Mint minden osztály második színes bőrű bajnokára, Jack Johnson után, nem csak a feketék voltak büszkék. Amikor a színes bőrűek még csak hátul ülhettek a buszban, akkor Louis már nagy tiszteletnek örvendett a fehérek közt is, akiknek nagy része csodálta őt. Eredeti nevén Joseph Louis Barrow 1914. május 13-án született Lafayetteben, Alabamaban, majd édesanyjával és mostohaapjával Detroitba, és itt a Brewster Gym-ben kezdett el bokszolni. Első amatőr mérkőzésén Louist rögtön hétszer ütötte le ellenfele, ami jó leckeként szolgált további pályafutása során. 1934-ben amerikai bajnok lett félnehézsúlyban, és az év végére rekordot állított fel 53 győzelmével, és mindössze 3 vereségével. A profi meccseiből Louis első 27 meccsét megnyerte, ebből 24-t idő előtt fejezett be. KO győzelmei között olyan ellenfelek vannak, mint a volt világbajnok Max Baer és Primo Carnera. 1936. június 12-én az akkor 22 éves bokszoló világbajnoki selejtező mérkőzést vívott, az ex-bajnok Max Schmeling ellen, amely mérkőzésnek a győztese lehetőséget kapott a világbajnok James J. Braddock elleni mérkőzés részvételére. 60 000 néző előtt a Yankee stadionban Louis a negyedik menetben került először a padlóra, majd a német két jól irányzott jobbosa után végleg kiütötte Louist. Az akkor még náci uralom alatt lévő Németország növekvő elszigetelődése miatt azonban Louis kapta meg a lehetőséget a címmeccsre. 1937. június 22-én a chicagoi Comiskey Parkban Joe Louis kiütötte a világbajnok Braddockot a nyolcadik menetben, és ezzel a győzelmével, a 23 éves bokszoló minden idők legfiatalabb nehézsúlyú bajnoka lett. Louis 1938. június 22-én újabb cím mecset vívott Schmelinggel, és 75 000 néző előtt a Yankee Stadionban megtorolta korábbi vereségét egy, az első menetben elért, KO-val. Összesen 25 alkalommal védte meg Louis bajnoki címét, ami az óta is rekordnak számít a nehézsúlyban. A "Barna Bombázó"-nak becézett bokszoló népszerűsége menedzserei, Julian Black és John Roxborough vezetésével egyre nőtt. 1942-ben Louis kétszer lépett szorítóba, és jutalmát az amerikai háborús kasszának ajándékozta. A hősöknek járó tiszteletet az amerikaiak szemében azzal a mondatával nyerte el, hogy Amerika meg fogja nyerni a háborút, mert "mi az Isten oldalán állunk". Utolsó sikeres, a Jersey-i Joe Walcott elleni címvédése után Louis 1949-ben visszavonult. Egy évvel később anyagi okok miatt újra visszatért a szorítóba, és 15 menetben pontozással kikapott a világbajnok Ezzard Charles ellen. Végérvényes visszavonulása előtti utolsó összecsapásán, 1951-ben súlyos KO. vereséget szenvedett a mindenki által csodált, majd későbbi nehézsúlyú világbajnok "Rocky" Marciano-val szemben. A címvédő meccsek ellenére Louis pénztárcája szinte teljesen üres maradt. Az állam később elengedte neki a kormányadókat is. Ezután Louis sok mindenbe belefogott. Volt például pontbíró, de egy Las Vegasi hotelben is dolgozott. Louist különleges barátság kötötte Max Schmelinghez. A "Barna Bombázó" többször meglátogatta az élő német sportlegendát Hollenstedti otthonában is. Louis 1981. április 12-én Las Vegasban halt meg.