával, még edzői képesítést is szerzett kedvemért, hogy velem legyen a szorítósarokba, amikor már a NYVSC színeiben komoly meccsen öklöztem. Rengeteg súlyzós edzést végeztetett velem, szabályosan megtanította nekem a két súlyemelő versenygyakorlatot, a szakítást és a lökést. Tizennégy évesen 51 kilogramm volt a testsúlyom, mégis 70 kilót löktem a fejem fölé, a szakítás viszont nem ment ilyen jól. Ezért nem is kellett sokat gondolkoznom, hogy súlyemelő legyek, vagy bokszoló. Tizenhat évesen megnyerte az ifjúsági országos bajnokságot a 71 kilogrammos súlycsoportban. 1994-ben már a juniorok között vette célba az elsőséget, de harmadikként zárt az országos bajnokságon, 1994-ben kiütésekkel menetelt az ob döntőig, ahol pontozással kikapott Lestár Istvántól. Időközben a munkanélküliség miatt rosszra fordult a család helyzete. 1995-ben testvéreivel és édesapjával Budapestre költöztek a Józsefvárosba. Sikerült mindenkinek munkát találnia. Kótai Mihály bolti eladóként dolgozott, munka után, hetente háromszor járt edzeni új klubjába, a Vasasba. Kótai Mihály 1996-ban került be felnőtt válogatott keretbe. 1997-ben többször is kapott lehetőséget Szántó Imre szövetségi kapitánytól, Öcsi bácsitól, arra, hogy bizonyítsa tudását a szorítóban. Az olaszok elleni válogatott csapatalálkozón kiütéssel nyert az első menetben Cali ellen. A Schiller Opel-kupa nemzetközi tornán pontozással verte Bacskai Lajost (10:2), aki a legutóbbi országos bajnokság döntőjében pontozással megverte őt. Ezzel a győzelemmel Kótai beverekedte magát a vb-csapatba. Abban az évben Budapesten rendezték a világbajnokságot. A magyarok közül - a napjainkban szintén profiként jeleskedő - Kovács István, Erdei Zsolt, és Kótai Mihály jutott a legjobb nyolc közé. Előbbi kettő világbajnoki címet érdemelt ki, míg Kótai a negyeddöntőben kikapott a török Aslan-tól 12:4-re. 1998-ban edzőváltás történt a Vasasnál, Bódis Gyulától Klein Csaba vette át a szakmai munkát. Ebben az évben Kótai súlycsoportot váltott, lefogyasztott a 67 kilogrammosok közé.