1976 januárjában a 25-0-1-es Hagler első mérkőzését Phillyben vívta, ahol vitatott többségi döntéssel kikapott a 27-3-1-es Bobby "Boogaloo" Watts-tól. Két hónappal később Hagler visszatért Phillybe, és kikapott a 32-3-1-es Willie "The Worm" Monroe-tól. Ott úgy tűnt, hogy Hagler orra korán vérezni kezdett, és valószínűleg megsérült. Monroe korábbi stílusa az volt, hogy menekült, de az új edzővel, George Bentonnal Hagler elé állt, ami valószínűleg meglepte Haglert.

Valamivel később látni lehettt Monroe-t egy mérlegelésen, gipsszel a kezén. Az a hír járta, hogy Bostonba megy a Hagler elleni visszavágóra (6 hónappal később). Mondták Monroenak, hogy nem tartják jó ötletnek, mire ő nem értett egyet, mondván: "Egyszer már legyőztem. Megcsinálom újra!" Közben Hagler hat hónappal később visszatért Phillybe, és megállította a philadelphiai KO királyt, a 30-6-1-es Eugene "Cyclone" Hartot, a 8 menetben kiütve Őt. Öt hónappal később következett a Monroe elleni visszavágó Bostonban 1977 februárjában, amikor Hagler a tizenkettedik és egyben utolsó menetben detronizálta Monroe-t a megüresedett észak-amerikai bajnoki címért. Ekkorra már tudta, hogy Monroe stílusát tekintve mire számíthat. Augusztusban ismét Phillyben volt a harmadik mérkőzésük, amikor Hagler két menetben megint megállította Monroe-t. 1978 augusztusában Hagler visszatért, hogy megmérkőzzön a philadelphiai "Bad" Bennie Briscoe-val (60-16-5), és 14 930 néző előtt egyhangú döntéssel győzött, ami a pennsylvaniai történelem nem világbajnoki mérkőzésének beltéri rekordja.

A "Csodálatos" Marvin Hagler

A philadelphiai mérkőzések felkészítették őt egy későbbi világbajnoki címmeccsre, amelyre 1979 novemberében került sor, amikor is döntetlent ért el a bajnok Vito Antuofermo (45-3-1) ellen. Öt hónappal később, 1980 áprilisában Hagler visszavágott Wattsnak, a második menetben kiütötte korábbi legyőzőjét a Maine állambeli Portlandben. 1980 szeptemberében Londonban megkapta második címvédési lehetőségét, amikor Antuofermo legyőzőjét, a 38-6-os Alan Mintert állította meg a világbajnoki címért. Hagler második címvédésében egy Antuofermo elleni visszavágón Bostonban négy menetben állította meg őt. 1983 novemberében legyőzte egy máig emlékezetes csatában Roberto Durant. 1985 áprilisában Hagler három menet alatt elintézte a 40-1-es, legendás Thomas "Hit Man" Hearns-t, amit a Ring Magazine az év mérkőzésének választott. Aztán 1986 márciusában, egy fantasztikus ringháborúban, tizenegy menet alatt lerendezte az első helyen álló John Mugabit, 25-0, a tizenkettedik címvédésén.

1987 áprilisában Hagler karrierje végét jelentő mérkőzést vívott a korábbi világbajnok "Sugar" Ray Leonarddal (33-1), akinek ez volt az első mérkőzése három év után, miután 1982 májusában szemműtéten esett át retina leválás miatt. Hagler megosztott döntéssel veszített. A Ring Magazine az év mérkőzésének ítélte ezt az összecsapást. A legtöbb szurkoló úgy érezte, hogy Hagler nyert, de vannak páran, akik szerint igazságos döntés született. Ez a vereség Haglert visszavonulásra késztette, és Olaszországba távozott, hogy színészi karriert kezdjen. Az egyik dolog, amit csodálatos Haglerben, hogy azon kevés bokszolók egyike volt, akik soha nem váltottak menedzsert vagy edzőt Goody és Pat Petronell személyében.

 

 

K.T.