Minden a Szuper Hatosról
A torna lebonyolítása a tervek szerint úgy zajlik majd, hogy két csoportra osztva először minden résztvevő három tizenkét menetes mérkőzést vív a másik csoport tagjaival, ahonnan a legjobb négy jut tovább, hogy utána - kieséses alapon - három meccsen eldöntsék, hogy ki lesz a súlycsoport ura. A körmérkőzéses időszakban, minden győzelem két pontot, minden döntetlen egy pontot és minden vereség nulla pontot ér, a kiesés meccset a pontvezető vívja majd a negyedikkel és a második a harmadikkal, a döntőben értelemszerűen ezek győztesei találkoznak majd. (Pontegyenlőség esetén egy még nem részletezett rövidítéses mechanizmus lép életbe.)
A profibox.hu az alábbiakban arra vállalkozik, hogy kicsit részletesebben bemutassa a résztvevőket.
Andre Ward 23 éves, 19 profi győzelemből 12 idő előtt ért véget, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve S.O.G, ami az Isten fia kifejezés rövidítése. Magassága 185 centiméter, ütőtávja 185 centiméter, normál alapállású.
Eddigi legkomolyabb ellenfele a nem túl rég még félelmetesnek tartott Edison "Pantera" Miranda volt, akit Ward idén májusban egyhangú pontozással győzött le. Bár a kolumbiai ütőgép addigra már három vereséget begyűjtött, azért azt érdemes megjegyezni, hogy három vereségéből kettőt az ezen a tornán is induló Arthur Abraham ellen szenvedett el, egyet pedig a középsúly jelenleg legerősebbnek tartott verekedőjétől, Kelly Pavliktól. Pavlik pedig kétszer is legyőzte a szintén résztvevő Jermain Taylort is. Rajtuk kívül szinte minden ellenfelét összetörte Miranda, szó mi szó, először még Abrahamot is. A kolumbiai legyőzése és a veretlenség önmagában is komoly eredmény, ráadásul Ward egy igen jól összerakott öklöző képét mutatta a némileg megtört és vitán felül egysíkú, mindazonáltal veszélyes Miranda ellen. A kemény öklű kolumbiai a mérkőzésük elején eltalálta néhány komoly ütéssel is az amerikai ifjút, de az látszólag gond nélkül viselte őket, ami azt jelzi, hogy szíve is, álla is van a bokszhoz. Ráadásul Isten fia a meccs elején verekedésben is felülmúlta Mirandát, majd a meccs második felében könnyedén ki is bokszolta őt. Mindezek ellenére az igazság valószínűleg az, hogy az amerikai tehetség nem elsősorban a profi eredményei miatt kerülhetett be a viadalba, hanem az amatőr pedigréje miatt.
A kaliforniai Ward tíz évesen kezdett bokszolni, tizenhét évesen pedig már az Egyesült Államok középsúlyú amatőr bajnokának mondhatta magát. Két évvel később félnehézsúlyú bajnok, majd 2004-ben, húsz évesen az athéni olimpián az aranyérmet is megszerezte. Egyes források szerint 14 éves kora óta egyetlen meccset sem veszített el.
Gyengéi: Ward a mezőny a legfiatalabb és az egyik legtapasztalatlanabb tagja, elsőosztályú ellenfél ellen még nem bizonyított. A védekezése néha hagy kívánnivalót maga után, de azért nem kifejezetten rossz.
Erősségei: Tehetség, fiatalság és korához képest kiemelkedően érett boksz. Ward ezen a derbin inkább fekete lónak számít, de minden megvan benne ahhoz, hogy bizonyítson a nevesebb vetélytársai ellen is.
Arthur Abraham 29 éves, 30 profi győztes meccséből 24-et idő előtt fejezett be, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve Artúr Király (King Arthur). Magassága 173 centiméter, ütőtávja 183 centiméter, normál alapállású.
Abraham az örményországi Jereván városában született, 14 éves kora óta él Németországban. Az ökölvívással egész későn, 18 éves korában ismerkedett meg, így különösen nagy szó hibátlan mérlege. Érdekesség, bár talán nem teljesen mellékes, hogy korábban versenyszerűen kerékpározott, kétszer dél-német bajnok is volt, majd miután a biciklit unalmasnak találta, átváltott az bokszra. Több helyi címet is megszerzett, a 2000-es olimpiára azonban nem jutott ki, mert helyette 2 év sorkatonai szolgálat várta Örményországban. A késői kezdés és komoly kihagyás ellenére Arthur Király nem akármilyen karriert futott már be eddig is, amatőr mérlege 81-6-3, profi mérlege pedig 30-0-0. Utóbbit 6 év alatt gyűjtötte össze, ami a mai világban elég rendkívüli munkatempót sugall, de tegyük hozzá, hogy az ellenfelei többsége maximum középszintet képviselt és mindig szinte mindig választott hazájában mérkőzött. Legemlékezetesebb mérkőzése az Edison Miranda elleni első mérkőzése volt, ami sokáig beszédtéma volt a bokszrajongók körében. Emlékeztetőül csak annyit, hogy ezen a meccsen Abraham álla a negyedik menetben eltört és patakokban ömlött a szájából a vér, de az örmény-német bajnok – hathatós bírói segítséggel – végigállta a meccset. Bár a mérkőzés egyik főszereplője sajnálatosan a részrehajló ringbíró volt, de Arthur Király teljesítménye is elismerésre méltó volt. Abraham a visszavágón – Amerikában – aztán leiskolázta Mirandát és kiütötte a korábban félelmetesnek tartott kolumbiait négy menetben, igaz közben a kolumbiai elszenvedett már egy kiütéses vereséget Pavliktól is. Abraham ezen kívül említésre méltó ellenfélként legyőzte Howard Eastmant, Kingsley Ikekét, Khoren Gevort és Kofi Jantuaht is, így mindenképpen a rutinosabb indulók közé sorolhatjuk őt.
Gyengéi: A magassága döntő tényező lehet új súlycsoportja legjobbjai ellen. A legtöbb riválisával szemben 10 centi magasságbeli hátránya lesz, ami hasonló különbség, mint ami Vlagyimir Klicskó és Szultán Ibragimov között volt. Abraham szintén hajlamos lassan kezdeni a mérkőzéseket, ami könnyen egy pontozásos vereséghez vezethet egy technikás öklöző ellen. Ezen kívül az is felmerül, hogy mennyire tudja majd az erejét és ütőerejét érvényesíteni a nagyobb ellenfelek ellen vagy mennyire képes alkalmazkodásra ezek hiányában.
Erősségei: Egyértelműen a középsúly legösszetettebb bokszolója volt, erős, eltökélt, jól bírta az ütést, technikás és kondicionálisan kiváló volt, ráadásul kiemelkedő ütőerővel is rendelkezett.
Andre Dirrell 26 éves, 18 győztes meccséből 13-at tudott rövidre zárni, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve A mátrix (The Matrix). Magassága 188 centiméter, ütőtávja 191 centiméter, fordított alapállású.
A michigani Andre Dirrell – Andre Ward mellett – a torna másik feltörekvő tehetsége, de sokan máris benne látják a nagy Roy Jones Jr utódját. Természetesen Jones rajongói ezt kikérik maguknak, és valóban túlzónak tűnik egyelőre az összehasonlítás, ugyanakkor Dirrell kézgyorsasága vitán felül fantasztikus, ütései robbannak és láthatóan nem ijed meg a saját árnyékától. Hasonlóság még továbbá, hogy Dirrell is nagyon sok szögből képes hatékonyan támadni, ami összességében igen veszélyes kihívóvá teszi. Az amerikai öklöző amatőr pályafutása szintén nem rossz, legkomolyabb eredménye egy középsúlyú bronzérem a 2004-es olimpiáról. (Emlékeztetőül Ward itt megnyerte a félnehézsúlyú övet!)
Profiként az alábbi nevek skalpjait tudhatja magáénak: 2007-ben egyhangú pontozással verte a jó rekordú és feltörekvő Curtis Stevenst, 2008-ban pedig 5 menetben megállította azt az Anthony Hanshawt, akit előtte csak Roy Jones Jr győzött le, de ő is csak pontozással. Igaz Hanshaw korábban nem csapott össze egy ismert névvel sem. Dirrell idén is vívott egy jegyzett ellenféllel, nevezetesen az orosz-ausztrál Victor Oganov ellen, akit ki is ütött a hatodik menetben. A híres Kosztya Tszyu által felfedezett és menedzselt Oganov korábban kikapott már a magasan jegyzett Zunigától, de így is egy veszélyes kapuőrnek tartották és tartják őt a szakértők, aki 28 győzelméből eddig mind a huszonnyolcat kiütéssel érte el.
Gyengéi: Akárcsak Ward esetében, Dirrellnél is a többiekhez mért tapasztalatlanság a legfőbb hátránya, illetve több meccsen is láthatóan átszaladtak rajta a keményebb pofonok, igaz ledönteni a lábáról még senki nem tudta.
Erősségei: Legfőbb erőssége a gyorsasága, de jó a munkatempója is, illetve legalább ilyen veszélyessé teszi őt ellenfelei számára a fordított alapállása. Technikailag képzett ökölvívó, aki eddig nagyszerűen használta ki a magasságát és kiemelkedő ütőtávját is.
Carl Froch 32 éves, 25 professzionális összecsapásából, 20 meccset nyert meg idő előtt, 5-ször nyert pontozással. Veresége, döntetlenje nincs. Beceneve A Kobra (The Cobra). Magassága 185 centiméter magas, ütőtávja 189 centiméter, normál alapállású.
Az angliai Froch kétség kívül az utóbbi idők legnagyobb meglepetése. Bár a Showtime torna legidősebb tagja, aki már 2002 óta profi ökölvívó, mégis a többség az elmúlt egy, de maximum pár évben ismerkedett csak meg vele. Először talán akkor, amikor a tizenegyedik menetben brutálisan kiütötte a jó mérlegű brit Brian Mageet. Froch állítólag a mérkőzés után azt állította, hogy az első menetben megsérült a jobb karja. Később Froch legyőzte a korábban világbajnok, de már ugyancsak megkopott Robin Reidet. Az angol első igazán komoly eredménye azonban tavaly decemberben jött el, amikor megküzdhetett Jean Pascallal a súlycsoport utolsó uralkodója által hátrahagyott WBC övért. A meccs előtt a vélemények igencsak megoszlottak az esélyes kilétét illetően, a kissé darabos mozgású angol viszont egyhangú pontozással és meggyőző pontkülönbséggel győzte le kanadai riválisát. Froch a meccs után azonnal kinyitotta a száját és újdonsült övének előző tulajdonosát, Joe Calzaghet kezdte szapulni egy közös mérkőzés reményében. Froch azóta is egy-két hete hallatja a hangját, a nemzetközi bokszvilág mostanában szinte csak az ő hangjától hangos, a szerencsétlen tragédiákat leszámítva. A Pascal elleni győzelem után a WBC listavezetője Jermain Taylor következett a notthinghami bajnoknak és a többség egyértelműen a technikás, tapasztalt és erős amerikai győzelmét várta. A márciusi összecsapáson aztán megcáfolta az előzetes várakozásokat és tizenkét menetben felőrölte Taylort. Meg kell hagyni, Taylor simán kibokszolta az angolt a mérkőzés első felében, de a hatodik menettől az amerikai klasszis ereje érezhetően fogyni kezdett. Az utolsó menet kezdetén 106-102, 106-102, 102-106 arányban megosztott pontozással még mindig a hazai Tylor vezetett, Froch azonban nem bízta a pontozókra a győztes kilétének eldöntését, hanem elárasztotta ütéseivel a riválisát, amivel a vége előtt kevesebb mint egy perccel földre küldte az amerikait. Taylor ugyan kilencre nagy nehezen felkelt, de védekezésre képtelen állapotban volt és pár másodperccel később a bíró jogosan beszüntette a találkozót.
Gyengéi: Elsősorban a lassúságát és a bárdolatlan mozgását szokták felróni neki és kétségtelen, hogy technikailag ő a leggyengébb itt, de érdemes megjegyezni, hogy se Rocky Marciano, se Dariusz Michalczewski nem a letisztult ökölvívásával érte el, amit elért…
Erősségei: Az angol már bebizonyította, hogy nagyon eltökélt és erős, akit nem lehet leírni senki ellen. Kondicionálisan nagyon jó, az angol iskolának megfelelően kemény fejű, kemény öklű "munkás" stílusú fickó.
Mikkel Kessler 30 éves, 41 győztes profi meccséből 31-et fejezett be idő előtt, 1 pontozásos veresége van, döntetlenje nincs. Beceneve A viking harcos (The Viking Warrior). Magassága 185 centiméter, ütőtávja 185 centiméter, normál alapállású.
A Viking Harcos Európa egyik legismertebb ökölvívója és egyáltalán nem véletlenül. Kessler amatőr múltja talán nem kiemelkedő, hiszen "csak" egy junior európa-bajnoki címet tudhat magáénak, de ennek az is az oka valószínűleg, hogy minimális időt töltött csak az amatőrök között, hiszen a dán ökölvívó már több, mint tíz éve profi. Eddig nyolc világbajnoki mérkőzést vívott, köztük az egyetlen vereségét jelentő címegyesítő összecsapást, az olasz-walesi legendával Joe Calzagheval. Első világbajnoki címét Manny Siacától szerezte, akinek ugyan közel nem volt hibátlan a rekordja, de előző meccsén a mai napig a legjobb középsúlyúak között számon tartott ausztrál Anthony Mundinet győzte le, méghozzá pontozással Ausztráliában, ami jelzi, hogy nem is egy nyeretlen kezdő volt. Siaca Kessler ellen a hetedik menet után a ringsarokból adta fel a reménytelen küzdelmet. Ezután Mundine próbálhatta visszaszerezni a címét Kesslertől méghozzá Ausztráliában, de a dán kétséget nem hagyott afelől, hogy kettejük közül ki a jobb és nagyarányú pontkülönbséggel verte az ausztrált. Mundinenak azóta is ez volt az utolsó veresége, pedig ez még 2005-ben volt, azóta legyőzte Greent, Solimant kétszer és több más többé-kevésbé ismert ökölvívót. A dán ezután egy gyors címvédés után egyesítette a WBC és WBA világbajnoki öveit a német Markus Beyer ellen. Beyer egy gyorsan megbosszult vereséget nem számítva már három és fél éve volt akkor a WBA világbajnoka, a dán ellenében azonban kicsit kevesebb mint három menet után kapitulált, Kessler pedig a súlycsoport szűk elitjébe katapultálta magát. Ezután egy Beyernél is veszélyesebbnek tartott kihívó, a mexikói Librado Andrade elleni meccs következett. Andrade igazi latin verekedést hozott Dániába és bemutatta milyen kemény feje is van egy vérbeli mexikóinak, Kessler pedig tesztelte őt rendesen. A végeredmény mindhárom pontozói lapon 120-108 volt, de aki látta a meccset az azért tanúsíthatja, hogy nem volt ez egy megalázó vereség, csupán a dán magabiztosan hozta a keményebbnél keményebb meneteket. Kessler következő meccse már szinte legenda, Cardiffban csapott össze a súlycsoport királyával, Joe Calzagheval. A Walesi Sárkány magabiztosan várta a meccset 50,000 őrjöngő bokszrajongó előtt, ami sok szempontból rekord is volt. Az összecsapás aztán sokak szerint fel is ért a várakozásokhoz, Kessler feladta a leckét Calzaghénak és váltakozva nyerték a meneteket a meccs végéig, amikor Calzaghe végül állva hagyta Kesslert a kézsebességével és kondíciójával. A dán ugyan kikapott, de a legtöbb szakértő továbbra is a súlycsoport második legjobbjaként tartotta őt számon. Kessler a veretlen, de nem túl ismert Dimitri Sartison ellen tért vissza, akinek tulajdonképpen pillanatai sem voltak a meccsen, de majdnem végigállta a meccset a Viking Harcossal. A vége előtt úgy másfél perccel aztán a dán elkapta német vetélytársát egy rövidebb sorozattal és amikor látta, hogy Sartison meginog, akkor igazán kinyitotta a pofonládát és véget vetett a küzdelemnek. Kessler azóta még egyszer ringbe lépett a nem túl veretes Danilo Hausslerrel egy rövidre vágott három menetre, de idén inkább arról szóltak a hírek sajnos, hogy promóterével Mogens Palléval pereskedett. Szerencsére azóta Kessler átigazolt a német Saurlandhez, így eleget tudott tenni a Showtime meghívásának és részt tud venni a Szuper Hatos tornán. A legutolsó hírek szerint a torna előtt még egy kötelező kihívóval szembeni címvédés vár rá, ami mindenképp hasznos lenne a dánnak, mert bár egy év kihagyás nem a világ, azért a ringrozsda mindenkin meglátszhat, főleg a legjobbak ellen.
Gyengéi: Kessler nem kimondottan lassú, de ezen a tornán várhatóan többen is képesek lesznek megelőzni őt.
Erősségei: Taylor mellett az egyik legtapasztaltabb versenyző, aki a súlycsoport utolsó uralkodójával is ki-ki meccset tudott vívni. Jó ütőerővel rendelkezik, technikás és a legkeményebb bekapott ütésektől sem jön zavarba. Legfőbb fegyvere az egyenes, mind bal- mind jobbkézzel, de nem fél a hajlított karú ütéseket sem használni, ha úgy adódik.
Jermain Taylor 30 éves, 28 megnyert mérkőzéséből 11-et döntöttek el a pontozók, 17-szer nyert idő előtt. Három veresége van, kétszer idő előtt szenvedett vereséget, egyszer pontozással. Beceneve "Bad Intentions", ami szó szerint Rossz Szándékot jelent, de lehet, hogy inkább a híres rapper, Dr. Dre azonos című slágerére utal. Magassága 180 centiméter, ütőtávja 189 centiméter, normál alapállású.
Az amerikai Taylort valaha a legnagyobb reménységek és tehetségek között tartották számon, többszörös világbajnoknak és volt vitathatatlan bajnoknak mondhatja magát, a torna talán legnagyobb húzóneve.
A családi körülményeiről annyit érdemes tudni, hogy az apja elhagyta a családot, így a kis Taylor már öt éves korától három húga dajkája volt, amíg az édesanyja a megélhetésükért dolgozott. A boksszal 13 éves kora körül ismerkedett meg. Nehéz körülményeit jelzi, hogy olimpiai bronzérme ma a föld alatt van, miután a saját fia által megölt nagymamája emlékének ajánlotta Jermain az értékes trófeát és mellé temették azt.
Taylor amatőr pedigréje ennek ellenére egészen kiváló volt, 20 éves korától sorra nyerte a nemzeti bajnoki címeket és a rangos Arany Kesztyű díjat is begyűjtötte. A 2000-es olimpián még nagyváltósúlyban képviselte hazáját, ahol egészen az elődöntőig menetelt, de a későbbi bajnokkal szemben alulmaradt, így egy olimpiai bronzéremmel búcsúzott a fejvédősök világától. Taylor már ekkor reflektorfénybe került, mert a volt HBO munkatárs Lou DiBella promóter szárnyai alá került, aki már első meccsén tévés szerepléshez juttatta, ráadásul a híres Madison Square Gardenben debütálhatott. Taylor karrierje nagyon tudatosan lett felépítve, egyre jobb ellenfelek ellen mutathatta meg képességeit. Két volt világbajnok (Raul Marquez és William Joppy) legyőzése után megkapta a nagy lehetőséget a már negyvenedik évéhez közeledő, vitathatatlan bajnok, Bernard Hopkins ellen, akit addig csak a zseniként aposztrofált Roy Jones Jr. tudott legyőzni. Taylor aztán két nagyon sokat vitatott, szoros meccsen is legyőzte Hopkinst, így Taylor rögtön vitathatatlan bajnoknak is mondhatta magát. Arkansas büszkesége ezután bevállalta a sokak által elkerült, volt nagyváltósúlyú bajnok, védekező-zsenit Ronald "Winky" Wrightot, akivel egy szintén sokat vitatott döntetlent bokszolt és védte meg vele címét. Visszavágó helyett ezután ismét két nagyváltósúlyból érkező volt világbajnok (Kassim Ouma és Cory Spinks) ellen védte meg a címét. Ez időre Taylor már igen sok kritikát kapott a vitatott győzelmek és a kisebb ellenfelek ellen, pláne azért mert Taylor mindig is nagynak számított a középsúlyúak között. 2007 végén aztán az Edison Mirandát nagy csatában összetörő, veretlen Kelly Pavlikkal szállt ringbe, ahol egy fantasztikus csatában végül kiütéses vereséget szenvedett életében először. Taylor sokak szerint hibát követett el, amikor leállt közelharcot vívni a verekedő stílusú Pavlikkal, de érdemes megjegyezni, hogy Taylor végre igazán közönségszórakoztató meccset csinált, ráadásul a második menet után, amikor Pavlik került a padlóra, nem sokan gondolták volna, hogy Taylor veszíthet. Utóbbit mutatja, hogy a kiütés előtti Taylor még komoly pontelőnyben volt. A visszavágó aztán már nem hozott ilyen drámai csatát, mindkét öklöző taktikusabb meccsre rendezkedett be, melyen Pavlik sok elsőkezes ütéssel operálva kipontozta a korábbi bajnokot és egyhangú pontozással diadalmaskodott. A Pavlik elleni visszavágót már csak köztes súlyon vállalta Taylor, majd a volt középsúlyú világbajnok Jeff Lacy ellen már nagyközépsúlyúként lépett ringbe egy eliminátori mérkőzésen. Lacy egyértelmű legyőzése után a már említett Froch elleni mérkőzés következett Taylornak, ahol ismét toronymagas favoritként indulhatott, az angol torna-társ azonban 12 menetben felőrölte őt, ami után pályafutása harmadik vereségével kellett megbirkóznia az amerikai sztárnak.
Gyengéi: Ha 2006 elejét írnánk, miután Taylor kétszer legyőzte a kortalan Hopkinst, akkor azt mondhatnánk, hogy Taylornak nincsenek hibái, az élvonalbeli ellenfelek sora azonban megmutatta, hogy Taylor kiüthető, bár elég jó "álla" van, de ennél is komolyabb probléma, hogy hajlamos a meccsek végén kifogyni a szuflából.
Erősségei: Taylor az egyik legtechnikásabb és legrutinosabb versenyző, aki a legdörzsöltebb öreg rókával is képes felvenni a versenyt. Kiemelkedő erénye talán nincs, de egy összetett, komplex ökölvívó.
Ez lenne hát az a hat sportoló, akik közül 2011-re a súlycsoport legjobbja kiemelkedhet. Van két veretlen feltörekvő amerikai fiatal, két sokat bizonyított volt középsúlyú bajnok, egy folyamatosan képességei felett teljesítő és egy volt egyesített nagyközépsúlyú bajnok. Hogy ki lesz a végső győztes az ma teljesen megjósolhatatlan, de ezen a tornán a nézők csak nyerhetnek. Már csak azt kell megvárnunk, hogy az ifjabbik Jimmy Lennon elkiáltsa magát: "It's Showtime!"
(Thoer - profibox.hu)
A profibox.hu az alábbiakban arra vállalkozik, hogy kicsit részletesebben bemutassa a résztvevőket.
Andre Ward 23 éves, 19 profi győzelemből 12 idő előtt ért véget, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve S.O.G, ami az Isten fia kifejezés rövidítése. Magassága 185 centiméter, ütőtávja 185 centiméter, normál alapállású.
Eddigi legkomolyabb ellenfele a nem túl rég még félelmetesnek tartott Edison "Pantera" Miranda volt, akit Ward idén májusban egyhangú pontozással győzött le. Bár a kolumbiai ütőgép addigra már három vereséget begyűjtött, azért azt érdemes megjegyezni, hogy három vereségéből kettőt az ezen a tornán is induló Arthur Abraham ellen szenvedett el, egyet pedig a középsúly jelenleg legerősebbnek tartott verekedőjétől, Kelly Pavliktól. Pavlik pedig kétszer is legyőzte a szintén résztvevő Jermain Taylort is. Rajtuk kívül szinte minden ellenfelét összetörte Miranda, szó mi szó, először még Abrahamot is. A kolumbiai legyőzése és a veretlenség önmagában is komoly eredmény, ráadásul Ward egy igen jól összerakott öklöző képét mutatta a némileg megtört és vitán felül egysíkú, mindazonáltal veszélyes Miranda ellen. A kemény öklű kolumbiai a mérkőzésük elején eltalálta néhány komoly ütéssel is az amerikai ifjút, de az látszólag gond nélkül viselte őket, ami azt jelzi, hogy szíve is, álla is van a bokszhoz. Ráadásul Isten fia a meccs elején verekedésben is felülmúlta Mirandát, majd a meccs második felében könnyedén ki is bokszolta őt. Mindezek ellenére az igazság valószínűleg az, hogy az amerikai tehetség nem elsősorban a profi eredményei miatt kerülhetett be a viadalba, hanem az amatőr pedigréje miatt.
A kaliforniai Ward tíz évesen kezdett bokszolni, tizenhét évesen pedig már az Egyesült Államok középsúlyú amatőr bajnokának mondhatta magát. Két évvel később félnehézsúlyú bajnok, majd 2004-ben, húsz évesen az athéni olimpián az aranyérmet is megszerezte. Egyes források szerint 14 éves kora óta egyetlen meccset sem veszített el.
Gyengéi: Ward a mezőny a legfiatalabb és az egyik legtapasztalatlanabb tagja, elsőosztályú ellenfél ellen még nem bizonyított. A védekezése néha hagy kívánnivalót maga után, de azért nem kifejezetten rossz.
Erősségei: Tehetség, fiatalság és korához képest kiemelkedően érett boksz. Ward ezen a derbin inkább fekete lónak számít, de minden megvan benne ahhoz, hogy bizonyítson a nevesebb vetélytársai ellen is.
Arthur Abraham 29 éves, 30 profi győztes meccséből 24-et idő előtt fejezett be, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve Artúr Király (King Arthur). Magassága 173 centiméter, ütőtávja 183 centiméter, normál alapállású.
Abraham az örményországi Jereván városában született, 14 éves kora óta él Németországban. Az ökölvívással egész későn, 18 éves korában ismerkedett meg, így különösen nagy szó hibátlan mérlege. Érdekesség, bár talán nem teljesen mellékes, hogy korábban versenyszerűen kerékpározott, kétszer dél-német bajnok is volt, majd miután a biciklit unalmasnak találta, átváltott az bokszra. Több helyi címet is megszerzett, a 2000-es olimpiára azonban nem jutott ki, mert helyette 2 év sorkatonai szolgálat várta Örményországban. A késői kezdés és komoly kihagyás ellenére Arthur Király nem akármilyen karriert futott már be eddig is, amatőr mérlege 81-6-3, profi mérlege pedig 30-0-0. Utóbbit 6 év alatt gyűjtötte össze, ami a mai világban elég rendkívüli munkatempót sugall, de tegyük hozzá, hogy az ellenfelei többsége maximum középszintet képviselt és mindig szinte mindig választott hazájában mérkőzött. Legemlékezetesebb mérkőzése az Edison Miranda elleni első mérkőzése volt, ami sokáig beszédtéma volt a bokszrajongók körében. Emlékeztetőül csak annyit, hogy ezen a meccsen Abraham álla a negyedik menetben eltört és patakokban ömlött a szájából a vér, de az örmény-német bajnok – hathatós bírói segítséggel – végigállta a meccset. Bár a mérkőzés egyik főszereplője sajnálatosan a részrehajló ringbíró volt, de Arthur Király teljesítménye is elismerésre méltó volt. Abraham a visszavágón – Amerikában – aztán leiskolázta Mirandát és kiütötte a korábban félelmetesnek tartott kolumbiait négy menetben, igaz közben a kolumbiai elszenvedett már egy kiütéses vereséget Pavliktól is. Abraham ezen kívül említésre méltó ellenfélként legyőzte Howard Eastmant, Kingsley Ikekét, Khoren Gevort és Kofi Jantuaht is, így mindenképpen a rutinosabb indulók közé sorolhatjuk őt.
Gyengéi: A magassága döntő tényező lehet új súlycsoportja legjobbjai ellen. A legtöbb riválisával szemben 10 centi magasságbeli hátránya lesz, ami hasonló különbség, mint ami Vlagyimir Klicskó és Szultán Ibragimov között volt. Abraham szintén hajlamos lassan kezdeni a mérkőzéseket, ami könnyen egy pontozásos vereséghez vezethet egy technikás öklöző ellen. Ezen kívül az is felmerül, hogy mennyire tudja majd az erejét és ütőerejét érvényesíteni a nagyobb ellenfelek ellen vagy mennyire képes alkalmazkodásra ezek hiányában.
Erősségei: Egyértelműen a középsúly legösszetettebb bokszolója volt, erős, eltökélt, jól bírta az ütést, technikás és kondicionálisan kiváló volt, ráadásul kiemelkedő ütőerővel is rendelkezett.
Andre Dirrell 26 éves, 18 győztes meccséből 13-at tudott rövidre zárni, veresége, döntetlenje nincs. Beceneve A mátrix (The Matrix). Magassága 188 centiméter, ütőtávja 191 centiméter, fordított alapállású.
A michigani Andre Dirrell – Andre Ward mellett – a torna másik feltörekvő tehetsége, de sokan máris benne látják a nagy Roy Jones Jr utódját. Természetesen Jones rajongói ezt kikérik maguknak, és valóban túlzónak tűnik egyelőre az összehasonlítás, ugyanakkor Dirrell kézgyorsasága vitán felül fantasztikus, ütései robbannak és láthatóan nem ijed meg a saját árnyékától. Hasonlóság még továbbá, hogy Dirrell is nagyon sok szögből képes hatékonyan támadni, ami összességében igen veszélyes kihívóvá teszi. Az amerikai öklöző amatőr pályafutása szintén nem rossz, legkomolyabb eredménye egy középsúlyú bronzérem a 2004-es olimpiáról. (Emlékeztetőül Ward itt megnyerte a félnehézsúlyú övet!)
Profiként az alábbi nevek skalpjait tudhatja magáénak: 2007-ben egyhangú pontozással verte a jó rekordú és feltörekvő Curtis Stevenst, 2008-ban pedig 5 menetben megállította azt az Anthony Hanshawt, akit előtte csak Roy Jones Jr győzött le, de ő is csak pontozással. Igaz Hanshaw korábban nem csapott össze egy ismert névvel sem. Dirrell idén is vívott egy jegyzett ellenféllel, nevezetesen az orosz-ausztrál Victor Oganov ellen, akit ki is ütött a hatodik menetben. A híres Kosztya Tszyu által felfedezett és menedzselt Oganov korábban kikapott már a magasan jegyzett Zunigától, de így is egy veszélyes kapuőrnek tartották és tartják őt a szakértők, aki 28 győzelméből eddig mind a huszonnyolcat kiütéssel érte el.
Gyengéi: Akárcsak Ward esetében, Dirrellnél is a többiekhez mért tapasztalatlanság a legfőbb hátránya, illetve több meccsen is láthatóan átszaladtak rajta a keményebb pofonok, igaz ledönteni a lábáról még senki nem tudta.
Erősségei: Legfőbb erőssége a gyorsasága, de jó a munkatempója is, illetve legalább ilyen veszélyessé teszi őt ellenfelei számára a fordított alapállása. Technikailag képzett ökölvívó, aki eddig nagyszerűen használta ki a magasságát és kiemelkedő ütőtávját is.
Carl Froch 32 éves, 25 professzionális összecsapásából, 20 meccset nyert meg idő előtt, 5-ször nyert pontozással. Veresége, döntetlenje nincs. Beceneve A Kobra (The Cobra). Magassága 185 centiméter magas, ütőtávja 189 centiméter, normál alapállású.
Az angliai Froch kétség kívül az utóbbi idők legnagyobb meglepetése. Bár a Showtime torna legidősebb tagja, aki már 2002 óta profi ökölvívó, mégis a többség az elmúlt egy, de maximum pár évben ismerkedett csak meg vele. Először talán akkor, amikor a tizenegyedik menetben brutálisan kiütötte a jó mérlegű brit Brian Mageet. Froch állítólag a mérkőzés után azt állította, hogy az első menetben megsérült a jobb karja. Később Froch legyőzte a korábban világbajnok, de már ugyancsak megkopott Robin Reidet. Az angol első igazán komoly eredménye azonban tavaly decemberben jött el, amikor megküzdhetett Jean Pascallal a súlycsoport utolsó uralkodója által hátrahagyott WBC övért. A meccs előtt a vélemények igencsak megoszlottak az esélyes kilétét illetően, a kissé darabos mozgású angol viszont egyhangú pontozással és meggyőző pontkülönbséggel győzte le kanadai riválisát. Froch a meccs után azonnal kinyitotta a száját és újdonsült övének előző tulajdonosát, Joe Calzaghet kezdte szapulni egy közös mérkőzés reményében. Froch azóta is egy-két hete hallatja a hangját, a nemzetközi bokszvilág mostanában szinte csak az ő hangjától hangos, a szerencsétlen tragédiákat leszámítva. A Pascal elleni győzelem után a WBC listavezetője Jermain Taylor következett a notthinghami bajnoknak és a többség egyértelműen a technikás, tapasztalt és erős amerikai győzelmét várta. A márciusi összecsapáson aztán megcáfolta az előzetes várakozásokat és tizenkét menetben felőrölte Taylort. Meg kell hagyni, Taylor simán kibokszolta az angolt a mérkőzés első felében, de a hatodik menettől az amerikai klasszis ereje érezhetően fogyni kezdett. Az utolsó menet kezdetén 106-102, 106-102, 102-106 arányban megosztott pontozással még mindig a hazai Tylor vezetett, Froch azonban nem bízta a pontozókra a győztes kilétének eldöntését, hanem elárasztotta ütéseivel a riválisát, amivel a vége előtt kevesebb mint egy perccel földre küldte az amerikait. Taylor ugyan kilencre nagy nehezen felkelt, de védekezésre képtelen állapotban volt és pár másodperccel később a bíró jogosan beszüntette a találkozót.
Gyengéi: Elsősorban a lassúságát és a bárdolatlan mozgását szokták felróni neki és kétségtelen, hogy technikailag ő a leggyengébb itt, de érdemes megjegyezni, hogy se Rocky Marciano, se Dariusz Michalczewski nem a letisztult ökölvívásával érte el, amit elért…
Erősségei: Az angol már bebizonyította, hogy nagyon eltökélt és erős, akit nem lehet leírni senki ellen. Kondicionálisan nagyon jó, az angol iskolának megfelelően kemény fejű, kemény öklű "munkás" stílusú fickó.
Mikkel Kessler 30 éves, 41 győztes profi meccséből 31-et fejezett be idő előtt, 1 pontozásos veresége van, döntetlenje nincs. Beceneve A viking harcos (The Viking Warrior). Magassága 185 centiméter, ütőtávja 185 centiméter, normál alapállású.
A Viking Harcos Európa egyik legismertebb ökölvívója és egyáltalán nem véletlenül. Kessler amatőr múltja talán nem kiemelkedő, hiszen "csak" egy junior európa-bajnoki címet tudhat magáénak, de ennek az is az oka valószínűleg, hogy minimális időt töltött csak az amatőrök között, hiszen a dán ökölvívó már több, mint tíz éve profi. Eddig nyolc világbajnoki mérkőzést vívott, köztük az egyetlen vereségét jelentő címegyesítő összecsapást, az olasz-walesi legendával Joe Calzagheval. Első világbajnoki címét Manny Siacától szerezte, akinek ugyan közel nem volt hibátlan a rekordja, de előző meccsén a mai napig a legjobb középsúlyúak között számon tartott ausztrál Anthony Mundinet győzte le, méghozzá pontozással Ausztráliában, ami jelzi, hogy nem is egy nyeretlen kezdő volt. Siaca Kessler ellen a hetedik menet után a ringsarokból adta fel a reménytelen küzdelmet. Ezután Mundine próbálhatta visszaszerezni a címét Kesslertől méghozzá Ausztráliában, de a dán kétséget nem hagyott afelől, hogy kettejük közül ki a jobb és nagyarányú pontkülönbséggel verte az ausztrált. Mundinenak azóta is ez volt az utolsó veresége, pedig ez még 2005-ben volt, azóta legyőzte Greent, Solimant kétszer és több más többé-kevésbé ismert ökölvívót. A dán ezután egy gyors címvédés után egyesítette a WBC és WBA világbajnoki öveit a német Markus Beyer ellen. Beyer egy gyorsan megbosszult vereséget nem számítva már három és fél éve volt akkor a WBA világbajnoka, a dán ellenében azonban kicsit kevesebb mint három menet után kapitulált, Kessler pedig a súlycsoport szűk elitjébe katapultálta magát. Ezután egy Beyernél is veszélyesebbnek tartott kihívó, a mexikói Librado Andrade elleni meccs következett. Andrade igazi latin verekedést hozott Dániába és bemutatta milyen kemény feje is van egy vérbeli mexikóinak, Kessler pedig tesztelte őt rendesen. A végeredmény mindhárom pontozói lapon 120-108 volt, de aki látta a meccset az azért tanúsíthatja, hogy nem volt ez egy megalázó vereség, csupán a dán magabiztosan hozta a keményebbnél keményebb meneteket. Kessler következő meccse már szinte legenda, Cardiffban csapott össze a súlycsoport királyával, Joe Calzagheval. A Walesi Sárkány magabiztosan várta a meccset 50,000 őrjöngő bokszrajongó előtt, ami sok szempontból rekord is volt. Az összecsapás aztán sokak szerint fel is ért a várakozásokhoz, Kessler feladta a leckét Calzaghénak és váltakozva nyerték a meneteket a meccs végéig, amikor Calzaghe végül állva hagyta Kesslert a kézsebességével és kondíciójával. A dán ugyan kikapott, de a legtöbb szakértő továbbra is a súlycsoport második legjobbjaként tartotta őt számon. Kessler a veretlen, de nem túl ismert Dimitri Sartison ellen tért vissza, akinek tulajdonképpen pillanatai sem voltak a meccsen, de majdnem végigállta a meccset a Viking Harcossal. A vége előtt úgy másfél perccel aztán a dán elkapta német vetélytársát egy rövidebb sorozattal és amikor látta, hogy Sartison meginog, akkor igazán kinyitotta a pofonládát és véget vetett a küzdelemnek. Kessler azóta még egyszer ringbe lépett a nem túl veretes Danilo Hausslerrel egy rövidre vágott három menetre, de idén inkább arról szóltak a hírek sajnos, hogy promóterével Mogens Palléval pereskedett. Szerencsére azóta Kessler átigazolt a német Saurlandhez, így eleget tudott tenni a Showtime meghívásának és részt tud venni a Szuper Hatos tornán. A legutolsó hírek szerint a torna előtt még egy kötelező kihívóval szembeni címvédés vár rá, ami mindenképp hasznos lenne a dánnak, mert bár egy év kihagyás nem a világ, azért a ringrozsda mindenkin meglátszhat, főleg a legjobbak ellen.
Gyengéi: Kessler nem kimondottan lassú, de ezen a tornán várhatóan többen is képesek lesznek megelőzni őt.
Erősségei: Taylor mellett az egyik legtapasztaltabb versenyző, aki a súlycsoport utolsó uralkodójával is ki-ki meccset tudott vívni. Jó ütőerővel rendelkezik, technikás és a legkeményebb bekapott ütésektől sem jön zavarba. Legfőbb fegyvere az egyenes, mind bal- mind jobbkézzel, de nem fél a hajlított karú ütéseket sem használni, ha úgy adódik.
Jermain Taylor 30 éves, 28 megnyert mérkőzéséből 11-et döntöttek el a pontozók, 17-szer nyert idő előtt. Három veresége van, kétszer idő előtt szenvedett vereséget, egyszer pontozással. Beceneve "Bad Intentions", ami szó szerint Rossz Szándékot jelent, de lehet, hogy inkább a híres rapper, Dr. Dre azonos című slágerére utal. Magassága 180 centiméter, ütőtávja 189 centiméter, normál alapállású.
Az amerikai Taylort valaha a legnagyobb reménységek és tehetségek között tartották számon, többszörös világbajnoknak és volt vitathatatlan bajnoknak mondhatja magát, a torna talán legnagyobb húzóneve.
A családi körülményeiről annyit érdemes tudni, hogy az apja elhagyta a családot, így a kis Taylor már öt éves korától három húga dajkája volt, amíg az édesanyja a megélhetésükért dolgozott. A boksszal 13 éves kora körül ismerkedett meg. Nehéz körülményeit jelzi, hogy olimpiai bronzérme ma a föld alatt van, miután a saját fia által megölt nagymamája emlékének ajánlotta Jermain az értékes trófeát és mellé temették azt.
Taylor amatőr pedigréje ennek ellenére egészen kiváló volt, 20 éves korától sorra nyerte a nemzeti bajnoki címeket és a rangos Arany Kesztyű díjat is begyűjtötte. A 2000-es olimpián még nagyváltósúlyban képviselte hazáját, ahol egészen az elődöntőig menetelt, de a későbbi bajnokkal szemben alulmaradt, így egy olimpiai bronzéremmel búcsúzott a fejvédősök világától. Taylor már ekkor reflektorfénybe került, mert a volt HBO munkatárs Lou DiBella promóter szárnyai alá került, aki már első meccsén tévés szerepléshez juttatta, ráadásul a híres Madison Square Gardenben debütálhatott. Taylor karrierje nagyon tudatosan lett felépítve, egyre jobb ellenfelek ellen mutathatta meg képességeit. Két volt világbajnok (Raul Marquez és William Joppy) legyőzése után megkapta a nagy lehetőséget a már negyvenedik évéhez közeledő, vitathatatlan bajnok, Bernard Hopkins ellen, akit addig csak a zseniként aposztrofált Roy Jones Jr. tudott legyőzni. Taylor aztán két nagyon sokat vitatott, szoros meccsen is legyőzte Hopkinst, így Taylor rögtön vitathatatlan bajnoknak is mondhatta magát. Arkansas büszkesége ezután bevállalta a sokak által elkerült, volt nagyváltósúlyú bajnok, védekező-zsenit Ronald "Winky" Wrightot, akivel egy szintén sokat vitatott döntetlent bokszolt és védte meg vele címét. Visszavágó helyett ezután ismét két nagyváltósúlyból érkező volt világbajnok (Kassim Ouma és Cory Spinks) ellen védte meg a címét. Ez időre Taylor már igen sok kritikát kapott a vitatott győzelmek és a kisebb ellenfelek ellen, pláne azért mert Taylor mindig is nagynak számított a középsúlyúak között. 2007 végén aztán az Edison Mirandát nagy csatában összetörő, veretlen Kelly Pavlikkal szállt ringbe, ahol egy fantasztikus csatában végül kiütéses vereséget szenvedett életében először. Taylor sokak szerint hibát követett el, amikor leállt közelharcot vívni a verekedő stílusú Pavlikkal, de érdemes megjegyezni, hogy Taylor végre igazán közönségszórakoztató meccset csinált, ráadásul a második menet után, amikor Pavlik került a padlóra, nem sokan gondolták volna, hogy Taylor veszíthet. Utóbbit mutatja, hogy a kiütés előtti Taylor még komoly pontelőnyben volt. A visszavágó aztán már nem hozott ilyen drámai csatát, mindkét öklöző taktikusabb meccsre rendezkedett be, melyen Pavlik sok elsőkezes ütéssel operálva kipontozta a korábbi bajnokot és egyhangú pontozással diadalmaskodott. A Pavlik elleni visszavágót már csak köztes súlyon vállalta Taylor, majd a volt középsúlyú világbajnok Jeff Lacy ellen már nagyközépsúlyúként lépett ringbe egy eliminátori mérkőzésen. Lacy egyértelmű legyőzése után a már említett Froch elleni mérkőzés következett Taylornak, ahol ismét toronymagas favoritként indulhatott, az angol torna-társ azonban 12 menetben felőrölte őt, ami után pályafutása harmadik vereségével kellett megbirkóznia az amerikai sztárnak.
Gyengéi: Ha 2006 elejét írnánk, miután Taylor kétszer legyőzte a kortalan Hopkinst, akkor azt mondhatnánk, hogy Taylornak nincsenek hibái, az élvonalbeli ellenfelek sora azonban megmutatta, hogy Taylor kiüthető, bár elég jó "álla" van, de ennél is komolyabb probléma, hogy hajlamos a meccsek végén kifogyni a szuflából.
Erősségei: Taylor az egyik legtechnikásabb és legrutinosabb versenyző, aki a legdörzsöltebb öreg rókával is képes felvenni a versenyt. Kiemelkedő erénye talán nincs, de egy összetett, komplex ökölvívó.
Ez lenne hát az a hat sportoló, akik közül 2011-re a súlycsoport legjobbja kiemelkedhet. Van két veretlen feltörekvő amerikai fiatal, két sokat bizonyított volt középsúlyú bajnok, egy folyamatosan képességei felett teljesítő és egy volt egyesített nagyközépsúlyú bajnok. Hogy ki lesz a végső győztes az ma teljesen megjósolhatatlan, de ezen a tornán a nézők csak nyerhetnek. Már csak azt kell megvárnunk, hogy az ifjabbik Jimmy Lennon elkiáltsa magát: "It's Showtime!"
(Thoer - profibox.hu)
