Sokan mondják, hogy Greg Page karrierjére rányomta a bélyegét a nagy Muhammad Ali árnyéka. A '70-es évek közepén kezdtek el először beszélni erről a végtelenül tehetséges fiúról, mint a jövő nagy tehetségéről és bajnokáról. Sajnos az élet -mint oly sokszor - nem igazolta be a hozzá fűzött reményeket. De ne szaladjunk ennyire előre!

Greg 1958-ban született Louisvilleben, így természetesen Ali meccsein nőtt fel elsősorban. Sőt nem csak, hogy Louisvilleben született, de ugyanabba az iskolába is járt és ezen túlmenően megannyi hasonlóságot mutatott Alival. Ugyanúgy, mint A Legnagyobb, ő is pimasz volt, jóképű és izgalmas, a bokszban pedig módfelett tehetséges. A tehetségéről elég annyit mondani, hogy 15 évesen már Alival szparringolt! Ennek tetejében pedig még hasonlított is a stílusa Aliéhoz.

Természetesen, ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, a sajtó imádta, Page pedig 1979-es debütálása után szépen törtetett felfelé a nehézsúlyú ranglistákon. 1981-ben aztán megszerezte az USBA övét, majd begyűjtött kilenc győzelmet és egy vereséget is (Trevor Berbick), mire esélyt kapott Tim Witherspoon ellen a WBC betöltetlen övéért. Érdekesség egyébként, hogy az övet Larry Holmes adta le, hogy helyette az újonnan alakult IBF-től kapott övet tartsa meg. Visszatérve a Page vs Witherspoon meccsre, Page volt az abszolút esélyes, de a kanadai viszonylag könnyedén hozta a meccset. Bár többségi döntés született, de a 117-111, 117-111, 114-114-es eredmény és a következő vesztes meccse David Bey ellen sokak szerint Page karrierjének végét jelentette.
Szintén érdekesség, hogy a közben WBA bajnokká lett afrikai Gerrie Coetzee ellenfele eredetileg a Page-t legyőző Bey lett volna, de mivel az nem volt hajlandó a címvédőhöz utazni, így Page kapta meg a lehetőséget. Egyes beszámolók szerint Page meg is ismerkedett a szorító vásznával az első menetben, de aztán a nyolcadikban ő ütötte le ellenfelét, akit a bíró kiszámolt. Így lett Greg Page nehézsúlyú világbajnok. Azt azért még érdemes megjegyezni, hogy sok bírálat érte akkoriban az eredményt, illetve a bírót, ugyanis a 8. menet végét jelző gong a számolás közben megszólalt, csak azt a bíró nem vette figyelembe. (Akkor még figyelembe kellett volna venni, míg a most érvényes szabályok szerint a gong csak az utolsó menet végén mentheti meg a leütött versenyzőt - a szerk).
Akárhogy is történt, 1984. december elsejével új nehézsúlyú bajnok született, még ha nem is egy hosszú életű. A következő április végén ugyanis Page elvesztette az övét Toney Tubbsal szemben 15 menetben és bokszkarrierje további 17 évében inkább csak a "kapuőrző" szerepét töltötte be.

1993-96 között Page inaktív volt, majd egy látszólag fantasztikus 17 meccses veretlenségi sorozattal tért vissza, javarészt első menetes kiütésekkel és egy döntetlennel. A sikersorozat egy Monte Barett elleni egyhangú pontozásos vereséggel zárult, majd egymást váltották a megnyert és elvesztett meccsek, kisebb nevek ellen. Köztük volt például a korábbi rivális Witherspoon, akit Page ezúttal a hetedik menetben meg is állított. Aztán 2001-ben Dale Crowe ellen húzott kesztyűt a kentucky-i állami nehézsúlyú bajnoki címért és mint az később kiderült, ez majdnem Page életébe került. A beszámolók szerint az akkor már 42 éves Page komoly kihívást jelentett Crowenak, aztán a tíz menetre kiírt találkozó tizedik menetének utolsó tíz másodpercét jelző kopogást hallva, egy utolsó nagy rohamot indított a fiatal bokszoló. A sorozat első ütése, egy balegyenes, állcsúcson érte a korábbi bajnokot, aki úgy tűnt fejjel előre elzuhan. Ekkor Crowe a kötelekhez szorította, Page pedig a szorító vásznára csúszott. Mint később kiderült, agyvérzést és szélhűdést kapott.

Page életét megmentették, de az orvosok felkészítették a sportoló családját, hogy az élete hátralévő részét vegetatív állapotban, úgymond "zöldségként" fogja leélni, kommunikációra és önálló mozgásra képtelenül. Tény, hogy jobb agyféltekéje gyakorlatilag teljesen megsemmisült (így baloldalára, teljesen béna), de szerencsére Greg bebizonyította, hogy milyen bajnokhoz méltó az akaratereje, kitartása és fantasztikus javulás ment végbe az állapotában. 2004 január elején a BMIA riportere Gary Johnson beszélgetett Greggel, illetve feleségével Patty Page-el, aki gondozója és tolmácsa is egyben, lévén a bajnok beszéde nehezen érthető az idegen fülnek. Az interjú tehát nem friss, de tanulságai és időtlen tanulságai miatt mégis szeretném megosztani a boksz iránt érdeklődőkkel.

Greg, te súlyos agykárosodást és masszív szélhűdést kaptál egy államilag felügyelt bokszmérkőzés során. Hogyan befolyásolta ez az életedet?

Greg Page: Majdnem hogy semmi nem ugyanaz, mint volt. A baloldalam teljes mértékig le van bénulva. Néha nem tudom megmondani, hogy mit reggeliztem. A hosszú távú memóriám elég jó, legalábbis a jobb napokon, de a rövid távú igen hézagos általában. Hallottam, hogy néhány rokonom és "barátom" (Las) Vegasban - ahol 15 évet éltem - azt mondja, hogy fogyatékos lettem. Én nem vagyok fogyatékos! Ez nagyon bánt. Aztán azt is mondják, hogy szánni való vagyok. De én nem kérek a szánalomból! Nem vagyok szánni való! Amikor az életemért harcoltam az intenzív osztályon akkor talán, de csak talán, szánalomra méltó voltam. Isten választotta nekem ezt a tesztet! Én isten irgalmának és áldásának egy élő és beszélő testamentuma vagyok.

Úgy tűnik, hogy a bokszolók, sokkal inkább mint más sportolók, tovább maradnak a sportban mint kellene. Valahogy mintha nem tudnák, mikor kell abbahagyni. Greg, jó sokáig nem bokszoltál korábban, miért tértél vissza a kötelek közé 42 évesen? A pénz és a rivaldafény hiányzott?

Greg Page: Ez az egyik legenda a karrierem körül. Én soha nem vonultam vissza. Voltak periódusok, amikor nem voltak meccseim, de akkor is edzettem magam illetve másokat is. Az évek során rengeteg bunyóst edzettem. Például edzettem Oliver McCallt és ott álltam a sarkában amikor legyőzte Lennox Lewist Angliában. Vagy ott volt az ötszörös női világbajnok Marischa Sjauw Európában, akit szintén én edzettem. De rengeteg feltörekvő bokszoló volt még az irányításom alatt.
Miután kikaptam Bruce Seldontól 1993-ban - amikor az IBF (interkontinentális) övéért harcoltunk - elegem lett a játékból magából és a saját teljesítményemből. Valahogy hiányzott a tűz, úgyhogy visszavonultattam magam és átmentem Anyu bácsiba. Az akkori feleségem Don Kingnek dolgozott, így aztán mindig úton volt ilyen vagy olyan bunyósokkal, ezért a két kislányunk különböző barátoknál vagy rokonoknál maradtak folyton. Ez persze nekem egyáltalán nem tetszett, úgyhogy elhatároztam, hogy én nem utazgatok többet és otthon maradtam a lányokkal majdnem 3 évet. Reggel felkeltem és felkészítettem őket a napra. Még a hajukat is én fésültem. Csináltam nekik reggelit aztán elvittem őket a suliba. Utána általában elintéztem az ügyeimet és mentem az edzőterembe. Aztán ha végeztek, felvettem a lányokat iskola után, hazavittem őket és készítettem nekik ebédet. Ja, egyébként egész jó szakács vagyok! Ebéd után megcsináltuk a házi feladatot, utána pedig tévéztünk lefekvésig.
Később a pénzünk kezdett szűkös lenni, a házasságom sem volt túl jó, így elhatároztam, hogy visszatérek a ringbe. Közben folyamatosan edzettem más bunyósokat is. A házasságom, mint már mondottam, gyakorlatilag véget ért én meg visszamentem Vegasba, ahol korábban éltem, hogy lássam a lányaim, de csak ennyi.
1997-ben Nashvillebe költöztem, ahol bunyósokat edzettem, hogy megverjenek olyan bunyósokat, akikről tudtam, hogy én is meg tudnék verni. Így aztán elkezdtem komolyabban bokszolni. Szintén abban az időben kezdtem újra felvenni a kapcsolatot Istennel. Újra neki szenteltem az életem és úgy éreztem, hogy ő is a szorítók felé tereli az életem. Amikor jött a lehetőség, hogy a kentucky-i nehézsúlyú címért küzdhetek, úgy gondoltam, hogy ez egy jó mérföldkő lehet a nagyobb és jobb dolgok felé. És ez így is történt, csak épp nem abban az értelemben, ahogy én azt akkoriban elképzeltem.
Az egyik legfontosabb dolog, amit tudni kell a bokszról az, hogy a boksz soha nem törődik a bunyósokkal. Itt nincsenek nyugdíj tervek, úgyhogy ha csak te nem gondolsz a jövődre és fizeted a saját nyugdíjprogramod, akkor nem is lesz, aki megtegye helyetted. A boksz az egyetlen sport, ami eszembe jut, amelyik nem gondoskodik az övéiről. Ahogy nekem sem volt biztosításom, amikor a baleset történt, a promóteremnek szintén nem volt rám. Ma már tudom, hogy kellett volna, hogy legyen.

Említetted, hogy a feleséged a bokszpromóter Don Kingnek dolgozott. Hogy írnád le a kapcsolatodat Don Kinggel?

Greg Page: Don Kingnek megvannak a módszerei, hogy teljesen behálózza a bunyósait és nagyobb legyen a szemükben, mint igazából. A családjaik és a körülöttük állók felnéznek rá és elkezdenek függeni tőle. Engem az apám igazolt le Don Kinghez mielőtt meghalt volna. A kapcsolatom Donnal elég durva volt és kaotikus. Volt néhány olyan meccs, amit elvesztettem, szoros meccsek, amiket úgy érzem azért vesztettem el, mert Carl King (Don fia) embere ellen bokszoltam, vagy mert köztem és Don között feszült volt a viszony. Elég nehéz úgy koncentrálni valamire, hogy közben körülötted teljes a káosz. Legalábbis velem így volt.
Amikor megsérültem, hallottam, hogy valaki megkérdezte Dont, hogy mi a véleménye az esetről, erre ő azt válaszolta, hogy azt se tudta, hogy még mindig bokszolok, vagy valami ilyesmit.

Patricia Page: Múlt évben megkeresett egy riporter a Max Boxingtól, aki elmondta, hogy beszélt Don Kinggel Gregről és megkérdezte, hogy mivel segítette korábbi bokszolóját. King állítólag azt válaszolta, hogy "küldött egy kevés pénzt Mrs. Pagenek, de azt nyilvánvalóan nem találta elégnek, mert újra és újra telefonált hogy több pénzt kérjen". Viszont én SOHA nem beszéltem Don Kinggel. Igaz, többször is hagytam neki üzenetet, hogy hívjon minket vissza, de soha nem hívott. Egyszer miután beszéltem ezzel a riporterrel, küldtem egy ajánlott levelet Don Kingnek amiben leírtam, hogy mi soha nem kaptunk tőle semmit és ha küldött valamit Gregnek, azt mi soha nem kaptuk meg. Abból amit tudunk, úgy tűnik, hogy megsértődött és védekezni kezdett. Pedig nem támadó szándékkal írtam azt a levelet. Ugyanakkor még mindig úgy érzem, hogy azért a sok évért, amit Greg Kingnél töltött, és értelemszerűen King jó pénzt csinált magának Gregből, a legkevesebb amit illene megtennie, hogy meglátogatja. Így lenne tisztességes.

Greg Page: Olyan információt is kaptam az elmúlt pár hónapban, hogy egy volt edzőm küldött pénzt a volt feleségemen keresztül nekem, de azt se kaptam meg soha. Elég szomorú.

Greg, úgy becsülöm, hogy jó pár millió dollárt kerestél a karriered során. Közel járok? Ehhez képest a jelentések szerint az utolsó meccseddel 1500 dollárt kerestél. Igaz ez?

Greg Page: A legtöbb becslés szerint kétszer is milliomos voltam. A karrierem elején csak a családom jelentette a környezetemet. Miután apám meghalt, édesanyám, nagybátyám és bátyám intézték az ügyeimet. Engem nem érdekelt semmi, csak a boksz. Soha nem figyeltem rá, hogy mennyit kerestem vagy miket kell kifizetni. Megbíztam azokban akik azért voltak felelősek, hogy intézzek az ügyeimet. Sajnos kár volt. Csődbe vittek. Mindent elvesztettem, beleértve a farmom és a lakásomat is. Később a volt feleségem intézte a dolgaim. Mire rájöttem, hogy miket művel, ismét csődbe mentem. Mielőtt megsérültem, úgy volt, hogy visszamegyek Vegasba, hogy befejezzük végre a válóperünket. Aztán úgy alakult, hogy amíg ez megtörtént én végig kórházban voltam és a távollétemben történt pár igen csúnya dolog. 13 év házasság után úgy kellett otthagynom a két gyönyörű lányom - akiket nagyrészt én neveltem - hogy egy évben négy hetet láthatom őket, de azt is csak úgy, hogy én állom az útiköltségüket, ami számomra a lehetetlennel határos. Nekem el kellett árvereznem a házam, a volt feleségem pedig megtarthatta a vegasi házat. Kitöröltek az egyenletből, mintha soha nem is léteztem volna. De tudod mit? Isten nem szereti a csúnya dolgokat és egyenlíteni fog az út végén.
Szóval most újra itt vagyok az út elején, üres zsebbel de nem üresen! Nincs semmim csak pár ruhám. A házunkat is béreljük, de legalább Isten megajándékozott egy nagyszerű asszonnyal, aki úgy szeret, ahogy vagyok! Velem van jóban-rosszban. Isten adott mellém egy erős nőt, aki ugyanolyan keresztény, mint én. Mindegy mi történik, mert tudom, hogy ő mindig ott lesz nekem és hogy Isten védi a hátamat a bajban. Kívánhat ember ennél többet? Amikor összeházasodtunk még gazdagabb a szegényebbhez kérdés volt a frigyünk, most már inkább csak szegényebbek vagyunk. Az autónk például ugyanaz, amit még 1999-ben vettem, egy 1985-ös Lincoln Towncar, amiben majdnem 500 000 kilométer van. Nem néz ki túl jól, ráadásul tavaly ellopták és összetörték, de szerencsére visszakaptuk. Látod, Isten hogy oltalmaz minket?
Igen, az utolsó meccspénzem valóban 1500 dollár volt. Nem túl sok egy életért igaz? Azért van oka a történteknek. Hiába 'ütöttek ki', Isten ismét felemel. Én őszintén hittem, hogy bajnok lehetek ismét. Megfelelő célokért bunyóztam. Azért mert akartam! Újra szoros kapcsolatban voltam Istennel és volt mellettem valaki, aki hitt bennem. A bevonuló köntösömön az állt: "Higgy az Úr kiütő erejében!", hogy mutassam az Istennel kötött szövetségem. Hiszem, hogy egy csoda vagyok és Isten még nem végzett velem.


Nem hangzik túl jól az általad festett pénzügyi kép. Volt valamilyen biztosításod vagy megtakarításod a meccs idején? Hogy tudtok megélni, miből fizetitek a számlákat?

Greg Page: Az egészségügyi kiadásaim valószínűleg milliós nagyságrendre rúgnak már. A gyógyszereim költsége havi 300 dollár. Aztán van több orvosi vizsgálatom havonta, ami elég drága dolog. Ezeket a dolgokat nem én intézem, hanem Patty. Patty és én számlától számláig élünk. Én kapok egy kevés rokkantsági segélyt (ez nagyjából fedezi a bérleti díjat) és Patty teljes munkaidőben dolgozik orvosi titkárként a Frazier Rehabilitációs központban, ahol én is voltam több mint 3 hónapig. 8 óra munka után hazajön és gondoskodik rólam és a két keresztlányomról. Vannak hetek, amikor azon töprengünk, hogy ki tudjuk-e fizetni a villany vagy telefonszámlákat. Aztán Isten valahogy mindig megsegít minket. Pattynek van olyan biztosítása, ami többé-kevésbé fedezi az én dolgaimat is, másokat magunknak kell kigazdálkodni.
Számomra pedig az az igazán nehéz, hogy sokszor nem tudok úgy segíteni, ahogy szeretnék. Például most sincs karácsonyra pénzünk. A keresztlányaim 10 és 11 évesek. Ők azt mondják, hogy megértik, hogy a bérleti díj és az élelem a legfontosabb, de azért egy gyereknek mégiscsak kéne karácsony...

Az életszemléleted figyelemre méltó. A bokszközösség támogatott téged?

Greg Page: Voltak páran, akik jelentkeztek. Köztük pár olyan is, akire igazán nem számítottam. Például Gerry Cooney, Tim Witherspoon és Larry Holmes. Egy régi barát a korai időkből, Alex "Bronxi Bombázó" Ramos és a Visszavonult Boxolók Alapítványa segített először a gyógyszerekkel, amikor kiengedtek. Muhammad Ali is felhívott akkoriban! Aztán szintén szoktam hallani Shelley Williams felől, akivel a Prince Ranchnél dolgoztam és a nehézsúlyú kihívó Earnie Shavers felől úgyszintén. Ők időnként felhívnak. Szoktam még beszélni a korábbi bajnok Gerald McClellan-nal és a nővérével Lisával és persze Dale Crowe-val is. A rajongóim is emlékeznek rám és ez egész egyszerűen fantasztikus!

Patricia Page: Próbáltam több promóterrel/menedzserrel felvenni a kapcsolatot, abban a reményben, hogy hátha össze tudunk hozni egy jótékonysági gálát Greg megsegítésére, de általában azt mondták, hogy meglátják, mit tehetnek, aztán jelentkeznek. Eddig nem hallottam visszajelzést. Nem értem ez kinek fájna? Gregnek jól esne a támogatás és persze a pénz se jönne rosszul.

Greg Page: Mondtam már Pattynek réges régen, hogy én már nem kereshetek több pénzt ezeknek az embereknek, úgyhogy nem fognak törődni velem. A legsötétebb időkben jön rá az ember, hogy kik is az igazi barátai. Valójában azok akik megkerestek, mint Larry (Holmes) és Tim (Witherspoon) akik igazán meglepnek és feldobnak.

A saját sportod legjobb atlétájának lenni igazán mámorító lehet. Milyen érzés a világ nehézsúlyú bajnokának lenni?

Greg Page: Azt kell, hogy mondjam, kétség kívül életem legizgalmasabb ideje volt. Van egy kép rólam abból az időből, amin úgy tetszik, hogy repülök. Aznap amikor készült, én úgy is éreztem, hogy tudnék repülni.
Egy dolog, ami viszont mindig kiborított, hogy azokban az években, amíg én keményen edzettem, bokszoltam, meccseltem, addig körülöttem mindenki vígan élt a pénzemen. Egyikük sem ejtett egy csepp verejtéket vagy kapott egy szimpla kis pofont, csak élvezte a munkám a gyümölcsét. Aztán persze amikor szükségem lett volna rájuk, szerinted hányan voltak ott nekem?
Amikor Dél-Afrikába mentem bokszolni, vesztésre voltam ítélve. Coetzee következő címvédése már ki is volt tűzve. Hah! Kaptak egy franciakulcsot az arcukba! Tudtam, hogy meg fogom verni, akárcsak Janks, az edzőm. Amíg ott edzettem, páviánok kergettek nap mint nap, kocogás közben. Ne is említsük, hogy az a meccs rasszista kérdés is volt. Ahogy mondják, nem volt politikailag korrekt, de engem aztán nem érdekelt! Elmentem volna a Holdra is azért a meccsért és megküzdöttem volna bárkivel!

Amikor kiemelkedtél a boksz-színtéren, olyan sok párhuzam volt közted és Muhammad Ali között. Sok 'szakértő' elemezte a karriered és úgy érezték, hogy nem tudtad kihasználni az adottságaidat megfelelően. Szerinted ez igazságos értékelés?

Greg Page: Tudom, hogy sokan azt mondják többre voltam hívatott. Sokat hasonlítgattak Alihoz és ez elég nagy teher volt számomra. Ali 'A Legnagyobb' volt és az is marad. De hogy követheti valaki 'A Legnagyobb' lábnyomait? Úgy hiszem, hogy valóban meg voltam áldva egy bizonyos szintű tehetséggel, de szerintem a legfontosabb, hogy keményen dolgoztam. A legrosszabb számomra pedig a káosz volt, ami körülvett. Azok az emberek, akikben megbíztam, és akikben hittem, hogy a legjobbat akarják nekem. Sok intrika és hátbatámadás volt körülöttem, ami sajnos nem megfelelő környezet a jó munkához. Úgy hiszem, hogy a rajongóim értékelték a teljesítményem és élvezték a meccseim és a nap végén már csak ez számít igazán.

OK, térjünk vissza egy kicsit a karrieredre. Mióta voltál ringen kívül mielőtt elvállaltad volna az utolsó meccsed?

Greg Page: Mint azt már említettem, én nem hagytam abba a bokszolást korábban.

Patricia Page: Gregnek volt egy meccse 2000 novemberében Louisvilleben. Előtte 2000 júniusában bokszolt New Yorkban Robert Davis ellen. Abból a meccsből sokszor mutatnak részleteket és elemezgetik, hogy Greg már ott mennyire meg volt ott verve. Amit elfelejtenek hozzátenni az, hogy Greg jobb válla a meccs második menetében kiugrott, de folytatta a harcot. Egy keze volt csak, hogy megvédje magát. Ha megnézed a felvételeket, egyértelműen látszik, hogy a jobb kezét folyamatosan a testéhez szorítva tartja. Aztán a meccs után egyenesen hazarepült és a korház sürgősségi osztályán hozták rendbe a vállát. A csata, ami a karrierje végét jelentette szintén nem volt egyoldalú. Kérdezd csak meg Dale Crowet! Ő mondta később Gregnek, hogy soha korábban olyan kemény ütéseket nem kapott, mint Gregtől. Az a csata igencsak kemény volt egészen a végéig.

Ez a kérdés inkább neked szól Patricia. Hogy találkoztál Greggel?

Patricia Page: Greg és én egy középiskolába jártunk 1975-ben. Együtt lógtunk akkoriban, egyszer-kétszer ki is dobtak minket lazább órákról beszélgetésért. Jól kijöttünk. Aztán a következő nyáron Greg elköltözött és másik iskolába került. 1979 februárjában elmentem a mérlegelésére és megleptem őt. Utána még pár hónapig lógtunk együtt.

Greg Page: Apám és a nagybátyám folyton lekoptatta őt. Nem akarták, hogy megossza a figyelmem.

Patricia Page: 2000 márciusában arra jártam és valami rávett, hogy megálljak a nagyija házánál. Mi úgy hisszük, hogy ez csak Isten keze lehetett. Greg nem volt ott, de hagytam neki egy üzenetet. Annyi volt rajta, hogy "Egy régi barát, aki csak kíváncsi volt rád." Ráírtam a telefonszámom és kész, ott hagytam a cédulát.
Aznap délután kaptam egy telefonhívást ami így kezdődött: "Azzal beszélek akivel gondolom, hogy beszélek?" "Nem tudom. Mire gondolsz, kivel beszélsz?" "Pattyvel, megismertem az írásod. Mikor láthatlak?"
Kitaláltuk, hogy találkozunk következő délután. Úgy is lett. Eltöltöttünk jó pár órát, míg utolértük egymás életét, hiszen 15 éve nem láttuk egymást. Aztán gyakorlatilag naponta találkoztunk és hamarosan rájöttünk, hogy Isten nem véletlen vezetett minket egy útra ismét. A többi már történelem. Egy nagyon jó évet tölthettünk együtt mielőtt Greg tragikus sérülése bekövetkezett volna. 2001 október 30-án házasodtunk össze.
Greg azt mondta, hogy Isten nem adná áldását a további gyógyulására, ha továbbra is együtt élnénk anélkül, hogy megesküdnénk.

Greg, a felépülésed több mint hihetetlen. Az első jelentések amiket rólad olvastam, azt írták, hogy vagy túl sem éled vagy 'zöldség' leszel életed hátralevő részében. Milyen nehéz a felépülés?

Greg Page: Őszintén szólva, minden nap egy újabb kihívás. Patty azt mondja, hogy a legjobb, hogy én nem emlékszem sok mindenre. Nem emlékszem a meccsre és nem emlékszem több hónap eseményére. Francba is, sokszor azt se tudom mi történt velem az előző nap!

Patricia Page: Gary, én ott voltam. Láttam amikor lement. Mire odaértem a ringbe mellé, már kómában volt, bár akkor még nem tudtam. Aztán eltöltöttem mellette 4 hetet, amíg arra vártam, hogy magához térjen. A dokik prognózisa kezdettől kemény volt. Elmondták nekem, hogy Greg 'zöldség' lesz és hogy a teljes jobb agyfele megsemmisült. Azt mondták sosem fog felépülni. Én megmondtam a sebészeinek, hogy Greg rendbe jön, mert Isten velünk van. Erre úgy néztek rám, mintha bolond lennék.
Az intenzív osztályon korlátozva van a látogatások száma, úgyhogy én ott álltam az ajtóban és vártam az időt, amikor bemehettem hozzá. Imádkoztam Gregért éjjel és nappal. Lejátszottam neki a kedvenc evangéliumi zenéit és prédikációit a kedvenc hitszónokaitól és beszéltem hozzá. Amikor a szemébe néztem, habár tudtam, hogy még nem tud beszélni, éreztem, hogy az "én Gregem" már velem van, hall engem.
Gregen légcsőmetszést hajtottak végre, valamint lélegeztető-gépen és infúzión volt az első hónap nagy részében. Nem tudott beszélni vagy megmozdítani a baloldalát egyáltalán. Nem kezdett még kommunikálni (amit üzenetek írásával kezdett) késő áprilisig. Nem sokkal később elkezdett szavakat tátogni, majd beszélni. Mivel a bal oldala teljesen béna, nehéz volt megtanulnia egyensúlyozni a testét. Először például a felülés megtanulása is komoly feladatot jelentett. Sokáig olyan tolószéke volt, ami hátradőlt, úgyhogy szalagokkal kellett körbefogni a mellkasánál, hogy fent tartsa.
Ahogy kezdett felépülni, figyeltem ahogy gyakorlatilag teljesen újra kellett tanulnia mindent és rengeteg dolgot, amit az ember teljesen természetesnek vesz. Olyan dolgokat is újratanult, minthogy, hogy kell fogat mosni vagy megfésülködni. Majd megszakadt a szívem érte, de akkor is nagyon büszke voltam rá. Akármilyen nehéz is volt a következő lépés, soha nem adta fel! Nem volt dühös és soha nem hibáztatta Istent. Felnézett Istenre és megköszönte, hogy ez elé a kihívás elé állította. A folytatás sokszor nehéz volt, de Greg egy igazi bajnok. Mindig megteszi, amit kérünk tőle, hogy folytatni tudjuk az állapota javítását.
Ha a legidősebb lányom Teisha -aki hazaköltözött arra az időre, amíg én Ohióban voltam Greggel- nem lenne, nem tudom mit tettünk volna. Gregnek 24 órás felügyeletre volt szüksége a hét 7 napján. Teisha volt az én jobb kezem. Ő gondoskodott a 2 kicsi lányomról otthon és vitte a háztartást a teljes munkaidő mellett. Jó kis csapat vagyunk így hárman, Isten irányítása alatt.

Greg, úgy tudom, hogy sem egészségügyi szakember sem oxigénmaszk nem volt a ring mellett az utolsó meccseden. Gondolod, hogy a sérüléseid hasonlóan súlyosak lettek volna, ha lett volna mentős melletted és korábban kezelésbe tudtak volna venni?

Patricia Page: Én kizárólag mint Greg barátnője voltam jelen a meccsen. Fogalmam sem volt az állami vagy szövetségi szabályzatokról. Én csak azért mentem, hogy megnézzem és bíztassam a barátomat, ott legyek ha szüksége van rám. Úgy terveztük, hogy Gatlingburgbe megyünk a meccs után.
Ma viszont már ismerem a szabályzatokat. Tisztában vagyok vele, hogy a Kentuckyi Atlétikai Bizottságnak nem lett volna szabad engedélyeznie a meccset oxigénmaszk nélkül. Márpedig a bizottság néhány tagja eskü alatt ismerte el, hogy tudták, hogy nincs biztosítva a maszk. Ennek ellenére úgy döntöttek saját jogkörükben, hogy nem akadályozzák meg a mérkőzést. Ezen kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy leellenőrizze a ringorvos iratait. Ha bárki megtette volna, akkor kiderült volna, hogy nincs engedélye praktizálni Kentuckyban. Sőt, az igazság az, hogy az ohiói engedélyét is bevonták és csak feltételesen kapta azt vissza, tehát próbaidőn volt a meccs alatt! Neki aztán biztosan nem volt ott keresnivalója!
Szóval ha a ringorvos alkalmas lett volna, legalább egy minimumnyi kis oxigén rendelkezésre állt volna és áll egy mentőautó a közelben vagy készenlétben, akkor Greg nem jutott volna abba a válságos helyzetbe, amiben találta magát. Greg a leütés után 45 percig harcolt az életéért, amíg rohamkocsiba és kórházba nem került. Ezalatt az idő alatt az agya egyre csak duzzadt és volt egy komoly agyérgörcse. Mire a mentősök berakták a mentőautóba, addigra teljes szív és légúti zárban volt.
Ha az orvosi észreveszi, hogy milyen komoly Greg sérülése, akkor valószínűleg azonnal kerített volna oxigént neki, amivel lelassíthatta volna az agy megduzzadását. Ha egy mentő lett volna ott, akkor azonnal átvihették volna az Egyetemi Klinikára Cincinnatiba és végrehajthatták volna a műtétet már sokkal hamarabb. Sajnos nem így történt. Majdnem egy óra volt mire a mentők odaértek Greghez és egy további másfél óra, mielőtt beértek volna vele a Szent Lukács Kórházba. Szóval egy jó 2 ½ - 3 óra eltelt, mielőtt Greg a műtőbe került ahol enyhítették a duzzadást és eltávolították a vérrögöt. Ezalatt a duzzanat agyérgörcsöt okozott.
Amiről beszélek azok nem feltevések. Rengeteg orvossal beszéltem. Egy st. louisi orvos azt mondta nekünk, hogy ha 45-60 perccel hamarabb kerül a megfelelő kezekbe, akkor Greg valószínűleg ma is tudná használni a lábát. Az, hogy egyáltalán túlélte, az csak Isten kegyelméből lehet, semmi köze a Kentuckyi Atlétikai Szövetséghez vagy ahhoz, amit az "orvos" tett aznap este.

Greg, milyen méretűek ma a sérüléseid?

Patricia Page: Ahogy Greg mondta, teljesen le van bénulva a baloldalára. A rövidtávú memóriája nagyon meggyengült. Bizonyos napokon a beszéde szinte érhetetlen, máskor tűrhető. Vannak napok, amikor arra sem emlékszik, hogy evett-e már. A bal szemére nagyon rosszul lát és nincs perifériás látása sem a bal szemén, tehát balról akár meg is lehet őt kerülni, anélkül hogy észrevenné. Írni tud, de a rossz napjain az írása is szinte kivehetetlen. Greg úgynevezett traumás agysérülést szenvedett és azt mondják, hogy soha nem fog teljesen felépülni belőle, bár a javulás élete végéig folytatódhat. A napja nagy részét az ágyában és a tolószékében tölti, bibliát olvas vagy tévésorozatokat néz. Azt mondja boldog és ha engem kérdeznek, én is annak gondolom.

Greg Page: A kedvenc tévécsatornáim a tévévilág és a TBN (Szentháromság Műsorszolgáltató Hálózat).

Patricia, milyen egy tipikus nap a Page rezidencián?

Patricia Page: Általában reggel 4-kor kezdjük a napot. Ez Greg kedvenc időszaka a napban. Ilyenkor van egy kis időnk beszélgetni, nevetgélni és együtt lenni mielőtt elkezdenénk a napi tennivalókat. Ezután lefürdetjük Greget és felöltöztetjük, majd adok neki reggelit. Amíg ő eszik, én is elkészülődök és felkészítem én is a bajnokot a napra. Gondoskodok róla, hogy minden körülötte legyen, amire szüksége lehet. Ilyenkor ő vagy az ágyában vagy a székében van és tévét néz, én pedig elindulok dolgozni. A lányom Teisha, aki már saját lakásában él, átjön hozzánk ebédre és együtt tölt egy kis időt Greggel. Én délután 3 körül érek haza, ilyenkor elkezdünk készülődni a vacsorára, elvégezni a házi feladatokat, satöbbi. Ezután általában nézünk egy kis tévét majd elköltjük a vacsorát is. A nap végén még együtt töltünk egy kis időt a lányokkal, beszélgetünk vagy átnézzük a házi feladatukat, felkészülünk a lefekvéshez.
Ha Greg úgy érzi, akkor olvasunk vagy telefonálunk ennek-annak. Beszélgetünk a napról, a lányokról vagy bármiről, aztán irány az ágy! Nagyjából ennyi egy átlagos nap.
Kedden és csütörtökön viszont Greg terápiára megy. Van fizikai és szakmai terápiája is. A Rehabilitációs Intézet tolókocsis kisbusza jön érte és vissza is hozza a foglalkozások után.
Több orvosi vizsgálata is van havonta és azokon a napokon sokszor meglátogatunk egy régi barátot is vagy sétálunk egy kört a ház körül amikor hazaértünk. Mivel Greg lebénult a baloldalán és a mozgása korlátozott, szó szerint fel kell emelnem. A súlya nagyobb részét cipelve odaforgatom az üléshez. Ezután be kell emelni a lábait a kocsiba, összehajtogatni a tolószéket és berakni a csomagtartóba. (A tolószék körülbelül 25 kilogramm.) Elég szépen megerősödtem. Greg mondja is sokszor, hogy milyen jó, hogy nem vagyok egy gyenge asszony. Persze, hadd ne mondjam, hogy nem sokszor mozdulunk ki otthonról.

Greg, úgy tudom megfogadtad, hogy fogsz még járni. Milyen közel vagy ehhez a célhoz?

Patricia Page: Ami azt illeti, Greg még csak most tanulgatja a sétabottal való felállást. Elég nehéz volt számára, de már kezd látszani valamiféle fejlődés. Greg elfelejti néha, hogy jelen pillantban nem tud járni, de úgy érezzük, hogy fog még tudni. Az orvosok még mindig szkeptikusak, de tudják, hogy Greg milyen messze ért a csodálatos fejlődésében. Amikor Isten készen áll arra, hogy Greg újra járjon, ő járni fog. Nem mellesleg, mindent meg is tesz ezért a terápiákon. Az orvosok azt mondják, hogy Greg agysérülésének súlyosságából ítélve az is egy csoda, hogy a saját nevével tisztában van, de mint már mondtuk, Greg sarkában Isten áll.

Milyen tanácsot adnál azoknak akik a boxot szeretnék hivatásuknak választani?

Patricia Page: Előszörös, győzödjenek meg róla, hogy ez az, amit igazán csinálni szeretnének. A bokszot enni, álmodni és élni kell. Olyan emberekkel kell körülvenniük magukat, akikben igazán megbíznak és nem csak a családot. Figyelni kell és részt kell venni mindenben ami körülötted folyik, márpedig ez egy igazán nehéz feladat lehet egy sportolónak. Emellett pedig késznek kell lenni futni, futni, futni és futni, aztán sprintelgetni keményen. Nagyon keményen kell dolgozni és erre nem mindenki alkalmas.

Az utolsó beszélgetésnél, egy óra után egyértelmű volt, hogy a bajnok kezd fáradni. Nem sokat mondott. A riporter megköszönte a beszélgetést, elköszönt és jó pihenést kívánt a bajnoknak, mire az hirtelen megerősödött hangon ennyit mondott: "Itt vagyok még és még mindig van pár trükk a tarsolyomban."

Greg Page rekordja 58 győzelem (48 KO), 17 vereség és 1 döntetlen. A vágya, hogy ismét a világ nehézsúlyú bajnoka legyen, már soha nem valósulhat meg, de ő marad a bajnok ott, ahol az a legfontosabb - a szívében.