Don King, a promóter
Az eltéveszthetetlen külsejű menedzser több mint 30 éve van a pályán, 500-nál is több világbajnoki mérkőzést hozott tető alá, és olyan fényes nevekkel dolgozott együtt, mint Muhammad Ali, Greg Page, Michael Dokes, Sugar Ray Leonard, Roberto Duran, Wilfredo Gomez, Leon Spinks, Larry Holmes, Mike Tyson, Evander Holyfield és Julio Caesar Chavez. Kiváló eredményei mellett rendkívül ellentmondásos pályafutással büszkélkedhet: állandó FBI-vizsgálatok, bűnözőmúlt, letöltött börtönbüntetés tarkítják életét...
Próféta vagy bűnöző?
Nemcsak megjelenése, de beszédmódja is rendkívül jellegzetes. Monológjaiban előszeretettel idéz a Bibliából vagy Shakespeare és más halhatatlan írók műveiből, szinte már prókátori erényeket csillogtatva. Majd' minden mondatában szerepelnek az Úr, az Ígéret földje szavak.
Az imént lefestett képpel azonban szöges ellentétben áll a múltja: Clevelandben kezdte pályafutását illegális szerencsejátékok futtatásával. 1954-ben halálosan megsebesítette fegyverével a három rabló egyikét, akik ki akarták rabolni. A bíróság jogos önvédelemnek minősítette az esetet. 12 évvel később szintén Clevelandben addig ütlegelt egy neki 600 dollárral tartozó embert az utcán, mígnem az belehalt sérüléseibe. A bíró - máig ismeretlen okokból - az ítéletet nem gyilkosság, hanem hirtelen felindulásból elkövetett emberölési kísérlet után szabta ki, és Don King a villamosszék helyett megúszta három és fél év börtönbüntetéssel. Szabadulása óta nem került bizonyíthatóan kapcsolatba az alvilággal, mégis szinte minden évben a nyakába varrnak egy-egy FBI-vizsgálatot, esetleg kongresszusi meghallgatást. 1977-ben egy általa szervezett nehézsúlyú gálát kellett törölni, mert kiderült, hogy az öklözők rekordját bizony alaposan kozmetikázták... 1984-ben pedig nagy visszhangot kiváltó adócsalási botrányba keveredett, de jogászai segítségével kimászott a csávából.
Becsapott bokszolók, szép szavak
Azon öklözők névsora, akik beperelték Don Kinget, meglehetősen hosszú. Csak néhány példa: 1980-ban Muhammad Ali nyújtott be keresetet Don King ellen, mivel a promóter nem fizette ki a kialkudott 1,2 millió dolláros honoráriumát. 1984-ben Tim Witherspoon perelt. Mike Tyson a 90-es években már 100 millió dolláros keresetet nyújtott be volt promótere ellen...
A felsorolt tények ellenére Don King nem tartja magát bűnösnek: "Azt mondják, hogy becsapom és meglopom a versenyzőimet. Hogyan tehetném? A bokszolók, akiknek semmijük sincsen, éheznek, eljönnek hozzám, és én megadom nekik azt a segítséget, amiről azt hitték, hogy már nem is létezik! Azelőtt nem volt mit enniük, nem volt ruhájuk - én adtam nekik mindent. És ezek után megvádolnak lopással, mikor valamit kérek cserébe? Ugyan már! Az igazság az, hogy Don King nem rombol le semmit, hanem épít. Én nem rabolok ki bankokat - én megveszem őket!" Mike Tyson, aki igazán közel állt Don Kinghez, teljesen máshogy vélekedik: "Rá kellett jönnöm, hogy az az ember, akit én a pótapámnak, a testvéremnek hittem, akiről azt gondoltam, vér a véremből, csak egy hazug csaló. Több rosszat tett a fekete bunyósokkal, mint az összes fehér promóter a boksz történelme során."
Hogy kinek van igaza? Nehéz kérdés. Ne felejtsük el, a profi ökölvívás kőkemény üzlet. Aki a legnagyobb cápa, az lenyeli a kisebb halakat. Ez még nem bűncselekmény. Érthető az is, hogy a kishalak, akiket elnyelt Don King nagy, éhes cápaszája, tiltakoznak sorsuk ellen. Akár a bíróság előtt is. De egyvalamit érdemes megjegyezni: Don King ellen eddig még senki sem tudott pert nyerni...
A semmiből jött, és minden az övé lett
Két évvel a börtönből való szabadulása után Don King már milliomos volt. Felejthetetlen gálákat szervezett, amelyekről a profi boksz krónikái aranybetűkkel emlékeznek meg. Kezdte a sort az 1974-es caracasi George Foreman-Ken Norton-összecsapással, majd folytatódott az Ali-Foreman-féle "Rumble in the Jungle"-vel, az Ali-Frazier "Thrilla in Manila"-val, valamint ne feledkezzünk meg a Larry Holmes-Garry Cooney hatalmas küzdelmét hozó "Pride and Glory" gáláról sem vagy a két Tyson-Holyfield csatáról! Az elmúlt évtizedek szinte mindegyik nagy rendezvénye, melyet milliók néztek a tévék előtt, Don King nevével fémjelzett.
Hogy mi tette ilyen sikeressé a promótert? Szerinte a recept egyszerű: "Kemény munka és elhivatottság. Mindig az motiváljon, hogy az első légy. Kreatívan és konstruktívan kell gondolkoznod, és ha a padlóra kerülsz, mindig fel kell állnod. Aki követi ezeket a szabályokat, biztosan valóra váltja az álmait."
A számok bűvöletében
Érdemes végigtekinteni egy-két rekordösszegen, hiszen ezek jól mutatják, hogyan bontakozott ki annak az embernek a pályafutása, aki magára a "Promóterek Legnagyobbika" jelzőt aggatta, sutba dobva az álszerénységet.
1972-ben, első, jótékonysági célból szervezett rendezvényén, amelyen Muhammad Ali bokszolt néhány menetet a clevelandi kórház pénzügyi gondjainak megoldásáért, 800 000 dollár került a kasszába. Ezt látva Don King figyelme teljes egészében a jó üzletnek látszó profi ökölvívás felé fordult, és megalapította a Don King Productions nevű cégét. A már említett "Rumble in the Jungle" gálán Ali és Foreman is 5-5 millió dollárt rakhattak zsebre, és Don King is ekkor fektette le pénzügyi birodalma alapjait. A következő évek során fokozatosan megszerezte magának a legígéretesebb amerikai öklözőket, és az általa forgatott pénzösszegek is egyre több nullával büszkélkedhettek. 1981-ben ő volt az első promóter, aki 10 millió dollárt fizetett egy bokszolónak a fellépésért (az összeget Sugar Ray Leonard kapta, hogy elvállalja a Roberto Duran elleni küzdelmet). A Mexico Cityben rendezett Julio Cesar Chavez-Greg Haugen mérkőzését a helyszínen 132 000 rajongó izgulta végig. 1994-ben Don King egy év alatt 47 világbajnoki címmeccset hozott tető alá, újabb rekordot döntve meg ezzel. Az első Tyson-Holyfield pay-per-view találkozóra (adott összegért megvásárolható a mérkőzés közvetítése) 1996 novemberében 1,6 millió néző volt kíváncsi. A rekordbevételt hozó második összecsapásra egy évvel később került sor. Végezetül még egy érdekes szám: pályafutása alatt Don King több mint 30 millió dollárt költött ügyvédekre...
És hogy ne csak a "piszkos anyagiak" oldaláról mutassuk be Don Kinget, íme a különböző szervezetek által neki adományozott elismerések listája: az év promótere 1986-1987-1993-1996-1998; az évszázad promótere (1993); az évtized promótere (1996); a Boksz Halhatatlanjai közé választották 2001-ben.
"Soha nem számoltam össze, pontosan hány világbajnokot segítettem a címéhez. Egyvalamit tudok biztosan: több címmeccset szerveztem, és több világbajnokot avattam, mint a profi boksz történelme folyamán bárki más. Ez az, amire igazán büszke vagyok." - Don King
Próféta vagy bűnöző?
Nemcsak megjelenése, de beszédmódja is rendkívül jellegzetes. Monológjaiban előszeretettel idéz a Bibliából vagy Shakespeare és más halhatatlan írók műveiből, szinte már prókátori erényeket csillogtatva. Majd' minden mondatában szerepelnek az Úr, az Ígéret földje szavak.
Az imént lefestett képpel azonban szöges ellentétben áll a múltja: Clevelandben kezdte pályafutását illegális szerencsejátékok futtatásával. 1954-ben halálosan megsebesítette fegyverével a három rabló egyikét, akik ki akarták rabolni. A bíróság jogos önvédelemnek minősítette az esetet. 12 évvel később szintén Clevelandben addig ütlegelt egy neki 600 dollárral tartozó embert az utcán, mígnem az belehalt sérüléseibe. A bíró - máig ismeretlen okokból - az ítéletet nem gyilkosság, hanem hirtelen felindulásból elkövetett emberölési kísérlet után szabta ki, és Don King a villamosszék helyett megúszta három és fél év börtönbüntetéssel. Szabadulása óta nem került bizonyíthatóan kapcsolatba az alvilággal, mégis szinte minden évben a nyakába varrnak egy-egy FBI-vizsgálatot, esetleg kongresszusi meghallgatást. 1977-ben egy általa szervezett nehézsúlyú gálát kellett törölni, mert kiderült, hogy az öklözők rekordját bizony alaposan kozmetikázták... 1984-ben pedig nagy visszhangot kiváltó adócsalási botrányba keveredett, de jogászai segítségével kimászott a csávából.
Becsapott bokszolók, szép szavak
Azon öklözők névsora, akik beperelték Don Kinget, meglehetősen hosszú. Csak néhány példa: 1980-ban Muhammad Ali nyújtott be keresetet Don King ellen, mivel a promóter nem fizette ki a kialkudott 1,2 millió dolláros honoráriumát. 1984-ben Tim Witherspoon perelt. Mike Tyson a 90-es években már 100 millió dolláros keresetet nyújtott be volt promótere ellen...
A felsorolt tények ellenére Don King nem tartja magát bűnösnek: "Azt mondják, hogy becsapom és meglopom a versenyzőimet. Hogyan tehetném? A bokszolók, akiknek semmijük sincsen, éheznek, eljönnek hozzám, és én megadom nekik azt a segítséget, amiről azt hitték, hogy már nem is létezik! Azelőtt nem volt mit enniük, nem volt ruhájuk - én adtam nekik mindent. És ezek után megvádolnak lopással, mikor valamit kérek cserébe? Ugyan már! Az igazság az, hogy Don King nem rombol le semmit, hanem épít. Én nem rabolok ki bankokat - én megveszem őket!" Mike Tyson, aki igazán közel állt Don Kinghez, teljesen máshogy vélekedik: "Rá kellett jönnöm, hogy az az ember, akit én a pótapámnak, a testvéremnek hittem, akiről azt gondoltam, vér a véremből, csak egy hazug csaló. Több rosszat tett a fekete bunyósokkal, mint az összes fehér promóter a boksz történelme során."
Hogy kinek van igaza? Nehéz kérdés. Ne felejtsük el, a profi ökölvívás kőkemény üzlet. Aki a legnagyobb cápa, az lenyeli a kisebb halakat. Ez még nem bűncselekmény. Érthető az is, hogy a kishalak, akiket elnyelt Don King nagy, éhes cápaszája, tiltakoznak sorsuk ellen. Akár a bíróság előtt is. De egyvalamit érdemes megjegyezni: Don King ellen eddig még senki sem tudott pert nyerni...
A semmiből jött, és minden az övé lett
Két évvel a börtönből való szabadulása után Don King már milliomos volt. Felejthetetlen gálákat szervezett, amelyekről a profi boksz krónikái aranybetűkkel emlékeznek meg. Kezdte a sort az 1974-es caracasi George Foreman-Ken Norton-összecsapással, majd folytatódott az Ali-Foreman-féle "Rumble in the Jungle"-vel, az Ali-Frazier "Thrilla in Manila"-val, valamint ne feledkezzünk meg a Larry Holmes-Garry Cooney hatalmas küzdelmét hozó "Pride and Glory" gáláról sem vagy a két Tyson-Holyfield csatáról! Az elmúlt évtizedek szinte mindegyik nagy rendezvénye, melyet milliók néztek a tévék előtt, Don King nevével fémjelzett.
Hogy mi tette ilyen sikeressé a promótert? Szerinte a recept egyszerű: "Kemény munka és elhivatottság. Mindig az motiváljon, hogy az első légy. Kreatívan és konstruktívan kell gondolkoznod, és ha a padlóra kerülsz, mindig fel kell állnod. Aki követi ezeket a szabályokat, biztosan valóra váltja az álmait."
A számok bűvöletében
Érdemes végigtekinteni egy-két rekordösszegen, hiszen ezek jól mutatják, hogyan bontakozott ki annak az embernek a pályafutása, aki magára a "Promóterek Legnagyobbika" jelzőt aggatta, sutba dobva az álszerénységet.
1972-ben, első, jótékonysági célból szervezett rendezvényén, amelyen Muhammad Ali bokszolt néhány menetet a clevelandi kórház pénzügyi gondjainak megoldásáért, 800 000 dollár került a kasszába. Ezt látva Don King figyelme teljes egészében a jó üzletnek látszó profi ökölvívás felé fordult, és megalapította a Don King Productions nevű cégét. A már említett "Rumble in the Jungle" gálán Ali és Foreman is 5-5 millió dollárt rakhattak zsebre, és Don King is ekkor fektette le pénzügyi birodalma alapjait. A következő évek során fokozatosan megszerezte magának a legígéretesebb amerikai öklözőket, és az általa forgatott pénzösszegek is egyre több nullával büszkélkedhettek. 1981-ben ő volt az első promóter, aki 10 millió dollárt fizetett egy bokszolónak a fellépésért (az összeget Sugar Ray Leonard kapta, hogy elvállalja a Roberto Duran elleni küzdelmet). A Mexico Cityben rendezett Julio Cesar Chavez-Greg Haugen mérkőzését a helyszínen 132 000 rajongó izgulta végig. 1994-ben Don King egy év alatt 47 világbajnoki címmeccset hozott tető alá, újabb rekordot döntve meg ezzel. Az első Tyson-Holyfield pay-per-view találkozóra (adott összegért megvásárolható a mérkőzés közvetítése) 1996 novemberében 1,6 millió néző volt kíváncsi. A rekordbevételt hozó második összecsapásra egy évvel később került sor. Végezetül még egy érdekes szám: pályafutása alatt Don King több mint 30 millió dollárt költött ügyvédekre...
És hogy ne csak a "piszkos anyagiak" oldaláról mutassuk be Don Kinget, íme a különböző szervezetek által neki adományozott elismerések listája: az év promótere 1986-1987-1993-1996-1998; az évszázad promótere (1993); az évtized promótere (1996); a Boksz Halhatatlanjai közé választották 2001-ben.
"Soha nem számoltam össze, pontosan hány világbajnokot segítettem a címéhez. Egyvalamit tudok biztosan: több címmeccset szerveztem, és több világbajnokot avattam, mint a profi boksz történelme folyamán bárki más. Ez az, amire igazán büszke vagyok." - Don King
